Barátságos kilópárbaj

Abaházi Csaba, a Class FM műsorvezetője a közelmúltban több mint tíz kilótól szabadult meg. Eleinte kereste a diéta elleni kifogásokat, ma azonban már örül a végeredménynek. Fogyókúrájával párhuzamosan életmódot is váltott. A kollégájával, Rákóczi Ferenccel folytatott kilópárbajról és az út során szerzett tapasztalatairól mesélt.

– Mióta jelentettek gondot a pluszkilóid?

– Folyamatosan küzdök a súlyommal, már többször nekifutottam a fogyókúrának. Tizenöt évesen abbahagytam az úszást. Az edzőmtől korábban mindig azt hallottam: a sporthoz kell az energia, ezért – a napi három edzés mellett – rengeteg zsíros kenyeret megettem. A rendszeres mozgás abbamaradt, a zsíros kenyérről azonban, nem tudtam leszokni…

– Emlékszel az első nagyobb fogyókúrádra?

– Igen, hat évvel ezelőtt vágtam bele a kilencvennapos, úgynevezett szétválasztó diétába. Ezzel párhuzamosan leszoktam a cukros üdítőkről, azóta is kizárólag szénsavmentes ásványvizet iszom. Három hónap alatt tíz kilót fogytam, végre jól éreztem magam a bőrömben. Ennek örömére elhatároztam, leszokom a dohányzásról – amitől fokozatosan vissza is kúsztak a leadott kilók… Ezután még számtalanszor belefogtam a fogyókúrázásba, hol több, hol kevesebb sikerrel.

– Ért kritika a többletkilóid miatt?

– Laura, a párom úgy szeret, ahogy vagyok, soha nem bántott a felesleges kilók miatt. Időnként szólt: nem kellene mértéktelenül és kontrollálatlanul ennem, mert árt az egészségemnek. Ráadásul még rendszertelenül is ettem, nem figyeltem oda magamra.

– Legutóbb hogyan szántad rá magad az akaraterőt igénylő diétázásra?

– Idén leszek negyvenéves. A munkahelyemen a kollégáim, Sebestyén Balázs és Vadon Jani elkezdtek győzködni, hogy le kellene fogynom. Megállapították, hogy Rákóczi Ferivel együtt kövérek vagyunk. Balázsban felmerült: csináljunk egy versenyt.

Ugyan elfogadtuk, hogy kövérek vagyunk – bevallom: ennyire dagadtnak még soha nem éreztem magamat –, de sokáig mindketten tiltakoztunk a javaslat ellen. Kerestük a kifogásokat: utáljuk a kínzó „dögölj meg diétákat”, nem rosszalkodunk, pedáns életet élő családapák vagyunk, legalább az evés öröme hadd maradjon meg nekünk. Aztán egy idő után beadtuk a derekunkat.

Több cég jelentkezett, felajánlották, hogy biztosítják számunkra az ételeket, az edzőtermet. Mi a Zsírégető klub menüjét választottuk. Négy héten keresztül ugyanazt ettük és ittuk, de nem kötöttük ki, hogy mozgunk-e. A közérzetünket folyamatosan ellenőrizte egy dietetikus tanácsadó. Az én egy kilogrammos fogyásomra a testesebb Ferinek 1,5 kilóval kellett válaszolnia.

– A kettőtök nemes párbajából te kerültél ki győztesen. A legfőbb eredmény, hogy azóta sem szöktek vissza a leadott kilóid. Mi sikered kulcsa?

– Teljes életmódot váltottam. Megváltozott a magamhoz való viszonyom, odafigyelek arra, mikor, mennyit és mit eszem. Azelőtt, ha este vendégeket hívtunk, már reggel arra gondoltam: hú, mekkorát fogunk zabálni! Ma pedig hasonló esetben azt gondolom, de jókat fogunk enni. Most már érzem annak a felelősségét, hogy negyvenévesen oda kell figyelnem arra, hogyan étkezem. A fogyókúra előtt ritkábban ettem és sokat, most pedig inkább többször kevesebbet. Reggelente korábban kelek, mert a munka és a nagyfiam óvodába vitele előtt elmegyek edzeni. Minden fogyókúra hatásosabb rendszeres mozgással, az enyémben fő a változatosság: a kardioedzés, a kerékpározás csakúgy része, mint a fiaimmal – az ötéves Rómeóval és kétéves Demeterrel – való séta. Ettől jól indul a napom, több energiám van, nem fáradok el. Nincs szükségem arra, hogy ebéd után ledőljek pihenni.

– Hogy bírod megállni az édességtilalmat?

– Ma sem mondok le teljesen az édességről, desszertekről. Csak már okosabban csinálom. Régebben minimum húsz gombóc fagyit vettem egyszerre, s a maradékát még este, tévénézés közben befaltam. Ma mindössze egy vagy két gombócot vásárolok, és megelégszem ennyivel. Laura istenien süt-főz. Például a meggyes pitéjéből korábban addig ettem, amíg volt a tepsiben…

– Melyik fogyókúrás módszer a leghatékonyabb?

– Nem tudom. Nyilván ez egyénileg változó. Nekem a Zsírégető klubos működött; nem vártam a végét azért, mert enni szerettem volna. Mivel nem éheztem, egyetlen percre sem inogtam meg. A fogyókúra négy hete alatt volt a nagyfiam ötödik születésnapja, először azt gondoltam, a nagy napra való tekintettel egy szelet torta belefér. Végül nem ettem, meg tudtam állni, s ezt Rómeó is megértette.

Húsvétkor sonkát és tojást is ettem – igaz, az előbbiből csak három szeletet, és kalács nélkül. Szóval, nekem bevált. Ami persze nem jelenti azt, hogy minden fogyni vágyónak ezt a módszert kell választania. Bármilyen üdvözítőnek tartott módszerrel is fogyunk, a legfontosabb, hogy legyünk következetesek és kitartóak. A napi kalóriabevitel csökkentése mellett fokozzuk a fizikai aktivitást, elengedhetetlennek tartom a rendszeres mozgást. Ne adjuk fel akkor sem, ha megtorpan a súlyvesztés üteme, ez az első három hét után természetes. A folyadékbevitelre is oda kell figyelni, én például napi háromliternyit megiszom. Eleinte azt gondoltam, ennyit képtelenség meginni! Aztán ahogy ráállt a szervezetem, egyre kevésbé okozott gondot az elfogyasztása. Mivel sok savat viszünk be, teákkal, lúgosító vizekkel tanácsos lúgosítani a szervezetet.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. júniusi számában olvasható.