Átkozottul hasznos nyelvtudás

A magyarok negyede beszél idegen nyelven, ám sokaknak csak papírjuk van arról, hogy valaha tudtak angolul, németül, franciául, olaszul vagy éppen spanyolul. A szülők ma már okulva a saját esetükből, igyekeznek minél korábban, akár már a mama pocakjában idegen nyelvre oktatni a gyerekeket. De valóban hasznos ez?

Anyanyelv és apanyelv

 A hároméves Tom az édesanyja lábába kapaszkodva méreget. Idegen vagyok, úgy dönt, jobb, ha nem szól hozzám. Azonban negyedóra alatt feloldódik, megmutatja a kisautóit. Miután magyarul szólok hozzá, így is válaszol. Amikor viszont az édesapja kérdezi, angolul beszél.

— Amióta Tom megszületett, én magyarul, a párom angolul beszél hozzá. Josh — annak ellenére, hogy hét éve Magyarországon él —, csak néhány szót tud a mi nyelvünkön. Nem lehet eladni, sok mindent megért, de Shakespeare-t soha nem fog magyarul olvasni. – Ha hármasban vagyunk, angolul beszélünk a kislányhoz, ha kettesben vagyok vele, akkor magyarul. Így mindkét nyelv természetesen rögzült neki — mondja Nagy Csilla. — Amikor 23 éve végeztem az egyetemen angoltanárként, akkor még úgy tartották, sőt, ma is van, aki úgy véli, rosszat tesz a gyereknek, ha két nyelvet tanul egyszerre, mert nem tudja, melyik kifejezés melyikhez tartozik. Tom soha nem keverte a magyart és az angolt. Igaz, ha valamit nem tud angolul, csak magyarul, úgy kérdezi meg tőlem, hogy van ez Englishül.  

Miközben beszélgetünk, Tom egy mozdonyt tologat. Magyarul dünnyög hozzá. Édesanyja szerint álmában is így csacsog, vagyis a magyar az anya-, és az angol az apanyelve. Sőt, spanyol a nagymamanyelve. Arra, hogy spanyolul szólaljon meg, a kedvemért nem hajlandó. Ezt a nagymamának tartogatja, aki viszont csak így beszél hozzá.  

— Tomot sokan csodagyereknek tartják, azt hiszik, tud olvasni, mert képes megmondani, melyik a magyar és az angol nyelvű könyv. Holott valószínűleg csak azt látja, az angolban hosszabbak a mondatok, kevesebb írásjelet használnak, ezért nem téved soha — vélekedik Nagy Csilla.  

Világpolgár óvodás

Pacsa Péter Spanyolországban él szintén magyar feleségével, és négyéves kisfiával. A gyerek magyarul, spanyolul és angolul beszél, a maga szintjén folyékonyan.  

— Otthon természetesen magyarul társalgunk, de a kisfiam katalán bölcsődébe járt, most pedig angol nyelvű óvodába visszük. Így kapásból három nyelven beszél, ami a későbbiekben nagy előnyt jelent majd számára. Tisztában vagyunk vele, ha nem gyakorol, gyorsan felejt majd, de ha beszélni nem is tud folyékonyan és pontos nyelvtani szerkezettel, akkor is megért majd mindent. Később pedig, ha tanulja a nyelvet, sokkal könnyebben boldogul majd, mint a többiek. A gyerekek agya még olyan, mint a szivacs, mindent felszív, elraktároz. Ezt ki kell használni — véli az apa, aki hosszú időre rendezkedett be Barcelonában. Mint mondta, a lakáson kívül minden ugyanolyan árú vagy még olcsóbb is, mint itthon, viszont a fizetés többszöröse annak, amennyit Budapesten keresett.

Kockázatos mutatvány

Elsősorban a több nyelven beszélő fiatalok vélik úgy, hogy nagyon fontos az idegen nyelv, ezért is próbálják minél korábban fejleszteni a csemetéjüket. Az, aki anyagilag vagy időben nem engedheti meg magának a tanárt, otthon, maga próbálja meg tanítani a gyermekét. Nagy Csilla szerint ennek viszont megvan a veszélye: ha a szülőnek nem megfelelő a kiejtése, a nyelvtudása, akkor az ismeret rosszul rögzül és ezt a hibát nagyon nehéz lesz később javítani. Ugyanígy véli Süle Márta, a Helen Doron Early English Nyelviskola szegedi, orosházi és békéscsabai vezetője.  

