Ha keserű a pirula...

A szülők gyakran elbizonytalanodnak, ha gyermeküknek orvosságot kell beadni. A picik pedig azonnal észlelik a bizonytalanságot, és kézzel-lábbal tiltakoznak a gyakran rossz ízű gyógyszer bevétele ellen. Ám egy kis cukorral könnyebben lecsúszhat a kellemetlen orvosság…

A gyógyszerbeadás nyitja: hinni kell abban, hogy a gyermeknek valóban szüksége van a gyógyszerre. A kicsi megérzi, ha a szülőnek kétségei vannak, és ellen fog állni minden kísérletnek, hacsak ők magunk nincsenek őszintén meggyőződve arról, hogy amit tesznek, az a legjobb gyermekük számára. Azonban ha nem biztosak a gyógyszer szükségességében, inkább beszéljenek a gyermekorvossal, mielőtt bármit meggyőződés nélkül próbálnának beadni a gyermeknek.

Ha a gyermek azután is elutasítja az orvosságot, hogy szülei mindent megpróbáltak, ám a gyermekorvos feltétlenül szükségesnek tartja a gyógyszert, konzultáljanak a családorvossal és a gyógyszerésszel is. Érdeklődjenek alternatív gyógyszerekről, melyeket kisebb adagban vagy ritkábban kell beadni, és jobb az ízük. Segíthet, ha más formában próbálják beadni a gyógyszert – vannak gyerekek, akik könnyebben elfogadják a porrá tört tablettát ételbe keverve, mint a furcsa ízű szirupot…

A legkisebbeknek

A legfontosabb szabály a csecsemők és kisgyermekek esetében, hogy a gyógyszert soha nem szabad a cumisüvegbe vagy más táplálékba tenni, hiszen nem lehet tudni, hogy a baba az előkészített ételt elfogyasztja-e vagy sem.

A legtöbb gyógyszert a legkisebbeknek édes folyadékban célszerű adni, ami egyszerűsíti a bevételt, szívesebben elfogadják. Kis kanállal vagy cseppentővel célszerű beadni az orvosságot. Ez utóbbi alkalmasabb, ha a csecsemő még nem tud kanálból enni.

Néha a csecsemők vagy a kisgyermekek megpróbálják elkerülni a kúrát, és elfordulnak. Ilyenkor célszerű egy másik felnőtt vagy esetleg a testvér segítségét kérni, aki közben megnyugtatja a gyermeket.

A gyermeket legcélravezetőbb az etetőszékbe ültetni a gyógyszer beadásának idejére, mivel a baba sohasem fekhet laposan a folyamat során, és a kézben tartás alaposan megnehezítheti a procedúrát.

A gyógyszer kanállal való beadásánál gyakran előfordul, hogy a gyermek nem hajlandó együttműködni. Ilyenkor meg kell próbálni gyengéden lefelé nyomni az állát, hogy kitátsa a száját, és így be tudjuk adni az orvosságot.

A csepegtetőnél a szükséges mennyiség felszívása után a csecsemő szájszegletébe kell tartani az eszközt, majd megnyomni a gumis végét, és lassan csepegtetni a szert. Így fokozatosan, kis mennyiségben lehet a gyermek szájába adagolni a gyógyszert. Ha a baba folyamatosan kiköpi még így is a folyadékot, meg kell próbálni, hogy egy másik személy tartsa a baba száját, a gyógyszert a szájának hátsó részébe kell betölteni, majd gyengéden, de határozottan becsukni a gyermek száját.

Ha nagyon húzódozik a gyermek az orvosság bevételétől, segíthet, ha lehűtjük a szirupot, és a bevétele előtt adunk a gyermeknek egy kis jégkrémet vagy egy jégrudacskát, hogy szopogassa el a gyógyszerszedés előtt. A gyógyszer bevétele után pedig megitathatjuk vele kedvenc hideg italát, hogy elvigye az orvosság kellemetlen ízét. Az alacsony hőmérséklet ugyanis elzsibbasztja az ízlelőbimbókat, így a rossz íz rövidebb ideig és kevésbé intenzíven fog érződni.

