Az evés lélektana

A táplálkozás és a szexualitás ösztönköre szervesen összefonódik. Nem meglepő tehát, hogy a szexuális és lelki zavarok az evés problémáiban is megmutatkoznak…

Asztaltól az ágyig…

Úgy tartják, ahogy egy pár otthon eszik, úgy bújik össze vacsora után az ágyban is. A két ösztönkör rokonsága miatt a két társas viselkedés rendszerint hasonló nehézségekkel terhelt… A közös étkezés során felmerülő gondok és akadályok utalnak a szexuális zavarokra, illetve ugyanez vonatkozik a megoldásokra is: az együtt evés problémáinak feloldása hozzájárul a harmonikusabb nemi élet kialakításához is.

Az evészavarok hátterében többnyire szexuális okok is rejlenek. Az anorexiás, kórosan sovány nők számára táplálkozás – főleg közösségben – nemi jellegű figyelemfelkeltésnek tűnik. Az anorexiában szenvedő serdülő lányok pedig erotikus félelmeiket és undorukat is kifejezik tüneteikkel. Gyakori az is, hogy a betegek szexuális erőszak elszenvedése után kezdenek el fogyni: azt szeretnék elérni, hogy ne legyenek nemileg kívánatosak.

Sokan a tinédzser lányok betegségének tartják az anorexia nervosát. A nagymértékű fogyással saját testük nőiesebbé válását akadályozzák meg. Félnek a nemi szerepektől, a nővé válástól és a megtermékenyüléstől, ezért gyakran fiúsan öltöznek, és az attitűdjeik is fiússá válnak. Sokat futnak, sőt, nemi ritkán eszeveszett testépítésre adják fejüket. Még a menstruációjuk is elmarad.

Az elhízott nők pedig éppen a csábítás kedvéért fogynak. Jól ismert a kövérkés nők szerelmi fogyása, illetve a „bánatzsír” növekedése a szerelmi csalódottság után.

A bulimiás falásroham, hányás és más purgáló módszerek szintén összetett jelentéssel bírnak: egyrészt az anorexiához hasonlóan a szexhárítás áll a hátterében, másrészt szexuális pótcselekvés is.

Termékenységvarázslat…

A yanomamo indiánok nyelve egyetlen szót használ a terhességre, a jóllakottságra és a jóltápláltságra. A latin graviditas szó terhességet és súlyt egyaránt jelent. Az angol és német nyelvben szintén ugyanazt a szót használják a terhesség és a kövérségség jelzésére. A kövér nő a termékenységet szimbolizálja.

Az emberiség az őskor óta a testes Vénusz-szobrokkal jeleníti meg a termékenységet, melyek magukon hordozzák a szembetűnő jegyeket: megduzzadt mellek és viselősen domborodó has.

A női divat történelmében is mindig igyekeztek a nőkre jellemző zsírpárnákat kihangsúlyozni: a XVI-XVII. században a domborodó hasat, a XVIII. században a kerekded hold arcot és a gömbölyödő vállakat emelték ki. A következő századokban a rokokó divat, hátrafelé ívelve a szoknya alakját, a far nagyságát hangsúlyozta. Az afrikai hottentotta törzsben is nagy becsben tartják a nagy fenekű nőt.

A nigériai lányokat még ma is hízókamrába küldik két évvel a házasság előtt, hogy kigömbölyödve bizonyítsák legfőbb erényüket, a termékenységet. De nemcsak itt, hanem az arab törzseknél is szokás a lányok kényszeretetése, hogy a nőiességet jelölő zsírpárnák növekedjenek.

Az európai kultúrából a XX. század végén kezdett eltűnni a nők vaskosságideálja. Nagyon ritka az olyan átlagos testsúlyú nő, aki hízni akarna, bár 1997-ben lejegyeztek egy ilyen esetet. Egy 22 éves nő gyomorfekélye miatt húsz kilogrammot fogyott, így a 156 centiméteres magassága mellett 56 kilogramm lett. Mivel házasság előtt állt, szerette volna visszanyerni korábbi súlyát. Kövéren érezte jól magát.

