Nem lehetünk nagy, fehér varázslók

Dr. Erős Erika neurológusi, majd pszichiátriai szakvizsgát szerzett az egyetemen. A szexuál-medicinával egy véletlen folytán került kapcsolatba. Legkedvesebb költője Ady Endre, és ha teheti, a világ egzotikus tájait fedezi fel, férje társaságában. Tapasztalatával most a Családi Lap olvasóinak is segít új rovatában.

- Orvosokkal beszélgetve gyakran halljuk azt a kijelentést, hogy a gyógyítás, a bajba jutott embereken való segítés már kicsiny gyermekkorban megfogalmazódott, és a tanulás évei alatt ez vágy csak megerősödött. Egy lelkes, fiatal orvosnő látókörébe miként kerül a szexuálpszichológia, és mikor dönti el, hogy a jövőben ez lesz a szakterülete?

– A családunkban, a közvetlen környezetemben nem volt ilyen példa előttem, ennek ellenére úgy hatéves korom körül azt mondtam, orvos akarok lenni, persze fogalmam sem volt, hogy ez mivel jár. Édesanyám, aki a külvilág felé mindig szeretett megfelelni, félt attól, hogy csalódás fog érni, ha ez nem valósul meg, így arra kért, válasszak valami más foglalkozást. Lehetnék például állatgondozó, az is szép feladat, mondta.  Ma is élénken él bennem, hogy egy iskolai dolgozatban az állatot egy „l-lel” írtam. A gimnáziumban is humán irányba tereltek a tanáraim, mert nagyon színesen, jól fogalmaztam. Végül az osztályfőnököm, Halmos tanár úr, aki csodás pedagógus, igazi „homo universalis” volt, azt mondta, ne térjek le az eredeti elképzelésemről, hiszen a leghumánabb hivatás az orvosé. Kik azok, akik a legtöbbet tudják az emberről? A tanár, az orvos és a pap – tette hozzá.

Az orvosegyetemen az lett egyértelmű számomra, hogy olyan területen szeretnék dolgozni, ahol egészben láthatom az embert. Nem szeretném bántani remek, szakorvos kollégáimat, akik egy-egy szerv gyógyítása közben vélhetően nem gondolnak arra, hogy a problémának lelki vetülete is lehet. Így választottam az ideggyógyászatot, a neurológiát. Amikor végeztem, épp restaurálták a neurológiai klinikát, így a gyakorlatomat a Bajcsy kórház pszichiátriáján töltöttem. Rengeteget tanultam itt, és úgy döntöttem, pszichiátriából is szakvizsgát teszek.

A vizsgára készülve hallgattam meg egy előadást a genetikáról Czeizel Endre tolmácsolásában, akinek épp pszichiáter gyakornokra volt szüksége. A doktor úr számtalan előadásra kapott meghívást, és egy alkalommal be kellett ugranom helyette. A téma a szex és a sport kapcsolata volt. Fiatal, lánglelkű kezdőként megtartottam az előadást, aminek nagyon nagy sikere lett. Gyorsan híre ment, és egyre-másra hívtak olyan fórumokra, ahol valamilyen formában a szexualitás is középpontba került. Hogy meg tudjak felelni az elvárásoknak, el kellett mélyednem az ilyen irányú szakirodalomban, mert szexuál-medicinai képzés jelenleg nincs Magyarországon.

- Lehet ebből egyáltalán vizsgát tenni, „papírt” szerezni?

- Kimondottan erre specializálódó képzés három éve indult Oxfordban. Ez a képzés arra hivatott, hogy a szexualitást ne csak pszichológiai, de fizikai, szervi oldalról is vizsgálja. Huszonkilencen voltunk a világ minden tájáról ezen a tanfolyamon. A részvétel kritériuma, hogy legyen egy pszichiátriai vagy nőgyógyászati szakvizsgája a jelentkezőnek. A képzés elvégzéséről kaptunk egy papírt, ketten rendelkezünk ilyennel az országban.

- Egy szexológusi praxishoz az empátiánál jóval több kell. Te hogyan fogalmaznád meg?

- Nem akarok álszentnek tűnni, hiszen aki egy ilyen székben ül, annál a nyíltság, a közvetlenség, a hitelesség, az elfogadó magatartás elengedhetetlen, és azt sem gondolom, hogy át kell élni egy háborút ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, mit érezhettek, éreznek a háború borzalmait elszenvedők, de ezen a területen kimondottan előny a pszichiátriai tapasztalat. Az ember minden szorongása, problémája lelki vetületű és a páciens egészét megismerve könnyebb rátalálni a gócpontra. A másik, amit fontosnak tartok, hogy nem lehetünk nagy, fehér varázslók, nem lehet csak kinyilatkoztatni, meg kell vitatni a hozzánk fordulóval a problémája okát. Az egyénnek pedig be kell látnia, hogy az egészsége csak részben közügy, nem várhat el mindent az orvostól, neki is tennie kell valamit azért, hogy jobban érezze magát a bőrében. Sokan mondják, hogy a jó orvos, a megfelelő ellátás sokba kerül, csak azt felejtik el, hogy a fodrásznál, az autószerelőnél is fizetnie kell.

