A gyógyító torna

Bizonyos betegségeknél elengedhetetlenül fontos, hogy a betegséget felismerve, az orvosi kezelést kiegészítve a megfelelő mozgásterápiát a szülő megtanulja.

A szülők számára ismert, mit jelent az orvos, illetve nővér szerepe egy-egy beteg ellátásában. Lényeges, hogy a kialakult kórképek mellett az esetlegesen fellépő mozgásszervi elváltozásokat megelőzzük, illetve kialakulásuk esetén helyreállítsuk a fiziológiás mozgásokat.

Nehéz kérdés, hogyan vegye észre a szülő a gyakran alig látható problémákat, amelyek idővel olyan súlyos elváltozásokat hoznak létre, hogy sokszor már konzervatív terápiával nemigen hozhatók rendbe.

A legfontosabb olyan területeket mutatjuk be, amelyeknél a gyógytorna elengedhetetlen a teljes gyógyulás eléréséhez. A leggyakrabban előforduló elváltozásokat a szülők is észrevehetik, illetve megismerhetik, milyen speciális mozgásfejlesztő módszerek segítenek mindezeket orvosolni.

Gerincferdülés, tartási rendellenességek, mellkasdeformitások észleléséhez a gyermekek növekedése során a szülőnek különösen fontos figyelnie arra, hogy a vállak, a csípőlapátok egyforma magasságban vannak-e, a lapocka szimmetrikus helyzetben van-e a gerincoszlophoz viszonyítva (esetleg a gerincoszloptól az egyik távolabb helyezkedik el, melyet a szülő könnyen kitapinthat). Nem biztos, hogy a fokozott háti görbület hátterében egyszerű serdülőkori hanyag tartás áll, így ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Figyelni kell a mellkas formáját, a kulcscsontok helyzetét, bordákat, légzés során a mellkas mozgását, szimmetriáját. A gyakran jelentkező gerincfájdalommal is orvoshoz kell fordulni.

A betegek egyénre szabott gerinctornát kapnak, az úgynevezett Schroth-módszer segítségével, amely speciális gyakorlatokkal lehetővé teszi a súlyosabb gerincelváltozások hatásos kezelését is.

Kiegészítő kezelésként elektroterápiás eljárást is alkalmaznak, mely a feszes, sokszor fájdalmas izomzatot ellazítja.

Derékfájdalom esetén a törzsizomzat erősítése mellett manuálterápiát, illetve az úgynevezett mechanikai terápiát, a McKenzie-módszert alkalmazzák.

A nyak, a vállöv és a felső végtag betegségei gyakran az úgynevezett ferde fejtartással jelentkeznek ferde fejtartással, újszülötteknél az izomzatban kitapintható fájdalmas duzzanattal. Ilyenkor a lehető legkorábban el kell kezdeni a fizioterápiát, hogy a kóros fejtartás és az egyéb szövődmények ne alakuljanak ki, és ne állandósuljanak.

A nyaki és vállövi izomzat feszességét, fájdalmát a különböző passzív eljárásokkal (elektromos kezelés, masszázs, passzív kimozgatás, manuálterápia, speciális izomnyújtó technikák), relaxációs módszerek alkalmazásával hatékonyan lehet oldani, csökkenteni.

A felső végtagot vizsgálva a szülő felmérheti az izomerőt, illetve a gyermek karemelésekor megfigyelheti a két oldal szimmetriáját: egyenes marad-e a törzs közben vagy esetleg kórosan mindig egy irányba tér ki.

Az alsó végtag betegségei közül az egyik leggyakoribb a veleszületett csípőficam, amikor a csecsemő végtagjai nem egyforma hosszúak, kifelé forgatott helyzetben vannak. Ilyenkor az úgynevezett farredők sem egyformák, a kóros oldali végtagját is kevésbé mozgatja a csecsemő.

Másik gyakori betegség a dongaláb, melynél a lábfej befele forgatott helyzetben van, a kifelé irányuló mozgása csökkent, a szülő passzívan is nehezen korrigálja. Az alsó végtag esetleges hosszbéli különbsége, az izomtömeg csökkenése, gyengébb izomerő jelentkezése is problémára utal.