— Otthon sem tanítjuk a gyereket balettozni, mert nem értünk hozzá. Ugyanez igaz a nyelvoktatásra is — hívja fel a figyelmet Süle Márta. — Félreértés ne essék, nagyon is dicséretes dolog az, ha egy szülő tanításra szánja el magát. Bátorságra és elszántságra vall, és a puszta ötlet, hogy több időt töltsön gyermekével, önmagában kincset ér. Azonban sok otthoni tanulásra szánt program leginkább arra szorítkozik, hogy a gyereket leültetjük a tévé elé és beteszünk neki egy DVD-t. A műsor minőségét pedig nagyon nehéz úgy ellenőrizni, hogy nem vagyunk kompetensek az adott nyelven.

Természetesen nem várható el a szülőtől, hogy két vagy több nyelven folyékonyan és hibátlanul beszéljen. A megfelelő kiejtés viszont kiemelt fontosságú, főleg kisgyermekkorban, hiszen életünk első hat évében vagyunk képesek akcentus nélkül, anyanyelvként elsajátítani egy nyelvet. Nyilvánvaló az is, hogy néhány tucat szó felsorolása képnézegetés közben – még ha helyesen is ejtjük a szavakat – nem tanítja meg egy nyelv struktúráját és használatát. Hihetetlen befogadóképességük miatt a gyerekek nagyon gyorsan „túlszárnyalják” szüleiket, és hamar eljön az az idő, amikor már alapos nyelvismeret szükséges a továbbhaladáshoz. Éppen ezért érthető, ha a szülő az oktatófilmre hagyatkozik.

Kérdés az is, hogy valóban helyettesítheti-e bármilyen film az élő kommunikációt, a játékokat, a csoportra szabott foglalkozásokat és a szociális hatásokat? Náluk az eddigi legfiatalabb tanítvány tíz hónapos volt és most indul egy hét-nyolc hónapos manókból álló csoport, de akár három hónapos gyermekeket is fogadnak és 14 évest is. Persze más-más csoportban.  

Pro és kontra

Németh Attila, aki autodidakta módon sajátított el az angolt, nem így gondolja.  

— Az iskolában csak oroszul, majd később németül tanítottak. A programozáshoz viszont nekem angol kellett, így elkezdtem szótárokat forgatni, abból kilesni a jelentést és a kiejtést, majd tévét nézni. Eleinte egy kukkot sem értettem a mesékből, aztán lassan kezdtem kihámozni, mi mit jelenthet. Nem mondom, hogy szépen vagy nyelvtanilag pontosan beszélek, de boldogulok — mondja a programozó matematikus. — Hogy a fiamnak könnyebb legyen, már akkor, amikor az édesanyja pocakjában volt, angol szövegeket játszottunk le. Ádám most két és fél éves, a meséket angolul olvassuk fel neki. Ha nem ért valamit, körbeírjuk a kifejezést angolul. Ha így sem megy, akkor lerajzoljuk. Sokan megszólnak minket, azt mondják, elvesszük a gyerekkorát, de szerintem csak jót teszünk neki ezzel. A babák hangképző rendszere még rugalmas, vagyis még azokat a hangokat is el tudják sajátítani, amelyeket később már nem.  

Az internet révén Ádámmal magam is próbát teszek skype-on. (A mai kor gyermekének nem csak a nyelvtanulás, az informatika vívmányai is teljesen természetesek, a kisfiú meg sem lepődik azon, hogy úgy faggatja egy idegen, hogy fizikailag nincs is ott.) Előbb azt kérem, mutassa meg a zebrát a képen. Ez túl könnyű volt, gondoltam, hiszen angolul és magyarul is hasonló a két szó, így legközelebb azt mondom, bökjön rá a rabbitre. Ádám kis keresgélés után nagy mosollyal rámutat a bokorból kikukucskáló nyúlra. Majd következik a sheep, mire hangos bégetés kíséretében előkeresi a bárányt. Csak az octopus fogja meg, de a szülei segítenek rálelni a polipra.

