Amikor a baktérium ellenáll...

Az antibiotikum megöli a baktériumokat vagy gátolja szaporodá¬sukat, ezáltal gyógyít. Ám egyre több kórokozó képes bizonyos gyógyszerek jelenlétében is szaporodni, tovább fertőzni, azaz rezisztenssé válik egy adott antibiotikumra…

Mióta Fleming felfedezte az an­tibiotikumot, számos változatát sikerült előállítani, a legtöbbnek ma már nincs köze a penészgombá­hoz, amelyből az első penicillin­készítményt előállították. Folyama­tos változáson mennek keresztül mind a baktériumok, mind az ellenük bevetett gyógyszerek.

Hatás-ellenhatás

Az antibiotikumok hatásmecha­nizmusuk alapján több csoportba sorolhatók - fejtette ki dr. Ma­gyar Tamás onkológus, infektológus, a Péterfy utcai kórház osztály­vezető főorvosa. - A penicillinek például a kórokozó sejtfalát te­szik tönkre, míg egy má­sik típus a baktériumok szaporodásához szükséges enzimet gátolja.
A penicillinek az első, gyakorlat­ban is használt antibiotikumok voltak. A régóta tartó, tömeges alkalmazás miatt azonban a legtöbb kórokozó mára rezisztenssé vált a penicillinnel szem­ben, ám esetükben nagy való­színűséggel más típusú szer még hatásos lehet. Mivel többféle módon és helyen hatnak az antibiotikumok, nehe­zebben alakul ki az úgynevezett keresztrezisztencia. Ha minden antibiotikum ugyanott és ugyan­úgy hatna, akkor miután egy bak­térium az egyik szerrel szemben ellenállóvá válna, a másikkal szemben is az lenne, így az sem használna. A kórházakban azonban egyre több baktérium, több hatásmechanizmussal szemben is rezisztens.

A rezisztencia

Amelyik baktérium valamely adott antibiotikum jelenlétében is szaporodásra, fertőzésre képes, azt rezisztensnek, ellenállónak nevezik. A rezisztencia többféle módon kialakulhat. Egyrészt, ha a baktériumok sokszor találkoz­nak egy antibiotikummal, egy idő után kiválasztódnak azon cso­portjaik, amelyeknek életét az antibiotikum jelenléte nem zavar­ja. Ám vannak eleve rezisztensen létrejövő baktériumegyedek… Minden baktériumcsoportban található egy-egy születetten re­zisztens példány, ezek tulajdonképpen mutánsok. A sze­rencse az, hogy ezek csak olyan kis számban talál­hatók, hogy nem kapnak lehetőséget az érvényesülésre. Ám ha kiirtjuk a körülöttük élő nem rezisztens példányokat, az ellenállók előtt megnyílik a lehetőség, így ezek válnak do­minánssá. Ráadásul ezek olyan örökítő anyagot tartalmaznak, amely a rezisztenciát tulaj­donképpen átterjeszti a többi egyedre, mintegy megfertőzi őket vele. És nemcsak az ugyan­olyan fajta kórokozókra képe­sek az ellenálló képességet átterjeszteni, hanem szinte az összes típusra, így nagyon gyorsan kialakulhat az ember­ben található szinte minden baktériumban a rezisztencia ar­ra a bizonyos antibiotikumra. A legveszélyesebb rezisztencia­gerjesztő folyamat az indokolatlan, hosszú távú antibiotikum-sze­dés, mert ezzel tulajdonképpen kiirtjuk az összes nem ellenálló baktériumot a szervezetben, és utat nyitunk a rezisztens példá­nyoknak - hangsúlyozta Magyar Tamás. Érezhetően felgyorsult ez a folyamat az utóbbi években, évti­zedekben. Ez összességében három okra vezethető vissza: az egyik fontos tényező, hogy ma többen járnak orvoshoz. Emel­lett több antibiotikum áll rendel­kezésre, illetve a betegek részéről is nyomás, elvárás neheze­dik az orvosra, pedig az antibi­otikum szedése csak akkor indokolt, ha baktérium okozza a problémát.

A rezisztencia típusai

Az antibiotikummal szemben ellenállóvá váló baktériumok több­féle módon támadnak a gyógyszer ellen.
A hatóanyagot elbontó mechanizmus Ez a mechanizmus távol tartja a gyógyszert a fogékony sejtektől. A baktérium olyan enzimet termel, amely kémiai úton hatástalanítja az antibiotikumot.
A hatásos gyógyszer-koncentráció kialakulásának meg­akadályozása A baktériumsejten belül bizonyos szintet el kell érnie az antibiotikumnak, hogy kifejthesse a hatását. A rezisztens törzsek ezt akadályozzák meg, vagy oly módon, hogy nem is engedik áthatolni a gyógyszert a sejtfalon, vagy a már bejutott gyógyszert áramoltatják ki a sejtből.
Az antibiotikum támadáspontjának megváltoztatása Ha bejutott az antibiotikum a sejtbe, és fel is halmozódott a hatékony mennyiség, a baktérium hatástalaníthatja a biokémiai folyamatok módosításával. A rezisztenciának ez a típusa leginkább a kereszt­rezisztenciákban nyilvánul meg.

