Anya akartam lenni

Szekeres Adrien egy percig sem aggódott énekesnői karrierje miatt, amikor lányai születése után anyasági szabadságát töltötte otthon. Ezt követően pár éve sikeresen visszatért a zenei életbe, csemetéi pedig mára hat- és négyéves nagylányokká cseperedtek, akik a nagymama fánkjánál finomabb süteményt nem ismernek.

Adrien édesanyja, amint teheti, összecsomagol, felül a buszra vagy a vonatra, és a fővárosba utazik a lányához. Táskájában isteni sütemények lapulnak, amelyekre a rendelést az unokái, a hatéves Jázmin és a négyéves Emília már napokkal azelőtt leadták.

Milyen gyakran látogat meg benneteket az édesanyád?

Télen sokszor jött, mivel rengeteget dolgoztunk Gáborral (Kiss Gábor, Adrien férje és zeneszerzője – a szerk.), és emiatt többször kellett a gyerekekre vigyáznia. Most tavasszal ritkábban utazott hozzánk, inkább mi látogattuk meg. A lányok imádnak nála lenni.

Ilyenkor a férjeddel egy kicsit lazíthattok?

Dehogyis! Olyankor egyfolytában dolgozunk. Ugyanolyan sok a teendő a mi szakmánkban is, mint a többiben. Szervezzük a fellépéseket, szerződéseket kötünk, intézzük a tévés megjelenéseket, a stúdióban vagyunk. Nekünk is folyamatosan törnünk kell a fejünket, hogyan csináljuk, hogy jól menjenek a dolgok. Sajnos csak kevés időnk marad lazítani. Mióta megvannak a lányok, talán ha háromszor el tudtunk utazni egy pár napra kettesben. És még mindig nem sikerült beváltanunk a tizedik házassági évfordulónkra kapott párizsi utat sem, amivel Gábor lepett meg engem.

Hogyan ismerkedtetek meg?

A Unisexben énekeltem, amikor Gábor dalokat írt a zenekarnak. Azt hiszem, nem volt szerelem első látásra, de ahogy egyre többet beszélgettünk, egyre jobban megszerettük egymást. Aztán amint kiderült, milyen erős a köztünk lévő vonzalom és érzelem, nem vártunk sokáig. Gábor három-négy hónap után megkérte a kezemet, és újabb négy hónap múlva összeházasodtunk. Ezt ma már büszkén és nyugodtan mondom, mivel ennek lassan tizenegy éve. Nem gondolom, hogy elhamarkodottan döntöttünk volna. Tudtuk, hogy mindketten várunk valakire, aki most végre megérkezett. Akkor meg miért kellett volna még évekig halogatnunk a döntést? Inkább összekötöttük az életünket, pedig semmink sem volt. Albérletben laktunk, és lízingeltük az autót. A szertartás után az egri bazilikában az atya meg is kérdezte, hogy van-e már valamink. Miután megtudta, hogy semmink sincs, mosolyogva közölte, hogy akkor most már mindenünk megvan.

A szüleid nem aggódtak, hogy fejest ugrottál a házasságba?

Egyáltalán nem. Az anyukám remek emberismerő, és amikor hazavittem Gábort bemutatni neki, egyből megkedvelte. Ma is úgy hívja, hogy drága, egyetlen, arany vőm, annyira szereti. Szegény húgom leendő férjének nehéz lesz majd felülmúlnia ezt a megszólítást. Bár még nem találta meg az igazit, de majd  segít neki ebben anyu. Régebben is mindig azt kérte, hogy vigyük nyugodtan haza a fiúkat, majd ő megmondja, illik-e hozzánk.

És az édesapád hogyan fogadta a döntésedet?