- Az Országos Gyermekegészségügyi Intézetben osztályvezető vagy, pszichiátriai, szexológiai tanácsadást tartasz a kamaszambulancián. Mik a leggyakoribb kérdések, amivel a fiatalok hozzád fordulnak?

- Az ambulancia célja, hogy a gyerekek igényei mentén, a prevencióra épülve adjon konzultációs lehetőséget. A kamaszkornak az a lényege, hogy az eddigi viselkedési stratégiák átalakulnak, berobban a szexuális érés, a párkapcsolatra való igény. A fiatalok viselkedése alapjában nem változott a húsz évvel ezelőttihez képest, de a kétévente, iskolások körében elvégzett kutatások azt mutatják, hogy a szexuális élet már 14-15 éves kor között elkezdődik, és a 16 évesek fele aktív szexuális életet él. Legutóbb egy olyan konferencián jártam, ami a szex és a média hatását emelte ki a fiatalok mintakövetésében.

Egyértelműen látszik, hogy amíg a biológiai érés előreszaladt, addig a lelki érési folyamatok lelassultak. Néhány évtizeddel ezelőtt egy húszas éveiben járó párnak már gyereke volt, családot alkottak. Ma, egy harmincéves a sokadik diplomáját igyekszik megszerezni, még otthon lakik, és az útkeresés kellős közepén jár. Vagyis, a felelősségvállalást, ami az egészséges szexuális magatartáshoz, a felnőtté váláshoz szükséges, azt egyre inkább hárítják. A hozzám forduló fiatalok leggyakoribb kérdései például, hogy mennyi idő után menjenek bele az első aktusba, és hogyan védekezzenek. Sok kérdés merül fel a szexuális extrémitásokkal kapcsolatban is, ilyenkor igyekszem felhívni a figyelmet ezeknek az együttléteknek a veszélyeire. Pozitív előrelépést abban látok, hogy a védekezésről is sok információ áll a rendelkezésükre, és a lehetőségekkel élnek is.

- Általános iskolai emlékeim szerint, a felvilágosító órák szinte mindig anarchiába fulladtak. Hogyan lehetne ezt „kulturáltan” levezényelni?

- Én abban látom a problémát, hogy az iskolákban  általában a nemi szervek működésére fókuszálnak, a petefészekről például rengeteget beszélnek, hiszen anatómiailag is egy izgalmas terület. A testiség mechanikai része kerül előtérbe, de a gyerekek nem erre kíváncsiak. Ők azt szeretnék tudni, hogy a három lyukból mi, micsoda, mit jelent a vágy, mi az az izgalmi fázis, mi a katarzis élmény? Ha ez az élmény nincs meg egy szexuális együttlétben, akkor nem jön létre a kötődés, ami az egészséges párkapcsolat alapköve. Nagyon szomorúnak tartom azt is, hogy a magazinokban a férfiak és a nők olyan örömszerző tárgyként vannak feltüntetve, akik gombnyomásra tudnak orgazmust produkálni.

- Napjainkban a média óriási teret enged a testiség különböző formáinak megjelenésére, szinte nincs tabutéma. A lapok szakértői rovataiból ellenben az derül ki, hogy mégsem merünk őszintén beszélni a szexről.

- Nem ítélem el azokat, akik szeretik kihasználni a lehetőségeiket és becsúszhatnak kalandok is az ember életébe. Van olyan időszak, amikor ennek helye lehet, de aki csak erre fókuszál, az hosszú távon veszíteni fog. Az internetes szexet igénybe vevőkről szintén ez a véleményem. A felvilágosító „óráknak” épp az lenne a lényege, hogy megadja a korrekt válaszokat korunk kérdéseire, akkor a fiatalok kevésbé választanák ezeket a pornográfnak mondható oldalakat.

- Ez a túlzott élményfüggőség nem vezet később érzelmi kiüresedéshez?

- Van kapcsolat a kettő között. Léteznek erről szóló vizsgálatok, amelyek azt mutatják, hogy ha az egyén túl korán, illetve nem a megfelelő információkkal kezd hozzá a szexuális élethez, akkor később komoly pszichés gondok jelenhetnek meg az érzelmi életében, a vágy megélésében.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. júliusi számában olvasható.