Eteti magát…

A kövérség leggyakrabban négyéves kor körül kezdődik, és ekkor már élethosszig tartó kövérséggel fenyeget. Ráadásul minél fiatalabb korban indul, annál rosszabbak a kilátások a kísérő betegségek miatt…

Egy gyerek életében különböző fejlődési szakaszok váltják egymást, ezért hosszabb ideig kell figyelemmel kísérnünk egy gyerek fejlődését ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani róla, igazán kövér-e.

A gyors gyarapodás veszélye

A gyermekkor kritikus periódusai: a születés előtti időszak, a pubertás és az a korszak, amikor az alacsony testtömegindex gyors növekedése megindul. Ekkor a legnagyobb a túlsúlyossá vagy kövérré válás kockázata. Főleg a kis súllyal születettek veszélyeztetettek, akik korán gyors gyarapodásnak indulnak. Szerencsére a csecsemőkori kövérség ritkán marad fenn később is: négy-öt éves korra többnyire megszűnik, a túlsúlyos kisgyermekeknek mintegy három százaléka marad csak kövér.

A kétéves kor körüli kövérségre már fokozottan oda kell figyelni, de a valódi elhízás leggyakrabban négy és tizenegy éves kor körül kezdődik, és ekkor már élethosszig tartó túlsúllyal fenyeget. Ráadásul minél fiatalabb korban kezdődik, annál rosszabbak a kilátások a kísérőbetegségek miatt…

Az anyatejjel táplált csecsemő annyit szopik, amennyire szüksége van. A csecsemőkori kövérség tehát elsősorban a mesterségesen táplált csecsemőket fenyegeti, mert ők általában annyit esznek, amennyit az édesanyjuk elegendőnek tart a számukra.

Bár manapság a felnőttek között már a karcsú, kisportolt alkat az ideál, csecsemőkorban még mindig sokan a dundi, gömbölyű babát tartják jól fejlettnek, és arra büszkék. Akkor elégedettek, ha a baba sokat eszik, párnás keze és hurkás combja van. Sokkal ritkábban fordulnak orvoshoz azzal a panasszal, hogy kövér a gyerek, mint azzal, ha sovány. Az elhízásban az édesanyának nagy szerepe van, ha az étkezést a csecsemő viselkedésének befolyásolására használja. Fokozottan veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknek nagyon nagy volt a súlygyarapodása csecsemőkorukban.

Ütemes fejlődés

A fejlődés üteme mindenkinél más és más. Az élet első hónapjaiban a legnagyobb, majd kissé csökken, az energiaigénnyel együtt. Újabb adatok azt mutatják, hogy a csecsemőknek kevesebb táplálékra van szükségük, mint korábban gondoltuk. Hat hónapos korig ez körülbelül 600 kcal naponta. A nagy energiaigény féléves kor körül csökken, majd miután a csecsemő aktivitása folyamatosan nő, az energiaszükséglet a hatodik-hetedik hónaptól ismét emelkedik.

Az első életévben a csecsemő megháromszorozza a születési súlyát, testfelszínét megduplázza. Az anyatejes csecsemőket összehasonlítva a tápszerrel tápláltakkal az tapasztalható, hogy az első két-három hónapban a növekedési ütemük megegyező, de azután kissé lassúbb. Így van ez a súlyfejlődésükkel is az első életévben. A szoptatott csecsemők növekedési üteme kétéves kor után már megegyezik a tápszerrel tápláltakéval. Súlyfejlődésük azonban mindig kissé alacsonyabb marad, ami kedvezőnek tekinthető. Tápszerrel, üvegből könnyebb túltáplálni a csecsemőt, és a szülő persze örül, ha gyermeke gyorsan fejlődik. Hallani olyat is, hogy a három hónapos szoptatott csecsemő nagyszülei arról panaszkodtak, hogy „csak” szopik, az étrendje nem elég változatos…

Előnyösebb szoptatás?

Leszögezhető, hogy a szoptatott csecsemők között a későbbiekben sokkal ritkább a kövérség. Csökken az elhízás veszélye, ha az elválasztást, a szilárd ételek bevezetését is csak négy-hat hónapos kor után kezdjük el. A „felnőttes”, szilárd ételek fogyasztásához ugyanis fel kell nőni. Ehhez fokozatosság szükséges, amelynek során a szervezet érik, átalakul. Ha türelmetlenek vagyunk, annak hosszan tartó következményei lehetnek. A kényszerítés étvágytalanság melegágya lehet, míg türelmes hozzátáplálás esetén mind az anyát, mint a csecsemőt elkerüli a kudarc, és az étkezés nem válik harcok forrásává. Az örömteli csecsemőtáplálás a boldog csecsemőkor egyik forrása mind a csecsemő, mind a család számára. Ha az evés öröm, akkor a gyerek nem fog válogatni.

Anyatejes csecsemő is elszenvedhet túltáplálást. Különösen az első napokban-hetekben gyakori a túltáplálás, nem sokkal a szülészetről való hazajövetel után, amikor a család nem ismeri még egymást – különösen az első gyermeknél –, és az újszülöttet minden hangadására megszoptatják, mert azt hiszik, hogy éhes. Az újszülött azért sír, mert feszül a hasa a sok evéstől, hiszen nem tudja olyan gyorsan megemészteni a táplálékot, ahogy kapja. Nem minden síró csecsemő éhes. Mivel nem tud még beszélni, egyéb szükségleteit is sírással fejezi ki.

Természetesen fontos a csecsemő súlyfejlődése, hiszen ha nem szabályszerűen gyarapszik a súlya, „ha nem tudja a könyvet”, akkor megbújó betegségre kell gondolnunk. Nem régen állnak rendelkezésre a csecsemők, illetve kisgyermekek fejlődését nyomon követő új táblázatok, amelyek a testhossz, a testtömeg, a testtömegindex, a fej- és felkarkörfogat adatait tartalmazzák.

Ne feledjük azonban, hogy ugyanilyen jelentős a gyerek szellemi, értelmi fejlődése is, valamint a mozgásfejlődése – amit a túlsúly gátolhat.

Mennyi a szükséges?

A zsírszövet a magzati élet 25-30. hetében alakul ki. A zsírszövet tömege egyrészt úgy nő, hogy a zsírsejtek száma szaporodik, másfelől úgy, hogy a meglevő zsírsejtekben több zsír tárolódik. A zsírsejtek számának szaporodása és növekedése szorosan összefügg a várandós szénhidrát- és zsírfogyasztásával. A magas születési súly azután magában hordja az elhízás kockázatát. Ezért a csecsemőtáplálás tulajdonképpen már a méhen belül kezdetét veszi.

Csecsemőkorban kortól és tápláltsági állapottól függően:

Energiaigény: 350–500 KJ (60–120 Kcal) /testsúlykg / nap.

Folyadékigény: 120–180 ml / testsúlykg / nap.

Fehérjeigény: 2,0 g / testsúlykg / nap. A táplálék fehérjetartalma a csecsemő energiaszükségletének alig 10 százalékát fedezi, jelentősége a test felépítésében van.

Szénhidrát: az energiaszükséglet 40–50 százalékát tanácsos szénhidrátokkal fedezni, ez körülbelül 15–20 g / testsúlykg naponta.

Zsír: anyatejes táplálás esetén a zsír az energiaszükséglet felét fedezze, ez körülbelül 3–4 g / testsúlykg / napnak felel meg.