A legeslegkisebb királyfi

Édesapja azt szerette volna, ha orvos vagy ügyvéd válik a fiából, Király Viktorból. Ám amint felfedezte, hogy gyermekének remek érzéke van a zenéhez, megváltoztatta a tervét…

A Király családban különösen magas az egy főre jutó zenészek száma, hiszen a famíliában mindannyian kapcsolatban állnak, vagy álltak a muzsikával. Viktor édesapja, Király Tamás a hetvenes és a nyolcvanas években az Universal, majd a Color nevű együttesben verte a dobokat. Édesanyja, Király (Szabó) Gabriella a Cini és a tinik nevű formációban énekelt. Nem csoda hát, hogy lányuk, Linda, valamint az ikrek, Benjamin és Viktor is a zene jegyében fogantak. A gyerekek New Yorkban születtek, mivel szüleik még a rendszerváltás előtt az ígéret földjére költöztek. Hamar kiderült, hogy a három csemete fogékony a zenére.

Linda karrierje már a tengerentúlon elindult, ám Viktor ekkor még csak amolyan „garázszenekarokban” énekelt és zenélt a barátaival meg az öccsével. Az iskolai nyári szünetekben dolgozott, első „állása” egy New York-i fotósbolt takarítói pozíciója volt. Állítása szerint ekkor tanult alázatot, szerénységet, és ekkor ismerte meg a munka becsületét.

Amikor 1999-ben a család – a mama betegsége miatt - Magyarországra költözött, sokan furcsállták Viktor amerikai mentalitását. Csodálkoztak rajta, hogy diákként miért dolgozik, ha a szülei el tudják tartani. Azon is meglepődtek, miért mosolyog Viktor vadidegen emberekre az utcán. A „furcsa amerikai” azonban nem foglalkozott a megjegyzésekkel. Egyedül a magyar nyelv okozott neki gondot.

Valószínűleg gyenge magyar tudása és akcentusa is közrejátszott abban, hogy nem sikerült tovább jutnia A Társulat című tehetségkutató versenyben, amiben az István a király című magyar rockoperához kerestek szereplőket. A Megasztár 4. része 2008-ban azonban meghozta a huszonéves fiúnak a várva várt sikert. Két éve folyamatosan koncertezik, hamarosan kiadja második szólólemezét, és már az amerikai zenei piac felé is kacsingat.

Remek az agglegényélet!

Király Viktor még nem találta meg azt a lányt, aki igazán megdobogtatná a szívét. Az utóbbi időben többször is próbálkozott, ám kapcsolatai sorra zátonyra futottak.

Az énekes szerint a világon rengeteg szép nő él, csak rájuk kell bukkanni. Ideálja nincsen, de nagyon tetszenek neki a barna bőrű, barna hajú lányok.

Amerikában vagy Magyarországon szebbek a lányok?

Korábban azt állítottam, hogy a magyar nőknél nem találni szebbet a világon. Most viszont azt mondom, hogy az amerikaiak között is sok a csinos lány. A legutóbb egyébként spanyol barátnőm volt. A határok nem számítanak, mindenhol találni csinos lányt.

Amióta az Év hangja lettél, gondolom, még nagyobb a körülötted zsongó hölgykoszorú.

Eleinte azt hittem, hogy az idő múlásával a rajongóim száma csökkeni fog. Aztán mégsem így történt. Szerencsére. De azt hiszem, ez nemcsak nekem szól, hanem a produkciónak is, amivel járjuk az országot. Egy hét tagú zenekarral és táncosokkal lépek fel, akik növelik az előadás színvonalát.

Tíz éve élsz Magyarországon. Sikerült megszoknod az itteni életet?

Sokszor még ma sem tudom eldönteni, hogy magyar vagyok-e vagy amerikai. Kint születtem, ott éltem tizenhat évig, ott jártam iskolába. Mély nyomot hagytak bennem az ottani élmények. Amikor Magyarországra jöttünk, úgy terveztük, hogy mindössze egy-két évet maradunk. Amíg anyu meg nem gyógyul. Végül annyira megszerettük az országot, hogy maradtunk. És közben szerencsére anyu is rendbe jött.

A hosszú idő ellenére még most is akcentussal beszélsz.

Igen, hiszen az angolt érzem az anyanyelvemnek. Bár a szüleimmel magyarul, a testvéreimmel a mai napig angolul beszélünk. Ráadásul, amikor ide kötöztünk, angol nyelvű középiskolába jártam. A magyarral csak négy-öt évvel ezelőtt kezdtem komolyabban foglalkozni. Az érettségi után Gór Nagy Mária Színitanodájában tanultam, ahol még logopédushoz is jártam, hogy javítsak az akcentusomon. Közben sokat olvastam magyarul, ami tovább csiszolta a nyelvtudásomat.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. szeptemberi számában olvasható.