— Lehet, hogy butaságot csinálok, de más is él így. Szegeden egy család például úgy neveli a gyerekeit, hogy az apa csak angolul szól hozzájuk, az anya csak magyarul. A nagyobbakra hat is a nevelés: a legkisebb, néhány hónapos testvérükhöz már két nyelven beszélnek a nagyobbak — mondta Németh Attila.

Egy másik szülő, Babarczi Edina nem ért egyet a korai nyelvtanulással. Ő semmi pénzért nem járatná a négyéves gyerekét nyelvórára, holott maga is nyelvtanár.  

— Attól félek, az a divat nem a gyerekről, hanem a szülőkről szól. A felnőttek amúgy is hajlamosak arra, hogy produkáltassák a gyereküket. A játszótéren, a játszóházakban, kisgyerekes barátok között folyamatosan az a téma, hogy az én fiam, lányom már megfordul, ül, jár, beszél, mire a másik megpróbál rálicitálni, hogy de az enyém már korábban megfordult, ilyen idősen már szaladt, miközben a tiednek még fogni kell a kezét. Aztán küldik őket tánc-, ének- és zeneórára, aminek biztosan van értelme, de csak bizonyos határokon belül. Ha a gyereknek ez már terhes, ha a tanulás és a szabadidő rovására megy a délutáni kötelezettség, az baj. A kicsik ugyanis éppen úgy elfáradnak, mint a felnőttek és belefásulnak a feladatokba. Ez pedig dachoz vezet, oda, hogy idővel nem lesz kedve semmit csinálni. Nyelvet tanulni sem. Égnek áll a hajam, amikor a szülők azzal dicsekednek, hogy a manók már háromévesen el tudnak számolni tízig. Olyan, mintha cirkuszi bohócok lennének. Persze a szülők azt hiszik, jót tesznek ezzel a gyereknek, de nem feltétlenül. Lehet, hogy később könnyebben sajátítja el azt a nyelvet, amit korábban tanult, de elfelejtett, de miért nem lehet egy gyerek – gyerek?

Olvastam olyan tanuláspszichológiai kutatásokat, hogy  az ember 11 éves koráig könnyen tudja befogadni az idegen nyelveket, a később tanultakat már sohasem fogja tökéletesen beszélni. A most 26 éves húgom óvodáskora óta tanul angolul, heti hat órája volt általános- és középiskolás korában is, letette a középfokú nyelvvizsgát, de nem beszél jól. Én tízévesen kezdtem el heti három iskolai órával, viszont mivel komolyan vettem, otthon rengeteget tanultam, intenzíven készültem, gyakoroltam a nyelvtant, elsajátítottam a nyelvet. Nagyon kevés az olyan óvodás, aki valóban szívesen tanul nyelvet, akit ez igazán érdekel.  

Nyelvtudásból elégtelen

Azoknak a világpolgároknak, akiknek a sorsa úgy hozta, hogy idegen nyelvi környezetben éljenek, természetes a sokszínűség. De mi a helyzet azokkal, akik Magyarországon laknak? Ebben az esetben már nem olyan egyértelmű az nyelvtudás. Az unió több százmillió eurót szán a következő években arra, hogy állampolgárai az anyanyelvükön kívül legalább két másik nyelven meg tudjanak szólalni. A támogatásra hazánkban szükség is van, ugyanis a tagállamok polgárainak 56 százaléka csak plusz egy nyelvet beszél, a magyarok 75 százaléka pedig egyet sem.  

A Special Eurobarometer felmérése szerint a luxemburgiak 99, a szlovákok 97, a lettek 95 százaléka legalább egy, Luxemburgban a lakosok 92, Hollandiában 75, Szlovéniában 71 százaléka két nyelven is elboldogul az anyanyelvén túl. Az írek, angolok, olaszok, magyarok, portugálok és spanyolok nagy része viszont egy pohár vizet sem tud külföldön kérni.

Néhány nemzet magatartása némi kényelmességre is visszavezethető: Európában az angol, a francia, a német, a spanyol és az orosz a leginkább elterjedt nyelv, vagyis az angolok és spanyolok megszokták, hogy őket majdnem mindenki megérti. Máshol főleg azok a fiatalok képzettek, akik felsőfokú végzettségűek, a szüleik más uniós tagországból származnak, vezető beosztásban dolgoznak vagy még egyetemisták, de szükségük van az idegen nyelv használatára munkájuk során.