Mi a fluoreszcein angiográfia?

Vizsgálatokról szóló sorozatunk e havi részében a fluoreszcein angiográfiát, azaz a szemfenéki erek vizsgálatát mutatjuk be, fontos tudnivalókkal, praktikus tanácsokkal segítve a felkészülést, kitérve a lehetséges következményekre is.

A fluoreszcein angiográfia a differenciál diagnoszikában alkalmazott vizsgálat. Soha nem végzik elsőként, a vizsgálati hierarchiában magasabb helyen áll. Rendkívül hasznos minden esetben, amikor olyan probléma merül fel, melyet az orvos szemtükörrel és más alapvető eszközökkel nem tud diagnosztizálni, illetve érbetegségek gyanújánál. A vizsgálat leggyakrabban diabéteszes szemfenéki érelváltozások és érelzáródások, szemfenéki gyulladások felismerésére alkalmas. A különböző hegek, daganatok mellett az időskori szemfenék-meszesedés is kimutatható ezzel a módszerrel, amely a szükséges lézerkezelés helyét és területét is kijelöli.

Mik az előkészületek?

Célszerű a sminket eltávolítani, a cseppentés miatt ugyanis könnyen elkenődik a szemfesték, de kontaktlencsével sem végezzük szívesen a vizsgálatot – mondta el dr. Majláth Gabriella, a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet szemészeti osztályának nyugdíjas főorvosa. – A vénásan beadott kontrasztanyag ritkán hányingert okozhat, ezért közvetlenül a vizsgálat előtt már nem ajánlott enni. Előkészítésként a pupillát szemcseppel kitágítják. Az eljárás időigényes: előfordulhat, hogy 30 percig tart, amíg a pupilla kitágul, de ez egyénenként változó.

Hogyan végzik?

A fluoreszcein angiográfia kontrasztanyagos vizsgálat. A festékanyagot, a fluoreszceint, amely kék szűrőn át nézve fluoreszkál, vénás injekcióval adják be. A betegnek az állát és a homlokát megtámasztva a szemészeti mikroszkóp elé kell ülnie. A vizsgálat koncentrációt igényel, ugyanis egy időben több dologra is oda kell figyelni: az orvos által kijelölt pontot kell fixálni, miközben a könyökhajlati vénába injekcióval befecskendezik a kontrasztanyagot. Ez az egyidejűség azért fontos, mert a fluoreszcein a keringésbe kerülése után nagyon gyorsan eltűnik az erekből, így csupán 2 perc áll rendelkezésre, hogy a speciális kamerával elkészítsék a fotókat. A festékanyag először az artériákba kerül, majd a vénákba, végül minden ér feltelítődik vele, miközben a digitális kamera sorozatfelvételeket készít.

Mennyire fájdalmas?

Az egyetlen tűszúráson kívül nem jár fájdalommal. Kellemetlen lehet, hogy vaku villan a fényképezés közben, de ezt is egy kék szűrőn keresztül észleljük, amely tompítja a fényt. Ritkán előfordulhat hányinger vagy émelygés a beadott kontrasztanyag miatt.

Mennyire veszélyes?

Sem várandósokon, sem kismamákon nem végzik el a vizsgálatot, mert a fluoreszcein a magzatvízben és a tejben is megjelenne. A festékanyag allergiát, bőrkiütést válthat ki, ritkán komolyabb allergiás reakció is kialakulhat. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljék, nagyon fontos óvintézkedéseket tesznek: a kontrasztanyag előkészítésekor egy fecskendőbe felszívnak egy másik anyagot is, amely az esetleges allergiás reakciót ki tudja védeni. Továbbá az injekciós tű a páciens karjában marad a vizsgálat végéig, mert ha elájulna, az eszméletlen betegen sokkal nehezebb lenne vénát találni, hogy az antiallergén anyagot beadhassák.

Mi a teendő utána?

A kontrasztanyag 24 óra alatt ürül ki teljesen a szervezetből, így teljesen normális, ha vizsgálat után kicsit besárgul a bőr és sötétebb a vizelet. Cukorbetegeknél előfordul, hogy a bal- és a jobb oldali szemfenék vizsgálatára is szükség van, s ezért mindkét pupillát kitágítják, így a látás teljesen homályossá válik. Ilyenkor biztonságosabb, különösen időseknél, ha kísérővel mennek haza. A pupillatágítást ma már rövid hatású tágítókkal végzik, így néhány óra múlva a pupilla visszaszűkül. Ekkor már autót is vezethetünk – hasznos tanács, hogy akkor üljünk csak a volánhoz, amikor már tudunk olvasni, és az apró betűket is tisztán látjuk.

A páciens tapasztalata:

– Nem volt fájdalmas a vizsgálat, de én egyébként sem félek a tűszúrástól, mert cukorbeteg vagyok, és minden nap injekcióznom kell magamba az inzulint – mondta el a 60 éves nőbeteg. – Nagyon fontos, hogy nem szabad félni. Ez a vizsgálat az én együttműködésemet is megköveteli, itt koncentrálni kell. Én is kórházban dolgozom, ápolónő vagyok, így természetes, hogy próbálok az orvosnak segíteni, de amikor engem vizsgálnak, ugyanolyan beteg vagyok, mint bárki más.