Az apukámmal nem olyan szoros a kapcsolatom, ezért is kérte meg a kezemet Gábor az anyukámtól. Ötéves voltam, amikor elváltak a szüleim. Szívesen kitörölnék néhány pillanatot a gyerekkoromból. Számos rossz emléket őrzök arról, hogy milyen lehet egy kapcsolat nő és férfi között. De ami mégis jó volt ebben az egészben, hogy nagyon sokat tanultam belőle. Tizennégy évesen pontosan tudtam, milyen kapcsolatba megyek bele, és melyiket utasítom vissza. Amint egy fiúban olyan vonásokat fedeztem fel, amik taszítottak, rögtön sarkon fordultam. Talán ezért is mondtam annyira magabiztosan igent Gábornak huszonnégy évesen, mert tudtam, hogy mellette boldogságban élhetek. Sajnos nem csak a jóból lehet tanulni, hiszen nekem a rossz példa segített megtalálni az igazit. Ezért sem szeretem, ha valaki arra hivatkozva nem akar házasodni, hogy a szülei elváltak. Vagy azért nem szeretne még egy gyereket, mert neki rossz emlékei vannak a testvérével. Ehelyett azt mondom, inkább bizonyítsa be, hogy lehet másképpen is csinálni, és neki csak azért is sikerülni fog!

Nektek sikerült. Több mint tízévnyi együttéléssel a hátatok mögött hogyan telik egy átlagos napotok?

Azt hiszem, a klasszikus értelemben vett átlagos hétköznapról a mi családunkban nem beszélhetünk. Nehéz állandó programokat szerveznünk, mert könnyen felborulhatnak egy hirtelen bejött munka miatt. Vagy ha valahova hetekkel előre bejelentkezem, azt is nagy valószínűséggel le kell majd mondanom. Persze azért nálunk is vannak állandó dolgok, mint mondjuk a reggeli készülődések. Én kelek fel először, elkészítem a reggelit, ébresztem a többieket. Ha az óvodába váltásruhát, kinti nadrágot, vagy bármi egyebet kell vinni, akkor azokat összekészítem, majd a lányokat felöltöztetem, és megfésülöm. Gábornak egyelőre nem igazán megy a hajfonás és copfkészítés. Ha reggel sehova sem kell mennem, akkor én viszem el őket az oviba. Ha azonban dolgom van, akkor Gábor. Mostanában pedig, hogy ilyen szép idő lett, biciklivel megyünk az oviba. Ezt mindannyian nagyon szeretjük, a lányok végig fecsegnek az úton.

Cserfes kislányok?

Azt meghiszem! Szinte egész nap be nem áll a szájuk. Természetesen azért ők is tudnak csendben, elmélyülten játszani. Jázmin például hihetetlen remekműveket épít legóból. Olyan eltolt tetőszerkezeteket képes alkotni, hogy nem hiszek a szememnek. Emivel is gyakran legóznak együtt. Emellett a végtelen mennyiségű Barbie babáikkal és pónilovaikkal játszanak, a kis konyhájukban tevékenykednek, bicikliznek, kismotoroznak. A szomszéd kisfiútól néhány fiúsabb játékot is ellestek, vagy olykor a Villám McQueenjével (autós figura a Verdák c. filmből – a szerk.) alszanak, ha Vili kölcsönadta nekik egy éjszakára. Az apjukkal pedig néha birkóznak, vagy ufósat játszanak. Ilyenkor Gábor ijesztgeti őket, hogy jön az ufó, és ők visítva menekülnek előle.

Gábor a házimunkából mennyire veszi ki a részét?

Hááát....A feladatok nagy része rám és a takarítónőre marad. Kéthetente jön hozzánk a bejárónő, és olyankor a kamrától a hálószobákig mindent alaposan kitakarít. Két alkalom között persze én is többször porszívózom, felmosok, és egyfolytában rendet rakok. De azért szerencsére vannak olyan feladatok is, amik Gáborhoz tartoznak. Többek között ő viszi el a szelektív hulladékgyűjtőbe a szemetet, sokszor ő mosogat, vagy a vacsora után elpakol a konyhában, amíg én fürdetem a gyerekeket. Vasalni nem szokott, ritkán főz. Bár jó lenne, ha gyakrabban állna a tűzhely mellé, mivel kimondottan ügyes szakács. Hajdanán engem is levett a lábamról a krumplival rétegezett hagymás csirkéjével. Emellett ma már szinte bármit megszerel a lakásban, még a lámpákat is be tudja kötni.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2009. augusztusi számában olvasható.