Lelkiző
Félelmek börtönében
- 2012. február
- A fóbiát sokan eltúlzott és irracionális zavarnak gondolják. Gyakori, hogy a családtagok vagy a közeli ismerősök is csak legyintenek arra, ha a közvetlen környezetükben valaki túlzott félelmet mutat a nyilvános terek, a mások előtti szereplés vagy akár a pókok iránt. Azonban a betegségben szenvedők ezeket a félelmeket igenis valósnak élik meg, számukra a rettegés óriási teher, hiszen gyakori, hogy az életterük is jelentősen szűkülhet egy-egy fóbia kapcsán.
Tovább
Pánikbetegség és depresszió: hol a határ?
- 2012. február
- A pánikroham és a depresszió mindenki életében felütheti a fejét. A (Szamóca) Pszichoszomatikus Ambulancia pszichológusai szerint érdemes a jelentkező tüneteket jelzésnek venni, és dolgozni a lelki egyensúly visszaállításán. Mindehhez azonban fontos tudni, hogy mik ezek, mikortól beszélünk pánikszindrómáról és klinikai depresszióról és hogyan küzdhetünk meg velük?
Tovább
A gyógyulás lélektana
- 2012. január
- Gyakran halljuk: ha a beteg bízik kezelése sikerességében, az már fél siker. A szkeptikusok természetesen kételkednek benne, hogy hit kérdése lenne az egészségi állapot, pedig tudományos kutatások bizonyítják, legalább 30-50 százalékban erről van szó. Sőt, olyan is előfordul, hogy elegendő a megfelelő placebo a gyógyuláshoz.
Tovább
Mellrák mint esély
- 2011. október
- A mellrákkal küzdőknek nemcsak a betegséggel, de az őket érő negatív szuggesztiókkal, a társadalom elfordulásával is szembe kell nézniük. Mégis sok túlélő úgy érzi, új esélyt kapott egy sokkal jobb életre. Prof. Dr. Bányai Éva, hipnóziskutató egyetemi tanár mesélt saját élményeiről és szakmai tapasztalatairól.
Tovább
Veszélyes testképzavarok
- 2011. szeptember
- Az áhított testideál eléréséért mind többen képesek önmagukat is feláldozni. És eszükbe sem jut, hogy a tökéletes test görcsös hajhászása mögött valójában lélektani traumák húzódnak.
Tovább
9 tény az álmokról
- 2011. április
- Mindenki álmodik minden éjjel, mégis nagyon keveset tudunk erről a területről. Honnan jönnek az álmok? Mit jelentenek? Hogyan irányíthatjuk őket? Tovább
Veszedelmes viszonyok
- 2011. március
- Az Egészségügyi Világszervezet tanulmánya szerint a családon belüli erőszak a társadalom minden rétegében megjelenik. Ráadásul az erőszakos eseteknek csak töredéke jut a hatóságok tudomására. A testi-lelki környezetszennyezés pedig súlyos, maradandó károkat okozhat az ilyen családokban felnövekvő gyerekeknek. Tovább
Hidegre hangolva
- 2010. december
- Ahogyan testünk, bőrünk, hajunk vagy táplálkozásunk is speciális igényeket támaszt a tél beköszöntével, lelkünknek is vannak az évszakhoz kötött igényei. Tovább
Utószezon: nyár végi hangulatváltozások
- 2010. szeptember
- Így nyár vége felé, ősz kezdetén számtalan lelki hatás ér bennünket, a kezdet és az elmúlás sajátos egyvelege járja át az embert. Gyermekkorunkban belénk ivódott, hogy elkezdődik az új tanév, lesznek új tantárgyak, barátok és élmények, ami akár jó is lehet. Tovább
Depresszió vagy múló rosszkedv?
- 2010. augusztus
“A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog”József Attila: Reménytelenül
Érezték már életükben, hogy nincs semmihez kedvük,
A másik oldalról viszont érdemes tudni, hogy a depresszió korunk egyik leggyakoribb megbetegedése. Az Egészségügyi Világszervezet évekkel ezelőtt közölt előrejelzése szerint 2020-ra a második leggyakrabban rokkantságot okozó betegség lesz a Földön, ami elborzasztó adat. Magyarországon és külföldön is számos felmérés igazolja, hogy
Mi is az orvosi értelemben vett depresszió? Az állapotnak lelki-érzelmi, testi, gondolkodásbéli és emberi kapcsolatokat érintő tünetei és következményei vannak. És nem egy-egy napra, hanem hetekre, hónapokra vonatkozik mindez.
