Kit szeret a szerető?

A párkapcsolatokkal foglalkozó írások megkerülhetetlen fejezete a külső harmadik megjelenésének témájával foglalkozó rész…

Párterápiával foglalkozó, gyakorló szakemberként a nálam megjelenő párok legalább kétharmadánál találkozom ezzel a jelenséggel. Amikor pedig férfi kezdeményezi a terápiát, szinte minden esetben ez húzódik a háttérben – a nő vagy épp beadni készül a válópert, vagy költözni akar a szeretőhöz, az új szerelemhez.

A kellő nyomaték

Úgy tűnik ez az a jelzés, ami már elég nyomatékkel bír egy átlagos férfi számára, hogy beismerje maga és más előtt is, hogy segítségre van szüksége. Már nem megy önerőből, az eddig bevált technikák nem segítenek. Szakemberként nyilván csak a problémás kapcsolatokkal találkozom, és ebből nehéz lenne általános érvényű következtetéseket levonni a párkapcsolatokra, ám a válási statisztikákat tekintve 25-29 éves korukban válnak el legtöbben, és az elhidegülés után válási oknak a külső harmadik jelenlétét jelölték az érintettek. Valljuk be őszintén, mire középkorú éveinket tapossuk, szinte mindannyian érintettek leszünk a háromszög kapcsolatok témájában, vagy azért, mert mi éltük át ennek különböző aspektusait saját párkapcsolatainkban, vagy azért, mert közvetlen környezetünkben baráti vagy éppen családi kapcsolatainkban állt elő ez a kapcsolati helyzet.

Sokváltozós egyenlet

Adódik a kérdés: előbb-utóbb minden kapcsolatban feltűnik a külső harmadik, vagy ez valamilyen módon elkerülhető? Minden kapcsolat kitett ennek a veszélynek, vagy csak azok, amelyekben zavarok, kielégítetlen érzelmi és/vagy szexuális szükségletek vannak jelen?

A kérdés látszólag egyszerű, a válasz azonban egy sokváltozós függvény, melynek eredménye függ az egyéni élettörténettől, az eredeti család örökségeitől, hatásaitól.

Függ attól, hogy milyen életkori szakaszban vannak az érintettek, és függ attól is, hogy a párkapcsolat fejlődésének melyik szakaszában tart. Továbbá, a meglévő párkapcsolat minőségétől, az érintettek és környezetük hit és normarendszerétől, egyéb helyzeti adottságoktól és körülményektől.

Ráadásul a nemek között is jelentős a különbség e tekintetben: egy nő általában akkor válik nyitottá egy külső kapcsolatra, ha meglévő párkapcsolatában csalódott, ha érzelmi és/vagy szexuális szükségletei nem elégülnek ki. Bár mindez igaz a férfiakra is, mégis gyakorta megesik, hogy egy férfi akkor fordul kifelé, amikor párkapcsolatában jól érzi magát. Csak a legfontosabb változókat egymás mellé sorakoztatva is érzékelhetővé válik, hogy milyen sokrétű hatás eredőjeként áll elő az a kapcsolati helyzet, amiben egy külső harmadik is jelen van. Az itt említésre kerülő változók, tulajdonképpen különböző nézőpontok - más-más oldalát, összefüggését teszik láthatóvá e jelenségnek. Épp ezért nehéz általános érvényű igazságokat írni e témában.

Amik a háromszöghöz vezethetnek

Kicsit mégis a lehetetlenre vállalkozva elmondható: a pár egyik vagy mindkét tagja akkor válik nyitottá egy külső harmadik személlyel való kapcsolatra:  

ha valamilyen fontos érzelmi vagy fizikai szükséglete tartósan nem elégül ki

·          mert nem nyújtja a másik, illetve a kapcsolat

·          mert a kapcsolatban egymástól elszenvedett – vélt vagy valós – csalódások, fájdalmak már nem teszik lehetővé azt a közelséget, hogy az egymás felé indított kezdeményezések eljussanak a másikhoz. A kapcsolatban a másik felé kialakított önvédelmi fal már nem engedi át ezeket az impulzusokat sem.

ha a pár egyik, vagy mindkét tagja olyan öntudatlan szülői vagy transzgenerációs áldozatvállalásokat, jóvátételi feladatokat, belső fogadalmakat – sorskönyvet - hordoz, amik nem engedik, hogy tartósan boldognak érezze magát párkapcsolatában, s arra késztetik, hogy

·          mástól, másoktól is begyűjtse az elfogadást, a szerethetőség érzését

·          valamilyen módon megsértse meglévő párkapcsolatát, illetve partnerét - végső soron saját magát is

ha személyiségbeli, alkati, és helyzeti adottságok együttállnak, ahhoz, hogy viszonnyá alakuljon egy külső harmadikkal kialakult kapcsolat

Sérülékeny időszakok

Ha egy átlagos párkapcsolat alakulásának történetét nézzük, az látható, hogy vannak olyan időszakok, amikor a pár olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy abba nem fér bele egy harmadik. Kémiai hasonlattal élve, egyszerűen nincs szabad vegyértéke a pár egyik tagjának sem, hogy kapcsolódni tudjon máshoz. Ez a kapcsolat elején a szerelem időszakában van jelen markánsan, illetve később, az újra egymásra találások, megújulások idején. Vannak azonban olyan párkapcsolati szakaszok, melyek veszélyeztetettebbek ebből a szempontból.

