Mi a tűbiopsziás tüdővizsgálat?

Vizsgálatokról szóló sorozatunk e havi részében a tűbiopsziás tüdővizsgálatot mutatjuk be, fontos tudnivalókkal, praktikus tanácsokkal segítve a felkészülést, kitérve a lehetséges komplikációkra is.

A tüdő-tűbiopsziát akkor alkalmazzák, ha a tüdőben olyan daganatgyanús árnyékok vannak, amelyeket hörgőtükrözéssel nem tudtak kimutatni, s a hörgőrendszeren keresztül nem lehet elérni. A vizsgálatot minden esetben hörgőtükrözésnek kell megelőznie, mert az – ugyan kellemetlenebb, de – kevésbé veszélyes eljárás. A tűbiopszia során a röntgenfelvételen látható gócárnyékokból és kerekárnyékokból közvetlenül mintát véve fény derülhet primér daganatokra, áttéti folyamatokra, gyulladásokra, de kimutatható az embólia vagy a tbcis.

Mik az előkészületek?

Rendkívül fontos, hogy a beteget előzetesen tájékoztassuk a vizsgálatról és a lehetséges komplikációkról, hiszen alá kell írnia egy beleegyező nyilatkozatot – mondta el dr. Egerszegi Sándor tüdőgyógyász főorvos.

A biopszia előtt a beteg köhögéscsillapító gyógyszert kap injekcióban vagy folyadék, szirup formájában. A vérzékenység vagy véralvadás-csökkentő gyógyszer szedése növelheti a vérzéses szövődmény kockázatát, ezért lehetséges, hogy néhány napig szüneteltetni kell a szedést vagy átállni egy másik gyógyszerre. Allergiáról is be kell számolni, hiszen ha komplikáció merül fel, lidokainnal érzéstelenítenek, s ha valaki allergiás rá, akkor más érzéstelenítőt kell választani.

Előzetes vizsgálatokkal (röntgen, CT) meghatározzák, hogy hol helyezkedik el az elváltozás, és kijelölik a szúrás helyét, irányát és mélységét.

Hogyan vizsgálnak?

A beteg lefekszik a vizsgálóasztalra, és röntgen vagy CT kontroll mellett a mellkasfalon keresztül a megfelelő irányba és mélységbe bevezetett tűvel mintát vesznek a tüdőállományban lévő árnyékokból. Elölről, hátulról és oldalról is történhet a tű beszúrása, az elváltozás helyének függvényében. Kettős falú tűvel végzik a vizsgálatot úgy, hogy a belső, vékony, csavaros betétet, az ún. mandrint, a tüdőben lévő árnyékhoz érve kitolják – erre tapadnak a sejtek –, majd egy kis műanyag csavarbetét segítségével rátekerik a mandrinra a tű külső részét, és kihúzzák. A mandrinon lévő sejtek kerülnek a tárgylemezre, melyet a citológus vizsgál tovább.

Amíg a tüdőben van a tű, vissza kell tartani a lélegzetet, ez kb. 10 és 20 másodperc közötti időtartamot jelent. A CT-vezérelt biopszia kicsit tovább tart, ezért óvatosan lehet közben lélegezni.

Melyek a veszélyek?

A leggyakoribb komplikáció (az esetek ötödében) a légmell. Ilyenkor a mellhártya lemezei közé kerül levegő a tüdőből, ami a tüdő összeesését okozhatja. A kis méretű légmell (az esetek 80-90 százalékában) néhány nap pihenés után felszívódik, nagyobb, panaszt okozó légmell esetén azonban ki kell szívni a levegőt. A tüdő bevérzése esetén néhány véres köpetet köhöget fel a beteg, de akár 1-2 deciliter mennyiségű véres köpet is ürülhet. Komoly vérzés ritkán lép fel, ilyenkor szükség lehet mellkassebész segítségére. Elvétve légembólia alakulhat ki. Ez olyan akut rosszullétet eredményez, amelynek ellátása az intenzív osztályon történik. Mellhártya-érzékenység is előfordulhat, ami a vérkeringést befolyásoló rosszullét.

Mi a teendő utána?

A vizsgálat után a betegnek legalább 3 órán keresztül a szúrt oldalán kell feküdnie. Utána ellenőrző vizsgálatot végeznek, mely során figyelik a pulzust, a légzést, kikérdezik a panaszairól, illetve kontroll röntgenfelvételt készítenek. Kb. 6 óra elteltével, ha panaszmentes, hazaengedik a beteget. Fontos, hogy kísérje valaki, és másnapig autót sem vezethet. Erőlködni, nehéz tárgyakat emelni sem szabad egy napig. Amennyiben a vizsgálatot követő 24-48 órán belül légzésromlás következik be, azonnal vissza kell menni a kórházba.

A páciens tapasztalata:

– Pontosan tudtam, mi fog történni a vizsgálaton, és így írtam alá a beleegyező nyilatkozatot – mondta a 66 éves nőbeteg. – Fontos, hogy ismerjük a kockázatokat, és ne higgyük, hogy például a leggyakoribb komplikáció, a légmell, az orvos hibájából alakul ki.

Egyáltalán nem volt fájdalmas az eljárás, a bronchoszkópia és a szívműtétem után végképp nem. Amikor elérték a tüdőt, egy nyomást éreztem csupán. Másodpercekig volt csak bent a tű, és közben a monitoron nézték, hogy mi történik. A vizsgálatra egyébként várnom kellett egy hetet, mert meg voltam fázva.

Egy két és fél centis elváltozást találtak a tüdőmben, amelyet a bronchoszkópia nem mutatott ki. Ezért volt szükség a tűbiopsziára. Most az eredményre várok, ami tudom, hogy több esélyes. Jobb esetben a szívműtétem miatti összenövés látszik a felvételen, de ha valami baj lenne, szerencsére még akkor is nagyon az elején vagyok.