A nagyobbaknak

Az idősebb gyermekek általában nem találják olyan rossznak a gyógyszer bevételét. Főleg, ha például ők maguk mérhetik ki azt a mennyiséget, amit le kell nyelniük. Ám akadhatnak problémák még a nagyobbakkal is…

Ha például tudjuk, hogy különösen rossz ízű egy gyógyszer, a bevétele után gondoskodjunk valamilyen jutalomról, például egy gyümölcsről vagy a gyermek kedvenc italáról, ami motiválhatja, hogy minél hamarabb és problémamentesebben túlessen a procedúrán.

Javasolható például a gyermeknek, hogy fogja be az orrát a gyógyszer lenyelésénél. Ezzel ugyanis csökken az íz érzékelése. Ám nem szabad nekünk megtenni ezt helyette, mivel könnyen félrenyelhet a gyermek, ha akarata ellenére magunk fogjuk be az orrát.

Segíthet az is, ha összekeverjük valamivel a gyógyszert, amiről tudjuk, hogy különösen finomnak találja gyermekünk. Ám a túl nagy mennyiségű folyadéktól óvakodni kell. A keveréket jól össze kell elegyíteni, hogy a gyógyszerből ne maradjon a pohár fenekén, hisz így nem veszi be a gyermek a teljes mennyiséget.

A tablettákat például fel lehet darabolni és egy ízletes élelmiszerbe, például lekvárba vagy mézbe lehet keverni, így szívesebben lenyeli a gyermek a pirulákat. A kapszulákat azonban semmiképpen sem szabad szétszedni, összedarabolni, bár ezek semleges ízűek, általában nem vált ki bevételük ellenkezést. A tabletták feldarabolása előtt is célszerű kikérni a gyógyszerész véleményét, mert bizonyos filmtablettákat szintén nem szabad felaprítani.

A folyékony gyógyszert, amelyet a hozzá adott adagolókanállal kell kimérni, praktikusabb átöntetni egy nagyobb kanálba, hogy a felrázott gyógyszer jobban kezelhető legyen. A szirup bevétele után sohasem szabad elfeledkezni a fogmosásról sem.

Cseppek fülbe, szembe, orrba

A cseppek adagolásához, ellentétben a tablettákkal és folyékony gyógyszerekkel, fontos a fekvő testhelyzet, hiszen így juthat el a betegség forrásához a szer.

A fülcseppek adagolásához a gyermeket az oldalára kell fektetni úgy, hogy a kezelendő füle legyen felül. A gyógyszert a hallójáratba kell csepegtetni. Nem szabad engedni, hogy azonnal felüljön a beteg, amíg a cseppek a fülébe jutnak, egy-két percig, fekvő helyzetben kell tartani a gyermeket.

Az orrcseppek beadásánál is az a megfelelő helyzet, ha a fej oldalra néz. A gyógyszert a felül lévő orrlyukba kell cseppenteni, majd a másik oldalra fordítani a gyermek fejét, és megismételni a csepegtetést. Azért jobb ez a testhelyzet, mint a háton fekvés mind az orrcseppekhez, mind a porlasztott gyógyszerek beadásához, mert ez utóbbi pozícióban a folyadék azonnal a torokba folyik, és erős, keserű íz érezhető.

A szemcseppeknél is enyhén oldalt kell tartani a gyermek fejét úgy, hogy a szeme, amelybe cseppenteni akarunk, valamivel lejjebb legyen, és a cseppek ne folyhassanak a másik szembe. Óvatosan le kell húzni az alsó szemhéjat és a gyógyszert a szem és a szemhéj közé kell cseppenteni.