A hajdanvolt paraszti kultúrában értéke volt a túlsúlyos nőnek: minél vastagabb, annál dolgosabb, annál inkább van rajta mit fogni, és ráadásul annál több gyereket képes szülni. A vastagságot – egy kis optikai csalást bevetve – többrétegű szoknya viselésével is próbálták hangsúlyozni.

Férfias túlsúly?!

A szexualitás és a táplálkozás szoros kapcsolata a férfiak elhízásának megértéséhez is fontos adalékokkal szolgál. A nagy testű, uralkodó hímek az állatvilágban előnyben vannak párzáskor. Az egész testen megmutatkozó dominancia az embernél egy bizonyos testrészre, a péniszre szűkül: mérete a férfiasság bizonyítéka, így a férfiak igyekeznek hangsúlyozni annak méretét.

Ugyanakkor a kicsiny hímtag vagy a merevedés zavara igen komoly érzelmi válságba sodorhatja gazdáját. Megfigyelték, hogy a kövér fiúk pénisze rendszerint kicsiny. A kis péniszű gyermekek hajlamosabbak a hízásra, ugyanis a hímvessző az egyetlen olyan szerv, amely rövid idő alatt látványos növekedést érhet el. Ha azonban ez a mutatvány nem elég eredményes, hatékonyságát kompenzálhatja az egész testen megnyilvánuló erekció, vagyis a test megduzzasztása.

Az eunuchok általában kövérek, továbbá az idősebb férfiak gyakrabban híznak el. Túl egyszerű lenne csupán a hormonális változásokkal magyarázni a jelenséget. A feltevést jól példázza annak az 53 éves betegnek az esete, aki két éve impotenciában szenvedett. Ez idő alatt súlya 20 kilogrammal gyarapodott. A sovány kis embert viszonylag rövid idő alatt tetemes túlsúllyal gazdagította a merevedési zavar.

Az egész test erekciójának tekinthető a testépítő férfiak extrém méretű izomfelduzzasztása is. Ezek a fiúk sohasem elégedettek férfiasságukkal, ezért minden erejüket arra pazarolják, hogy ennek ellenkezőjét maguknak és másoknak bizonyítsák. Az erekciót nem a péniszen akarják elérni, hanem a testükön, ezért gyakran anabolikus szteroidokat fogyasztanak, mely szerek már eleve csökkentik a merevedés erősségét, így lassan impotenssé is válhatnak.

A testépítés az erotikus magamutogatás társadalmilag nem tiltott, kevésbé perverz formájának tartható. Öncélú, a partner személye nem fontos, a meghökkentést követően a mutogatónak nincs egyéb szexuális szándéka. A nők jelentős része ezért inkább megrémül, mint vonzódna egy ekkora felfújt test láttán.

A kilencvenes évek elején figyeltek fel arra, hogy a fiatal, különösen a testépítő férfiak között is egyre gyakoribb az anorexia fordítottjának megfelelő testképzavar. Ezek a kigyúrt, nagyon izmos férfiak kicsinek és soványnak érzik magukat. Mindent megtesznek, hogy nagyobbak és még izmosabbak legyenek. Még melegben is vastag melegítőt és kabátot hordanak, strandra nem járnak, nehogy kinevessék őket soványságuk miatt.

