Veszélyek a kertben

A nyár még egyszer megmutatkozik teljes szépségében. A meleg, a forróság miatt azonban a tettvágy egyre csökken, és ha nem figyelünk oda, a nagy melegben baleset is érhet minket…

Védekezés a gyümölcsösben

Támasszuk alá az ágakat, védekezzünk a fákra akasztott sörrel egyharmad részéig megtöltött pillepalackokkal a darazsak ellen, mert óriási kárt okozhatnak.

A kajszi- és az őszibarackot időben (teljes érés előtt rövid idővel) szedjük le, hogy a termés ne essen le. A lehullott gyümölcsöt fel kell szedni a darazsak és a fertőzésveszély elkerülése miatt.

Ezekkel az apróságokkal nagyon sok mérgelődéstől megóvhatjuk magunkat, hiszen egész éves fáradozásunk, a metszés, a permetezés, a gyomirtás és a rendszeres öntözés mind-mind hiábavaló lett volna, ha az imént említett dolgokra nem figyelünk oda.

Nemcsak a házi kertben, hanem a háztartásokban is a létrán történik a legtöbb baleset. Nagyon fontos – különösen laza vagy felázott talajon –, hogy a létra lábai fix ponton álljanak. Ehhez tökéletesen megfelel egy szélesebb padlódeszka, amit lehetőleg vízszintes helyzetben helyezzünk el.

A létrát ki is kell feszítenünk (akár lánc, akár gurtni van a lábak között), mégpedig azért, mert ez biztosítja a stabilitását. Az alumínium létrák esetében ügyeljünk a harmadik kihúzható tag (a gyártó által meghatározott) beállítására, mert ha a megengedett határt átlépjük, akkor a létra instabillá válik, és könnyen balesetet szenvedhetünk.

Az alumínium létra használatánál figyeljünk az időjárásra, hiszen – mivel fémből készült – lehúzhatja a villámokat.

A gyümölcsszedés során a legnagyobb ellenségünk, amennyiben létrán dolgozunk, a szél. Érdemes a létrát a fához rögzíteni egy-két helyen, továbbá mindig figyeljünk arra, hogy egy erős széllökés esetén legyen egy olyan biztos pont, amelyet elkaphatunk, ha felborul a létra. Ennek az ágnak olyan erősnek kell lennie, hogy elbírja a testsúlyunkat. Lehetőség szerint ezeket a veszélyes műveleteket soha ne végezzük egyedül! Ha mégis ezt tesszük, legalább legyen a zsebünkben mobiltelefon arra az esetre, hogyha mégis baj történne, segítséget tudjunk hívni.

Használjunk betonvasból készült – a két végén meghajlított – ághúzó kampót, hogy minél ritkábban kelljen áthelyezni a létrát. A kosarat vagy a szedő edényt a legegyszerűbb S-alakú kampóval az ágakra akasztani. Fontos, hogy a kampó erős anyagból készüljön, ne nyíljon ki, és a hajlítás íve olyan legyen, hogy az ágra fel tudjuk akasztani, de mégse engedjen a terhelés hatására, mert akkor a leszedett termés könnyen kárba veszhet.

Pázsitápolás

Ebben a hónapban érdemes új pázsitot telepíteni, még akkor is, ha nem rendelkezünk öntözőberendezéssel, és nem tudnunk gondoskodni (például egy hétvégi házban) a rendszeres ápolásról.

Sikerünk csak akkor lesz teljes, ha gondosan előkészítjük a talajt, feltöltjük tápanyagokkal, humusszal, fellazítjuk, felássuk, a gyökereket és az idegen anyagokat eltávolítjuk, és az egyenletes vetést kézzel végezzük (15-20 gr fűmagot használjunk m²-enként). Ezután fűmagverő gereblyével verjük bele a magot a talajba, hengerezzük le, vagy valami más módon tömörítsük (taposódeszkával, vagy ha van sílécünk, az is megfelel erre a célra). Miután a magokat elvetettük, a talajt tömörítettük, a területet óvatosan öntözzük meg, hogy az esetleges talajegyenetlenségek miatt nehogy kimosódjon a földből a fűmag, és így ne keletkezzenek foltok a vetésben.

Tanácsos a területet sávokra osztani, és érdemes két irányból vetni, így az ívek találkozása miatt biztosan egyenletesen tudjuk a területet meghinteni, természetesen fele-fele mag felhasználásával. A magot végül érdemes vékonyan gombafölddel vagy tőzeggel takarni. A fűnyírót kezdetben 4-5 centiméter, később 3-4 centiméter magasságra állítsuk be!

Sokan használnak elektromos fűnyírót a kertben. Itt a legnagyobb problémát a kábel elvágása okozhatja, és ennek házilagos javítása, valamint a védőföldelés hiánya, illetve az elektromos hálózatból a biztonsági relé kihagyása. További veszélyforrás lehet a házilag barkácsolt mosógép-, vagy centrifugamotorokból kreált, földeletlen berendezés, amit a kerttulajdonos ráadásul harmatos, vizes fűben használ.

Az áramütésen kívül a következő veszély a házilag barkácsolt gépeknél a kikapcsolás utáni további működés, amire nem számít a használó, és mivel a csapágyak jól működnek, sok esetben még a fül sem érzékeli a kések járását.  Ugyanez a helyzet akkor is, ha gyári készüléket vásárolunk, és annak fékrendszerét a meghibásodás után eltávolítjuk.

A baj akkor szokott bekövetkezni, amikor a fűgyűjtő nyílás eltömődik, és kézzel – a gép megállítása után – megpróbáljuk a felesleges füvet eltávolítani. Ilyenkor a kések továbbra is mozgásban maradnak és nagyon súlyos csonkolásos baleseteket okozhatnak, sajnos a gyermekeknél is.

Ne engedjünk gyereket mezőgazdasági gépek közelébe, és ne végeztessünk velük ilyen munkát, akármilyen ügyesek! Sajnos ők nem tudják felmérni ezeknek a berendezéseknek a veszélyforrásait.

A fűnyírást mindig zárt cipőben végezzük! Ha ismeretlen a terep, vagy feltehetően mások köveket vagy vasdarabokat dobáltak a területre, akkor ajánlatos az acélbetétes bakancs és a lábszárvédő használata. Ha idegen helyen végzünk munkát, minden esetben vizsgáljuk át a munkavégzés helyszínét! 

A lengőkaszás, nagy teljesítményű fűnyírók használatakor vegyünk fel álarcot vagy védőszemüveget, kiemelten veszélyes területen védősisakot is, különösen akkor, ha nem damillal, hanem forgókéses eszközzel végzünk gyomirtást vagy bozótirtást.

Az allergia elkerülése érdekében minden esetben használjunk védőmaszkot a pollen mennyiségének csökkentése érdekében. Sajnos bármelyik egészséges ember bármikor allergiássá válhat, különösen a parlagfű virágpora miatt.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2009. augusztusi számában olvasható.