A csípőt kifelé vagy befelé forgatva különbséget észlelhet a szülő a másik oldalhoz képest, a láb terpesztésekor feszes izomzatot észlelhet, illetve nagyfokú aszimmetria is feltűnhet a két oldal összehasonlításakor: ha ilyen jeleket észlel valaki, szakorvoshoz kell fordulni a későbbi problémák elkerülésére.

Az alsó végtagon jelentkező bizonytalan fájdalom, sántítás, külső vagy belső talpélen, illetve lábujjhegyen való járás is kóros folyamatra utal.

Fontos a felsorolt problémák esetében a megfelelően adagolt, fokozatosan felépített, célzott izomerősítés, az egyes izomcsoportok feszességének oldása a különböző technikákkal.

A gyógytornász feladata a műtétek utáni mobilizáció, a megfelelő segédeszköz használatának megtanítása, a fokozatosan felépített, célzott izomerősítés, súlyos balesetek utáni rehabilitáció, az intenzív osztálytól a teljes felépülésig, idegsérülés esetén, ha az adott izomcsoportot gyengének érzi a beteg, esetleg működésének hiányát tapasztalja, elektroterápia, a károsodott funkciók helyreállítása a fizioterápiás cél.

A neurológiai osztályon is sokrétű mozgásterápiás tevékenységet végeznek. A mozgásfejlődésben lelassult csecsemők speciális neurorehabilitációs program segítségével gyógyulhatnak. Figyelemzavar esetén és hiperaktív gyerekeknél úgynevezett tervezett szenzomotoros tréninget alkalmaznak, amely egyénre szabott feladatsorból áll. Ezt a gyógytornász a megadott kontrollidőpontokban ellenőrzi, és ha szükséges, új gyakorlatokat ad. Elengedhetetlenül fontos a környéki idegrendszer sérülésekor (arcidegbénulás, szülési karfonat bénulás, lógó lábfej) az azonnali fizioterápia és elektroterápia megkezdése,valamint

terhesség alatt, szülés közben és közvetlenül születés után a magzatot ért károsító hatások, elsősorban oxigénhiányos állapotok következtében kialakult tünetek kezelése. Ide tartoznak a fokozott görcskészséggel járó betegségek, például az epilepszia is.

A különböző izombetegségeknél a megfelelően adagolt izomerősítés, mobilizációs gyakorlatok elengedhetetlenül szükségesek a mozgásképesség megőrzéséhez.

A belgyógyászaton leggyakrabban a légzőrendszeri, szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere-betegségek, kóros elhízás miatt szükséges a fizioterápia.

Elengedhetetlenül fontos a különböző légúti zavaroknál a hörgőkben felgyülemlett váladék mielőbbi eltávolítása és az érintett tüdőfelületek átlélegeztetése, a légzés hatékonyságának növelése, a mellkas mobilitásának megtartása, illetve növelése, a légzőizmok erősítése, terheléses tolerancia, az állóképesség növelése.

Cukorbetegség, illetve kóros elhízás esetén a diéta betartása mellett elengedhetetlenül fontos a beteg fizikai állapotának megfelelő edzés biztosítása.

Szívbetegségben szenvedőknél egyénre szabott edzésprogrammal a megfelelő kondíció, állóképesség kialakítása a fő cél.

A csecsemőosztályon végeznek bölcsőhalál-szűrést, és azoknál az újszülötteknél, akiknél éretlen légzésszabályozást észlelnek, a gyógytornász által irányított mozgásterápiát javasolnak.

A nyirokrendszeri betegségek konzervatív terápiájában is fontos szerepe van a gyógytornának: speciális nyirokmasszázzsal kiegészíthető a gépi kezelés és a bandázs használata.

Elengedhetetlenül fontos, hogy a betegséget felismerve, az orvosi kezelést kiegészítve a megfelelő mozgásterápiát a szülő megtanulja, és rendszeresen végezze, hiszen gyakran csak hosszú, küzdelmes úton érhető el a várva várt eredmény: lassan a különböző mozgások rendeződnek, a beteg végre lábra áll és jár.