Talán az első ilyen igazán sérülékeny időszak a szerelem elmúlásának, átalakulásának kora. Ebben az időszakban válnak ugyanis láthatóvá párunknak azok a tulajdonságai, személyiségjegyei, melyeket a kapcsolat korábbi szakaszában nem észleltünk, vagy nem jelentek meg. Másképp fogalmazva: láthatóvá válik párunk „árnyéka” is. Sok esetben azzal szembesülünk, hogy pont az, ami az elején még annyira vonzó volt benne, az együttélés, az ismertség elmélyülése során közelebbről megtapasztalva, egyre nehezebben elviselhető. Mindez csalódásokat, sérüléseket, kiábrándultságot eredményez a kapcsolatban.

Ráadásul igen gyakran erre az időszakra esik a pár életében az első gyerek születése.

Ez általában azzal jár, hogy a nő érzelmi kötődésigénye, figyelmének nagy része a gyerek felé irányul, illetve az új anyaszerepének elsajátítására. Mindemellett egy baba komoly fizikai megterhelést, fáradtságot is jelent a nő számára időszakosan. A megfelelő egzisztencia, a biztonság létrehozása és fenntartása tipikusan férfi feladat ilyenkor, s ez sokszor csak újabb feladatvállalásokkal, többletmunkával biztosítható. E tényezők együtthatásaként a férfiak mind érzelmileg, mind pedig térben-időben kiszorulnak az eddigi párkapcsolatból. Ha tartósan kielégítetlenek maradnak kötődési illetve szeretetigényei, a képbe könnyen bekerül egy szerető, vagy egy új szerelem. Ráadásul a saját életciklusában egy férfi az önmegvalósításának, a szülőktől való függetlenedésének legfontosabb mérföldköveit is ebben az időszakában rakja le, azaz a világnak, szüleinek és önmagának bizonyít, sokszor nem csak a karrier, az egzisztenciateremtés frontján, hanem férfiasságának terén is. A kisgyerekes időszak tehát minden szépsége ellenére könnyen válik az egyik legmegterhelőbb szakaszává is egy párkapcsolatnak.

A háromszögkapcsolatok kialakulásának szempontjából a következő veszélyeztetett időszak a nő visszakerülése a munkaerőpiacra. Mivel lelkének női, a férfiakra ható, vonzó, csábító része az anyai szerep túlsúlya miatt háttérbe szorult, a külsején átment változások miatt pedig gyakran bizonytalan saját elfogadásában, megítélésében, különösen érzékeny az őt körülvevő férfiak visszajelzéseire, közeledéseire. Ahhoz, hogy saját nőiességéhez visszataláljon, hogy saját önértékelése ismét reálissá váljon, nyitottá válik más férfiak közeledésére, melyből gyakran születik egy új szerelem. Minél hosszabb ideig elsődlegesen csak anya valaki – tehát további gyerekeket szül és otthon marad -, annál drasztikusabb hatású lehet visszatérése a munka illetve más közösségek világába. Míg az előző időszakban a férfi, most inkább a nő az, aki a külső kapcsolatok szempontjából veszélyeztetettebb.

Az alattomos kiszámíthatóság

A harmadik kritikus időszakig általában eltelik jó pár év. Ha a kapcsolat átélte a fentebb említett normatív krízisek idejét, ha a pár tagjai tanultak a nehézségekből, és a szükséges átalakításokat, változtatásokat megtették egymás és a kapcsolat érdekében, akkor feltehetően hosszabb időn keresztül összehangoltan, jól szervezetten zajlik az életük. A harcok meg lettek harcolva, a feladatok le lettek osztva, a hiányok ki lettek mondva. A gyerek(ek) nő(nek), a saját otthon kialakítása, az önmegvalósítás, önkiteljesítés halad, az énkép, az önértékelés reálisabbá válik, a kapcsolat pedig stabilabbá. Ennek az időszaknak szinte csak egyetlen ellensége van, bár az elég alattomosan fejti ki hatását. Ez pedig a megszokás, a kiszámíthatóság.

A kapcsolat biztonságos, és nagyrészt kielégítő. Paradox módon épp ez a biztonságérzet hozza felszínre a még meg nem élt helyzetek iránti kíváncsiságot, nyitottságot. Merthogy nem történhet baj. Közel lehet kerülni más emberekhez, akik felkeltik az érdeklődésünk anélkül, hogy félni kellene, hogy annak messzemenő kihatása lenne meglévő kapcsolatunkra. Ha ez a pár tagjaiban közel egy időben érik meg, akkor a kapcsolat határai kitágulnak és lehetőség teremtődik kipróbálni olyan helyzeteket, kapcsolati formációkat, melyekre addig gondolni sem lehetett. Ez az időszak az, amikor akár a nyitott házasság, vagy egyéb kapcsolati formációk kipróbálására lehetőség nyílik. Ennek feltétele azonban a pár között meglévő magas fokú őszinteség, nyíltság illetve elköteleződés egymás iránt. És persze mindez semmire nem garancia. Ha a kapcsolat határai radikálisan kinyílnak, és nem záródnak be ismét időben, egy kicsit a sors kezébe tesszük a jövőt. A szabadság és őszinteség légkörétől megerősödik, elmélyül a meglévő párkapcsolat, ugyanakkor a kapcsolat védelmi határainak hiánya miatt, idővel könnyedén beleszerethetünk egy új, idealizált ismeretlenbe.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. márciusi számában olvasható.