A lelki és érzelmi tünetek többsége jól ismert: hullámzó vagy tartósan nyomott, rossz kedv, örömtelenség és az örömérző képesség elvesztése. A betegek többsége úgy érzékeli, hogy mindennel kapcsolatban negatívan érez, a szomorú dolgoktól még szomorúbbá válik, gyakran elsírja magát, vagy éppen nem képes sírni, amikor jó lenne. A gondolkodás mindezeknek megfelelően torzul. A depressziós mindent sötéten lát. Olyan ez, mint amikor a filmesek akár a leggyönyörűbb napfényben egy speciális szűrővel dolgoznak és a jelenet éjszakai vagy ködös-szürke lesz a filmen. A depressziós szűrő mindent másképp láttat.
Pácienseim a következőket szokták mondani: “Úgy érzem magam, mintha el lennék zárva a külvilágtól.” “Mintha köd ülne a fejemben.” “Tudom, mit kéne éreznem, és mégsem azt érzem.” “Aggodalmaskodó lettem, félek, nem tudom mitől, és semmit nem tudok eldönteni.”
Aggódás, döntésképtelenség, indokolatlan félelmek, lekicsínylő vélemény saját magunkról, pesszimizmus, önmarcangolás, bűntudat a korábbi életünk eseményei miatt. Ezek a gondolkodásbéli jellemzők. Gyorsan hozzáteszem, hogy azért van jogos önbírálat és bűntudat érzés, hiszen követhettünk el hibákat, sőt lehet saját magunkról rossz véleményünk is, ha egészséges önismerettel rendelkezünk. Az embernek bizony jót is tesz, ha időnként szembenéz önmagával és változtat, amin kell. De a depressziós embernél ez nem így működik. Ő nem képes reálisan látni saját magát. Gyakran egy-egy apró dolog lesz az ok, ami köré egy egész magyarázatrendszert gyárt, amit senki nem úgy gondol, mint saját maga.
A testi tünetek is gyakori velejárói az igazi depressziónak: étvágy- és testsúly-problémák – van olyan beteg aki képtelen enni, csak fogy és fogy, és az orvosok már más betegségekre gondolnak. Van, aki evéssel próbál örömhöz jutni, és sokat hízik a depresszió alatt, gyakori az édességek utáni vágy. Csökken a libidó és a tettrekészség. Az alvás is megváltozhat: van aki túl sokat alszik, mégsem piheni ki magát, van, aki órákkal is kevesebbet, persze ő is fáradt. A fáradékonyság, energiátlanság általános érzéssé válik.
Persze most sokan megijedhetnek, hiszen a mindennapokban sokszor érezhetünk ilyesmiket.
A kulcsszó a tartósság. A depresszió tünetei tartósan vannak jelen, ok nélkül, kimozdíthatatlanul. Ha valaki a szabadsága alatt szépen elfelejti mindezeket az érzéseket, az megnyugodhat. A depressziós ember még kimozdulni sem bír, és nem is akar. Hiába akarja a család megörvendeztetni egy utazással, vagy bármivel, nem tesznek jót vele. És ez már bosszantó is lehet számukra. Nem értik, hogy miért nem képes az illető örülni annak, aminek más örülne, miért gondolkodik annyira negatívan, amikor ők másképp látják a helyzetet, miért olyan energiátlan, amikor már annyira meg van kímélve, hogy a többiek fáradnak el ettől? Igen, ezek jogos érzések, amiket a depressziós beteg kelt a környezete tagjaiban. Pedig higgyék el, nem hiszti és nem kényeskedés.
A beteg emberi kapcsoplatai nagyon megsínylik mindezt: a családban rossz érzések keletkeznek, a munkatársak neheztelnek, a feladatok nincsenek elvégezve, gyakori a halogatás, ami a munka elvesztéséhez is vezethet. A barátok elmaradnak, a sok próbálkozás után feladják. A depressziós ember egyedül marad, izolálódik, és ekkor már tényleg oka van a depresszióra.
Ördögi kör ez. Az alkohol, a nyugtatók és altatók csak rövid órákra segítenek, de inkább rombolják az egészséget. De jöhet még rosszabb is…Sok beteg feladja.
Sok éves tapasztalat mondatja velem, hogy mindezt el lehet kerülni. Nyilván a megelőzés lenne a legjobb módszer, itt a hajlam ismeretének van fontos szerepe. Hajlamosíthat, ha a rokonok közt volt depresszió, ha állandó, megoldhatatlan stresszhelyzet van az életünkben, ha súlyos, negatív életesemény történt, vagy olyan életszakaszban tartunk, ahol az ember gyereke lelkileg sérülékenyebb (elköltözés otthonról, hormonális változások, nyugdíjazás, időskor). De ha már kialakult a betegség, akkor a struccpolitikát kell elfelejteni és minél hamarabb szakemberhez fordulni. Ebben segíthet igazán a család, egy jó barát vagy munkatárs. A depresszióst nem megbélyegezni kell, hanem segíteni a gyógyulását. Nem kímélni kell, hanem szakemberhez juttatni. Nem pátyolgatni vagy feladatokkal ellátni, hanem elfogadni olyannak amilyen és abban segíteni, ami éppen neki kell.
Tovább
A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. augusztusi számában olvasható.