Nem lázcsillapító

Ha lázas valaki, az még nem jelent automatikusan baktérium okozta fertőzést, vírus vagy gomba is okozhatja a tüneteket. Sőt a gyulladás sem utal mindenképpen bakteriális fertőzés-re, lehet egyszerűen az immun­rendszer meghibásodása is. Például, ha valakinek fáj a foga, azt nyilvánvalóan mechanikus gyulladás, nem fertőzés okozza. Gyakran azonban nem akar fogorvoshoz fordulni a beteg, a gyulladást viszont meg kellene szüntetni, hogy ne terjedjen tovább, de alapvetően nem lenne szükség antibiotikum használa­tára. A beszedett szer ugyanis megváltoztatja a szájban lévő baktériumok összetételét, el­pusztítja a nem rezisztens pél­dányokat, így ha a beteg rákö­hög valakire, már ezeket adja tovább, ahol a következő em­ber majd szintén továbbadja a rezisztenssé vált baktériumait. Svédországban, Hollandiában például sokkal megfontoltabb a felhasználás, itt a rezisztens fajok száma is kevesebb – hívta fel az adatra a figyelmet Magyar doktor.

Mit lehet tenni?

Sokkal könnyebb kialakítani a rezisztenciát, mint utána vissza­állítani az eredeti állapotot, de ez sem lehetetlen. A kórházban egy húgyúti fertőzést okozó baktérium teljesen rezisztenssé vált az antibioti­kumra – mesélte a főorvos. – Ezután fél évig nem adtuk a be­tegeknek ezt a gyógyszert, csak nagyon indokolt esetben. Az idő elteltével megfordult a fo­lyamat, ismét használt a régeb­ben is bevált szer a kórokozó ellen. De sok esetben akár két évnek is el kell telnie, mire visszaáll a nem rezisztens baktéri­umok dominanciája.
Azért lehetséges a folyamat visszafordítása, mert azok a bak­tériumok, amelyek rezisztensek, jobb körülményeket igényelnek, mint a nem ellenálló társaik. Jobban kell romlania a beteg állapotának, nagyobb beavat­kozás, műtét a számukra megfelelő táptalaj. Az sem nekik kedvez, ha ugyanolyan fajta, de kevésbé rezisztens vetélytársaik akadnak. Ennek a versenynek a fenntartásáért, újraindításáért például évente kétszer kiürítik a kórházi osztályt, nagytakarítást végeznek. Ezután visszaáll az eredeti helyzet, nem csak a ki­szelektálódott, rezisztens fajok maradnak a szobákban. Újfajta antibiotikumok kifejlesz­tése is megoldást jelenthetne a rezisztencia problémájára, ám ebben a szférában nagyon le­lassult a kutatás. Egyrészt na­gyon bonyolulttá váltak azok a baktériumok, amelyek ellen ki kellene fejleszteni az új szereket. Másrészt ez nem a leggaz­daságosabb kutatási terület a gyártóknak. Száz hatékonynak tűnő molekulából csak egy válik be ténylegesen a gyakorlatban, ebből lehet csak gyógyszer. Az elmúlt öt évben csak ötféle új antibiotikum került a forgalom­ba, ráadásul azért is kockáza­tos ez a terület, mert nem lehet tudni, meddig lehet használni ezeket a szereket, mikor válik rezisztenssé velük szemben a kórokozó.
Fontos lenne, hogy az orvosok is mérlegeljenek, mielőtt elren­delik az antibiotikum szedését. Először meg kell győződni róla, hogy tényleg baktérium okozza-e a betegséget. Ha igen, milyen baktérium. Hiszen lehetőleg olyan antibiotikumot kell válasz­tani, ami arra, és csak arra a kórokozóra hat, ami az infekciót okozza – magyarázta a főorvos.
Ám általában nem lehet pon­tosan megállapítani, hogy mi okozza a panaszokat, illetve ha a beteg állapota súlyosabb, akkor meg kell kockáztatni egy olyan antibiotikumot, ami a bak­tériumok széles körére hat. Ilyenkor kórházban elkez­dik a kezelést egy szé­les spektrumú antibi­otikumkúrával, aztán amikor már tapasz­talható a javulás, szű­kítik a gyógyszer ható­körét, megkockáztatva, hogy esetleg rossz irányba indultak, de ilyenkor már van idő és lehetőség váltani másik irányba.
Ha sikerül megállapítani, hogy milyen kórozó áll a betegség hát­terében, fontos meggyőződni róla, hogy milyen antibiotikumra és milyen mértékben rezisztens az adott törzs. Az antibiotiku­mot a fertőzés helyére kell jut­tatni, így fontos szempont a kiválasztásnál a megfelelő be­adási mód is. Az utolsó kérdés, amit tisztázni kell a gyógyszer elrendelése előtt, hogy milyen lehetséges mellékhatásai lehet­nek, illetve más gyógyszerekkel milyen kölcsönhatása léphet fel. Ennek az adagolás szempont­jából van különös jelentősége, hiszen ha egy másik szer fokoz­za, vagy éppen lassítja az anti­biotikum kiürülését, fel­szívódását, akkor növelni, vagy éppen csökkenteni kell az előírt dózist. Jól meg kell tehát választani, hogy ki­nek, milyen betegsé­gére, melyik típusú antibi­otikumot rendelik, s ez az orvos feladata. Ezért nem szabad arra hivatkozni, hogy „Ez a gyógy­szer a szomszédomnak is be­vált, írja fel nekem is, doktor úr!”. Nem is beszélve az esetleges gyógyszerallergia lehetőségéről. Ráadásul szervezetünkben ren­geteg „jó baktérium” él, ezek életünk részei, segítői, s az anti­biotikumok ezeket is elpusz­títják.