Mozgásterápia gyermekkorban

Ha egy kisgyermek gyakran elesik, sokszor megbotlik „a saját lábában”, akkor azt mondják rá, ügyetlen. A felnőttek számára oly bájosnak tűnő ügyetlenséget azonban okozhatják idegrendszeri éretlenségből fakadó problémák.

Ha megkésett a mozgásfejlődés vagy elemi mozgásminták kimaradnak, az megakadályozhatja a gyermek idegrendszeri fejlődését.  Óvodás-, majd kisiskoláskorban megjelenhetnek a különböző részképességzavarok, a hiperaktivitás, illetve ezzel együtt a figyelem- és tanulási zavar.

Az utóbbi évek vizsgálatai kimutatták, hogy a tanulási zavarok hátterében nagyjából az esetek 70 százalékában megtalálható az idegrendszer részleges éretlensége vagy hibás szerveződése. Az idegrendszerre legközvetlenebb módon mozgással lehet hatni. Az idegrendszer érése és a mozgásfejlődés szoros egységben valósul meg, ezért ha indokolt, a legjobb óvodáskorban elkezdeni egy-egy terápiát, hogy az iskolába kerülés alkalmával kevesebb kudarc érje a gyermeket.

Fejlesztés a vízben

Rendszeres mozgással vagy a gyermek igényeihez közelálló sporttevékenységgel a fölösleges energiákat is le lehet vezetni, sőt ezzel ellentétesen serkentő hatást érhetünk el, hypoaktív gyerekek esetében. A fent említett problémák kezelésénél a mozgás nem csupán kondíciófokozó tevékenység, hanem terápiás eszköz is. A személyre szabott célfeladatok, a szabályok betartása, az elvárások és a rendszeresség reguláris hatásai hosszabb távon vezetnek eredményre.

– A víznek, mint közegnek kiemelkedő fontosságú, gyógyító szerepe van a fejlesztő terápiák sorában. A víz folyamatos, taktilis ingerlésének hatására fokozódik a mozgás- és cselekvési kedv, az új ingerek elősegítik az ellazulást, a gyerekek lelkileg is oldottabbá válnak.

 Mivel annak idején magam is komoly tanulási zavarral küzdöttem, tudom milyen nehézségek érik ezeket a gyerekeket nap mint nap – mondja Juhász Miklós, az Örökmozgó Komplex Mozgásfejlesztő Alapítvány vezetője. – Ezekből a tapasztalatokból kiindulva igyekszem a hidroterápiás foglalkozásokat játékos alapokra helyezni és úgy felépíteni, hogy a kötelező feladatokat élvezhetőbbé, vidámabbá tegyem. Ma az alapítványnál HRG (Hydroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika), TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning), és Ayres-terápiával várjuk a jelentkezőket. Hallás- és látássérült, tanulási- és magatartászavarral, illetve autizmus diagnózissal érkező gyerekekkel foglalkozunk. Az évek során kollégáimmal megfigyeltük, hogy a legtöbb mai óvodás, és kisiskolás életéből hiányzik, vagy szinte teljesen kimarad a hagyományos értelemben vett csoportos játék, a barátságok, a kirándulások, egyszóval a közösségi élet. Helyükre számtalan különóra, fejlesztő foglalkozás, a televíziózás és a számítógépezés került. Játéktevékenységük elmagányosodik, ezáltal nem szerezhetnek kellő tapasztalatot a társas viselkedési formák, a tolerancia, és az alkalmazkodás terén. A fent említett okok váltották ki belőlünk egy „speciális kirándulás” ötletét, amit a terápiás, illetve úszófoglalkozások mellett, kiegészítő programként szervezünk. A kétnapos túra alkalmával a közösen átélt élmények szorosabbra fűzik oktatók és gyerekek kapcsolatát.

Jótékony lovak

A víz élettani hatásáról sokat hallunk, felnőtt életünkben is szívesen választjuk gyógyulásunk, pihenésünk, kikapcsolódásunk helyszínéül. Ennél jóval kevesebbet tudunk azonban  egy másik, ősi mozgásformáról, a lovaglásról.

A terápiás lovagoltatás, mint kezelési mód kialakulásának pontos idejét nehéz lenne meghatározni, de egészségmegőrző, közérzetjavító hatásairól már az ókorban is születtek feljegyzések.

A hippoterápia, vagyis a lónak, mint „élő, gyógyászati segédeszköznek” a használata a hatvanas években kezdett teret hódítani. Tudatos, tervszerű, egészségügyi és gyógypedagógia céllal történő alkalmazása a ’90-es években terjedt el Magyarországon.

A gyógypedagógiai lovaglás elsősorban értelmi, érzékszervi fogyatékkal élő vagy viselkedési zavarokkal küzdő gyermekek számára kifejlesztett módszer. Fő motívuma, hogy a ló aktív cselekvőtárs, akit a gyermek partnerként kezel, így a feladatok elvégzéséhez olyan impulzusokat kap, amelyeket más módszerekkel nem lehetne kivitelezni.

Kalina Katalin és Rétháti Györgyi gyógytornászok több évtizedes tapasztalattal hozták létre a Nővérkék Alapítványt, ahol heti 3 alkalommal zajlanak foglalkozások. A hippoterápiás páciensek idegrendszeri sérült gyermekek, akik rehabilitációs intézményekből, iskolákból, vagy személyes megkeresés útján kerülnek az alapítványhoz. A gyógypedagógiai lovagláson két korcsoportban, (7–14) és (8–13 év) vesznek részt. A kiscsoport heti egyszer 1,5 órát, a nagycsoport heti egyszer 3 órát tölt a pályán, illetve az istállóban, ahol nagy lelkesedéssel végzik az istállómunka egyes fázisait is.

– Természetesen egészséges gyermekek lovas és lovas torna oktatását is vállaljuk, évente 2-3 alkalommal tábort szervezünk – teszi hozzá Katalin. – Lovaink ügető versenylovak, amelyeket magunk képezünk ki, képzettségi szintjüket folyamatosan emeljük. Régi vágyunk létrehozni egy olyan komplexumot Budapest közigazgatási határán belül, ami lovasterápiás centrum és egyben autista gyermekek napközi otthonaként is működne.

Időben kell elkezdeni

Szülőként gyakran halljuk, mennyire fontos az egyes fejlődési eltérések, hiányosságok korai felismerése, a megelőzés, de pontos tájékoztatás hiányában vagy gyakran téves információk birtokában, egyes „divatirányzatoknak” megfelelve igyekszünk gyermekeinket különböző terápiáknak alávetni. Ha már az óvodai és kisiskolás évek alatt kiderül, hogy – idegrendszeri éretlenségből fakadóan – tanulási zavar áll fenn, tudnunk kell, hogy a személyre szabott fejlesztésekkel a lemaradások sikeresen behozhatók.

Amennyiben ez nem történik meg, akkor meg van az esélye, hogy a tanulás állandó kudarcélményt okoz, a gyerek életre szóló „programot” kap, és hárítani fogja azokat a helyzeteket, amikor bizonyos követelményeknek kell megfelelnie. Nem lesz örömforrás számára az olvasás, az idegen nyelvek elsajátítása sem, megjelenik a szorongás, az önbizalomhiány.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. augusztusi számában olvasható.