Mind a fül-, az orr- és a szemcseppentés során ügyelni kell arra, hogy a cseppentő ne érintse bőrfelületet, mert baktériumokat vihet át innen az üvegbe. Ha a cseppentővel mégis megérintettük a bőrt, akkor alaposan le kell mosni, mielőtt újból visszadugnánk az üvegbe.

Kérdések gyógyszerszedés előtt

Az alábbi tíz kérdést fontos feltenni a kezelőorvosnak, mielőtt gyermeke elkezdené a gyógyszeres kezelést.

1. Feltétlenül szükséges ez a gyógyszer? Nincs-e más kezelési lehetőség (életmód, táplálkozás stb.)?

2. Mely csoportba tartozik ez a gyógyszer (pl. fájdalomcsillapító, antibiotikum, köhögéscsillapító stb.)? Mi a neve a gyógyszernek?

3. Milyen mennyiségben kell adni ezt a gyógyszert pontosan? Naponta hányszor? Meddig (néhány napig, egy hétig stb.)?

4. Honnan lehet tudni, hogy hatásos-e vagy nem? Mi a teendő, ha a gyógyszer hatása nem mutatkozik?

5. Vannak-e olyan élelmiszerek, amelyeket nem szabad a gyógyszerrel együtt fogyasztani?

6. Lehet-e más gyógyszereket szedni egyidejűleg?

7. Ismeretesek-e mellékhatások? Vannak-e, ha ritkán is, aggasztó mellékhatások? Mit kell tenni, ha mellékhatások fordulnak elő? A gyógyszer előnyei nagyobbak-e az esetleges mellékhatások hátrányainál?

8. Ha a gyermek más gyógyszerekre allergiás, akkor erre az adott gyógyszerre is előfordulhat-e allergiás reakció?

9. Be kell-e tartani az előírt kezelési időtartamot akkor is, ha a gyermek már láthatóan egészséges? A kezelés korai megszakításának vannak-e káros következményei? Mit kell tenni, ha egy adagot elfelejtettünk beadni?

10. Mibe kerül a gyógyszer? Rendelkezésre áll-e esetleg olcsóbb, azonos értékű gyógyszer?

• Figyeljünk arra, hogy a gyermek 45 fokos szögben üljön vagy álljon, amikor a gyógyszert beveszi. Ezáltal csökkenthető a félrenyelés kockázatát.
• A kanalas orvosságot oldalról, a nyelv közepe tájára öntve adjuk be. Ha egyenesen a szájpadlás közepére kerül, öklendezést válthat ki. A tablettát a nyelv hátsó részére helyezzük, itt kevésbé érződik a keserű íz.
• Ha lehet, vegyük el valamivel a gyógyszer rossz ízét. Kedvelt módszer az almapüré, joghurt, puding vagy lekvár hozzáadása. A legmakacsabb ellenállás esetén próbálkozhatunk hígabb állagú édességekkel, fagylalttal vagy csokoládésziruppal.
• Sose mondjuk az orvosságra, hogy édesség, veszélyes lehet a két dolog összekeverése. Mindig mondjuk meg az igazat.
• Ne alkudozzunk, és ne akarjuk megvesztegetni a gyereket. Csak rontunk a helyzeten, ráadásul azt sugalljuk vele, hogy a gyógyszer bevétele megegyezés kérdése, holott nem az. Kínálhatunk a gyermeknek választási lehetőséget: megkérdezhetjük, melyik pohárból szeretne inni, vagy hogy melyik szobában szeretné bevenni a gyógyszert, de határozottan éreztessük, hogy a gyógyszer bevételéről nem ő dönt.
• Ne büntessük a gyermeket azért, mert nem akarja bevenni az orvosságot. A legtöbb gyógyszernek rossz az íze, és az ember ösztönösen kerüli a keserű ízt, mely a természetben általában a mérgek jellemzője. Csak legyünk határozottak, és ne engedjünk.