Az év felfedezettje

Hisztis és hiperaktív gyerek volt SP, azaz Éder Krisztián. Még ma is könnyen felkapja a vizet, ám ezen a tulajdonságán változtatni szeretne. Hiperaktivitása azonban nem zavarja, mivel – állítása szerint – ennek köszönheti mindazt, amit eddig elért.

Énekel, dalszövegeket ír, egyetemre jár, divat- és reklámfotókat készít, koncertezik, ének- és táncórákat vesz. Szabadidejében az edzőteremben erősít, esetleg végre alszik egy nagyot. Bulizásra már alig marad ideje, és a családjához Sopronba is csak ritkán tud elutazni.

Korán kezdődött

Sokan azt hiszik, hogy két évvel ezelőtt a semmiből bukkant fel SP, aki egyszer csak mikrofont ragadott, majd énekelni kezdett. A rajongók pedig egyből a lába előtt hevertek. Ám nem így történt! SP már a soproni zeneiskolában ütötte a zongora billentyűit, és képezte a hangját a szolfézsórákon. Tizenkét évesen kezdett el dalokat írni, majd barátaival megalakították a Helyszínelők nevű bandát. Ekkoriban elsősorban a rapzene érdekelte, szólókarrierjét is a „ritmusos verseléssel” kezdte.

2006-ban megjelent az első albuma (Kölyök), és egy év múlva megválasztották az év hiphop felfedezettjének. SP nem sokáig ült a babérjain, 2008 nyarán kiadta következő albumát (Standard), és az Állj meg! című számból készült videoklippel betört a hazai zenecsatornákra is. Tavaly a VIVA Comet gálán mindkét kategóriában díjra váltotta jelölését (Legjobb új előadó, Legjobb férfi előadó), majd november végén – huszonegyedik születésnapján – piacra dobta harmadik lemezét (Special), amelyen már a pop és a dance jegyei is megjelennek. SP tánctudását is megcsillogtatja a korong két dalához készült videoklipben, amelyekben a Csillag születik című tehetségkutató-versenyen feltűnt Bad Boyz csapat táncosaival együtt ropja.

Sikerét fémjelezi, hogy tehetségét a zenei szakma is felismerte, és idén februárban a Fonogram díjátadón ő vehette át az év felfedezettjének járó elismerést. A díjat Fábry Sándor adta át, aki valószínűleg nem tartozik a rajongói közé, hiszen a színpadon éppen SP-től kérdezte meg, hogy akkor most ki is az az SP...

Két év nekem sok idő

Az SP becenevet Éder Krisztián egy Speedy Gonzales nevű kisegér-rajzfilmfiguráról kapta. A középiskola kosárlabdacsapatában ugyanis ő volt az egyik legkisebb, ám leggyorsabb játékos.

Szereted a rajzfilmeket?

Bár volt néhány kedvencem, mint például a SpongyaBob vagy a Tom és Jerry, mégis inkább az élő szereplős filmeket szeretem. Imádom Tim Burton rendező alkotásait, amelyek képi világa szinte meseszerűen hatnak.

Az is mesébe illő, hogy ilyen fiatalon, ilyen hirtelen váltál „sztárrá”.

Én nem érzem úgy, hogy hirtelen jött volna a siker és az ismertség. Már majdnem tíz éve zenélek, és ez idő alatt hozzászoktam a színpadhoz, és ahhoz, hogy egyre többen jönnek el a koncertjeimre, egyre többen szeretik a zenémet. A hazai zenecsatornákon pedig két éve vagyok jelen, amely az életkoromhoz viszonyítva nekem hosszú idő.

Miután meghódítottad Sopront, Budapestre költöztél. Az első időkben hogyan ment a tájékozódás a nagyvárosi forgatagban?

Hú, nehezen. Másfél évig alig ismertem ki magam. Ezért szinte mindenhova taxival mentem. Ma sem szívesen utazom tömegközlekedéssel, mivel gyakran belém kötnek az emberek. Ha felismernek, és mondanak pár kedves szót, az persze nem zavar, de amikor alaptalanul támadnak, az rosszulesik. Ezért inkább ma is taxizom.

És a házimunkával megbirkózol?

Igen. Sopronban hajdanán sokat segítettem otthon, így nem kezdőként érkeztem a fővárosba. Remekül tudok például mosogatni, takarítani, melegszendvicset és rántottát készíteni. Még mosógépben mosni, és szépen teregetni is egészen ügyesen tudok.

Az otthoni teendőkön és a zenén kívül mivel töltöd még a szabadidődet?

Elsősorban tanulok, és a vizsgákra készülök. Idén végzek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfus-tervező művész szakán. Közben divat- és reklámfotókat készítek. A zene mellett ez a másik hobbim. Tudom, sokan vagyunk ma a hazai fotóspiacon, de éppen ezért kihívás a számomra.

Külföld felé is kacsingatsz?

Jó lenne kimenni valahova, mondjuk Szingapúrba, és mindent felépíteni a nulláról. Nemcsak az ismeretlen kultúra megismerése mozgat, hanem az is, hogy a semmiből válhassak ott is ismert zenésszé vagy fotóssá. Tudom, ez legalább tíz-tizenöt évembe telne, de jó lenne kipróbálni.

Érdekességek:

Kedvenc étele az anyukája arany galuskája.

Hat évig versenyszerűen gördeszkázott, háromszor eltört a karja, kétszer kifordult a bokája.

Nagyon szereti Olaszországot, főleg az ételeit, az emberek mentalitását, a tájat, az időjárást kedveli benne.

Nincs barátnője, a mediterrán típusú lányok tetszenek neki.

Kicsi, de erős!

Felhívták a figyelmemet arra, hogy valami nagy titok van SP berobbanása körül. Minden előzmény nélkül tört be a zenei piacra? Izgatottan vetettem bele magam életrajzába, dalszövegeiből próbáltam belelátni a lelkébe. Lassan bontakozott ki a titok. Tíz év kitartó zeneiskolai gyakorlás. A koránál éretlenebbnek látszó vidéki fiú, a kosárcsapat legkisebb, de egyben leggyorsabb játékosa. Hiperaktivitás és akaratos tehetség. Bátor kezdeményezések: művészeti főiskola, fotózás, zene és tánc. Saját stílus keresése és vállalása.

„Ha nyerni akarsz, nem egyszerű a játék, nem mindegy, hogy játékos lettél vagy játékszer, hogy te ki vagy azt te dönts el.”

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. májusi számában olvasható.