Rágalmazás vagy becsületsértés?

Gyakran szóba kerül, mégis kevesen ismerik a különbséget a rágalmazás és a becsületsértés között. Mikor melyik eset áll fenn?

„Dühös voltam a pasimra, mert elhagyott, ezért az interneten mindenféle csúnya dolgot írtam róla. Ő fogorvos, és én többek között azt állítottam, hogy a betege voltam, de rosszul kezelt. Ronda szavakat is használtam sajnos. Ő feljelentett becsületsértés (vagy rágalmazás?) miatt, most lesz a tárgyalás. Azóta már bocsánatot kértem tőle, azt mondta már nem haragszik. Mennyit kaphatok? Mi a különbség a rágalmazás és becsületsértés között? Valóban nem kötelező, hogy ügyvédem legyen?”

A konkrét ügyben nem tudok nyilatkozni, mert ehhez ismernem kéne az eset összes körülményét, de röviden összefoglalom a törvényi rendelkezéseket.

Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, vagy nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el. (rágalmazás Btk. 179. §)

Aki a 179. § esetén kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, vagy nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.  Ugyanígy büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el, például pofon vágja a sértettet. (becsületsértés Btk. 180. §)

A rágalmazás elkövetési magatartása a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, ilyen tény híresztelése, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. Mindezen túl az elkövetési módnak is jelentősége van, ugyanis a fenti magatartásokat más – nem a sértett, hanem harmadik személy – előtt kell kifejteni.
Tényállításnak az tekinthető, ha az elkövető személyes tudomáson, meggyőződésen alapulóan, avagy ilyen látszatot keltve közöl másokkal tényeket. A tényállítás feltétele, hogy a sértett magatartását a becsület csorbítására alkalmas módon és egyedileg felismerhetően határozza meg. Tény híresztelésének tekintendők azok a cselekmények, amelyek a mások tényállításának, közlésének a továbbításában nyilvánulnak meg. A híresztelés nemcsak állító, hanem kérdő formában, akár feltételes módban is megvalósulhat. Tényre közvetlenül utaló kifejezés használata valósul meg minden esetben, amikor az elkövető nem tényeket közöl, hanem olyan kifejezést – tipikusan jelzős formában – használ, amelyből egyértelműen meghatározott tényre, történésre, eseményre lehet következtetni. Így ha valakire azt mondják nagy nyilvánosság előtt, hogy „buta tehén”, az becsületsértés, de ha azt állítják róla, hogy „teheneket kínoz minden szombat délután”, az rágalmazás.

Ha egy bűncselekmény büntetési tételének felső határa három év szabadságvesztésnél nem súlyosabb, akkor szabadságvesztés helyett közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás vagy kiutasítás, illetőleg e büntetések közül több is kiszabható, természetesen bűncselekménytől függően. A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát és – az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az egynapi tételnek megfelelő összeget. A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel. Egy napi tétel összegét legalább kettőezer-ötszáz és legfeljebb kettőszázezer forintban kell meghatározni. Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni

A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető.

Könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat, mint magánvádló a sértett képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető. A terhelt bűnösségének bizonyítása a magánvádlót terheli.

Az eljárás feljelentésre indul meg. A feljelentésben elő kell adni, hogy a feljelentő ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását. A feljelentést a bíróságon kell írásban vagy szóban megtenni, a szóbeli feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A nyomozó hatóság a hozzá érkezett feljelentést az illetékes bíróságnak küldi meg.

A bíróság a feljelentettet és a feljelentőt személyes meghallgatásra idézi, és ülést tart.

A személyes meghallgatás megkezdésekor a bíróság megállapítja a feljelentő és a feljelentett személyazonosságát, ismerteti a feljelentés lényegét, és – ha annak feltételei fennállnak – figyelmezteti a feljelentettet a viszonvád lehetőségére. Ezt követően megkísérli a feljelentő és a feljelentett kibékítését.

Ha a békítés eredménytelen, a bíróság felveszi a feljelentett személyi adatait, majd kérdést intéz hozzá, hogy a feljelentésben foglaltakat beismeri-e, és védekezésének alátámasztására milyen bizonyítási eszközöket jelöl meg.

A bíróság az eljárást megszünteti, ha a feljelentő a személyes meghallgatáson nem jelent meg, és magát előzetesen, alapos okkal, haladéktalanul nem mentette ki, vagy azért nem volt idézhető, mert a lakcímének megváltozását nem jelentette be, illetve ha a feljelentést visszavonta.

Így amennyiben exbarátja nem jelenik meg a tárgyaláson, vagy visszavonja feljelentését,

ön ellen megszűnik az eljárás.

A büntetőeljárásban védő részvétele csak akkor kötelező, ha a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, a terheltet fogva tartják, a terhelt süket, néma, vak vagy – a beszámítási képességére tekintet nélkül – kóros elmeállapotú, a terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri, a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni, illetve ha a 1998. évi XIX. törvény erről külön rendelkezik.