A testkép változása

A férfiak hagyományos feladata évezredeken át a család, a nők és a gyermekek védelme és a megélhetés biztosítása volt. A XX. században azonban a nők egyenjogúsításának megjelenésével megrendültek a tradicionális férfi szerepek. A szebbik nem jelentős része maga is kenyérkeresővé vált, ma már inkább vetélytárs, mint gyámolításra szoruló lény. A modern kor eszményi nője határozott, tudatos, karrierépítő, és nem kevésbé sikeres. A kerek-puha nőiességnek semmi esélye nincs a harcos korszakban. Az új női ideál szikár, szögletes vonalakat kíván. Meg kell nyúlnia, ha el akar érni valamit. Arcán az erőfeszítés uralkodik. Az új nő meghódításához új férfi is kell. Megjelent az új férfiideál: magasabb, izmosabb és még dominánsabb. Az 1970-es évektől ível felfelé a testépítési mozgalom. A képregényhősök szélesebb vállat és már lehetetlenül dagadó izmokat növesztettek. Ezek a hiperférfiak nagyszerű erejükkel a legkilátástalanabb helyzetekből is kimentik a szuperkarcsú hősnőt, és természetesen megmentik a világot is. Egy átlagos férfi örülhet, ha talál egy nőt, aki – ezek után – még férfiként kezeli őt.

A férfiak testméreteik növelésével igyekeznek bizonyítani, hogy nem ijedtek meg a női öntudat előretörésétől. Amennyire férfiasodott a nő, annyira kellett túlhangsúlyoznia a hím jellegzetességeiket a férfiaknak. Már a gyermekjátékok is magukon viselik az atlétaideál jegyeit. A szuperhősfigurák éppúgy torzítanak, mint a lányok babái.

A társadalom értékítélete is kifejeződik a nagyságot istenítő testideálban. A fogyasztói társadalomban a naggyá válás útja a feneketlen vásárlás. A sikeresek közötti fennmaradásért most ugyanúgy kell megküzdeni, mint korábban az élelemért. Aki nagyobb és erősebb, az több eséllyel indul. Az állandó versenyben lényeges az erődemonstráció, eredetileg a dagadó izmok. A megnyerő külső a várható teljesítményre is utal. Márpedig a gazdasági világban minden a teljesítményen múlik: aki nem teljesít, az lemarad.

A lélek vágya: a gyermek

A kövér nő hasonlít a kismamához, sokan úgy is érzik magukat, mintha állapotosak lennének. A kismamák talán ezért is hajlanak a súlygyarapodásra, hiszen ezzel tudják megerősíteni terhességüket. Valójában a túlságosan kövér nők teherbeesési esélyei rendszeres nemi kapcsolat ellenére is sokkal kisebbek az átlagos súlyúakéhoz képest.

Ebből a szempontból a kóros terhességi hányás esetén az étel, amelytől megszabadulnak, a fogantatás meg nem történtté tevését jelentheti, hiszen a betegség kóroktanában gyakran megoldatlan terhességi konfliktus rejtőzik: a nem kívánt terhességtől hányással próbálnak szabadulni. A kóros terhességi hányást akár Kumarbi-tünetnek is lehetne nevezni, hiszen az első leírása négyezer éves: a hettita mitológia Kumarbi nevű hőse azért hányja ki az ételt, hogy megszabaduljon terhességétől.

Egy különös kórkép, az álterhesség esetén a nő meggyőződése, hogy gyermeket vár, holott a szülészeti vizsgálatok során egyértelműen kiderül, hogy nincs a méhében gyermek. Pedig még a menstruációja is elmarad, feszül a melle, növekedik a hasa, sokszor már azt is érzi, hogy megmozdult a baba. Valójában az a furcsa dolog történik, hogy a beteg terhességének illúziójában elhízik.

A szent cél…

Étel és nemiség mindig is rokonságban álltak. Azok a nők, akik meg akartak tisztulni a bűntől, el kellett veszítsék az erotikát hangsúlyozó gömbölyded idomaikat. A szent célok eléréséhez kíméletlenül koplaltak.

- Sienai Szent Katalin a középkor egyik legnagyobb hatású női szentje belehalt az éhezésbe.

- Margitszigetünk névadója, Szent Margit, kérlelhetetlen elszántsággal utasított vissza mindent, ami komfortos és jó volt a XIII. században.

- Árpád-házi Szent Erzsébet királyi sarjként, önként választott sorsként szegényes kunyhóban élt, betegeket ápolt, és a falatot is megvonta saját szájától.

Akadémiai Kiadó