Ha tompa a kép…

Mi a teendő, ha a z egyik szám a másik fölé kerekedik, és elnyomja rendes működését?

A gyermekszemészeti ellátás során a legtöbb gondot, s egyben a legtöbb örömet a tompalátás eredményes kezelése jelenti. A kórkép felismerése és gyógyítása igen fontos népegészségügyi feladat, s mivel hazánkban nincsenek kötelező szemészeti szűrővizsgálatok, felfedezésük sokszor a szülők, óvónők vagy tanítónők figyelmességén múlik.

Tompalátáson azt az állapotot értjük, amikor a szem látásteljesítménye szemüveggel nem javítható. Az ilyen szem anatómiailag teljesen ép. A tompalátás kialakulásának legfőbb oka a kancsalság, különös tekintettel az egyik szemen jelentkező be-, ritkán kifelé térő kancsalságra. A másik gyakori ok a két szem közötti fénytörésbeli eltérés.

Versengő szemek

Rendesen a fixált tárgy képe mindkét szemben az éleslátás helyére vetül az ideghártyán, melyet agyunk egyetlen képként dolgoz fel. A kancsalító szemben a tárgy képe távolabbi területre kerül, ahol az ideghártya felépítése nem teszi lehetővé a tökéletes leképezést, ezért a keletkező képet aztán agyunk kikapcsolja, a szemorvosok úgy mondják, elnyomja, s csak a másik szemben keletkező kép jut érvényre.

Ha az egyik szemben életlen kép keletkezik fénytörési hiba miatt, míg a másikban zavartalan a leképezés, úgy a homályosabb kép nem tud összeolvadni a hibátlannal, és emiatt csak a jól látó szemet használja az illető, s a másik működőképessége fokozatosan csökken, tompalátó lesz. E két mechanizmus kancsaloknál igen sokszor együttesen figyelhető meg. A tapasztalat szerint a váltakozva kancsalító szeműeknél a nagyobb fénytörésű hibával rendelkező szemen alakul ki a tompalátás, orvosi nevén az amblyopia.

Máskor viszont pont azért alakul ki a kancsal szemállás, mert az adott szem fénytörési hibája olyan mértékű, hogy az abban keletkező zavaró homályos képet csak a szem kancsal állásának segítségével tudja kiiktatni.

Felnőttkorban gyógyíthatatlan

A két szemben keletkező kép összeolvasztása és a térlátás kialakulása fejlődés eredménye, mely az első életévekben alakul ki. Ez a bonyolult folyamat öt-hat éves korra zajlik le, amiből következik, hogy a hibás rendszerbe eddig lehet a legjobb eredménnyel beleavatkozni. Tehát minél idősebb korban fedezik fel a tompalátást, annál reménytelenebb a kezelése, s leszögezhetjük, hogy tizennyolc éves kor után gyógyíthatatlan.

A tompalátás felderítésének legfontosabb eszköze a látásélesség meghatározása. A százszázalékos teljesítménytől kevesebbet nyújtó szemen először megmérik a fénytörési, úgynevezett dioptria hibát. Ha a szem elé helyezett helyesen meghatározott szemüveggel nem, vagy csak kis mértékben javítható a szem teljesítménye, úgy tompalátás valószínűsíthető. Súlyos esetben a tompalátó szem teljesítménye csupán tíz-húsz százalék. Ezenkívül más megfigyelésekből is lehet következtetni a tompalátás tényére.

Ezekre a jelekre főleg hároméves kor alatt van szükség, mert a kisebb gyerekeknél még nem lehet látásélességet számtanilag meghatározni. Ilyenkor tompalátásra utalhat, ha a csecsemő egyik szemét igen, míg a másikat nem engedi eltakarni tenyerünkkel. Ugyanis, ha a tompalátó szeme marad szabadon, akkor az elé táruló homályos kép tiltakozást vált ki belőle. Azt is megfigyelhetjük szemtükörrel, hogy az éleslátás központját használja-e valaki. Ha a szemtükörrel egy céltáblát utánzó képet vetítünk az ideghártyára, kiderül, hogy képes-e az adott szem a legideálisabb területtel fixálni, azaz bele tud-e nézni az ábra közepén lévő pontba.

Munkára bírni a gyenge szemet

A tompalátás gyógyításának alapelve, hogy a jól látó szemet kikapcsoljuk, s a rosszabbik szemet újra „munkába állítjuk”. Ezt a jobbik szem teljes eltakarásával és/vagy a szembe juttatott kép tökéletesítésével, azaz szemüveghordással érjük el. A jobbik szemben keletkező kép elnyomására még egyéb módszerek is rendelkezésre állnak, de ezeket a tompalátás enyhébb eseteiben alkalmazzák.

A leghatékonyabb és legbiztosabb módszer a jól látó szem letakarása, szigorú zárása. Ennek kivitelezéséhez manapság gyógyszertárban és látszerészüzletekben kapható tapaszok állnak rendelkezésre, melyeket naponta lehet cserélni. Igen fontos a kezelésben a szülő és az orvos igen szoros együttműködése. Természetes reakció egy gyerek részéről, hogy erősen tiltakozik a takarás ellen, hiszen elvettük tőle a jó látás élményét. A szemorvosok azt várják el a szülőtől, hogy nagy fegyelemmel és következetesen teljesítse a takarási előírásokat. Legtöbbször arról van szó, hogy – kortól függően – 1, 2, 3 hónapon át általában folyamatosan, reggeltől estig, ritkábban egy-két napos szünetekkel takarják el szemtakaró tapasszal a gyermek jól látó, úgynevezett vezérszemét. Nagyobbaknál a szemet igénybe vevő gyakorlatok (apró gyöngyök felfűzése, kisbetűs szövegek olvastatása) segítheti a javulást. A takarás helyes kivitelezése esetén várható a látásélesség fokozatos javulása. Ez annál hamarabb következik be, minél fiatalabb a gyermek. Kisebbeknél egy-két hónap, nagyobbaknál egy-két év is lehet a takarásra fordított idő. Az iskoláskorban kiderülő tompalátás kezelése nemcsak az életkor miatt nehezebb, hanem számolni kell azzal, hogy az igen rosszul látó szemmel eleinte nehezen, vagy nem is megy a tanulás. Nehéz ilyenkor a szülők és a pedagógusok helyett dönteni, hogy mi a fontosabb: a tanulás, vagy a két szem tökéletes látásteljesítménye. Természetesen a szemorvos ez utóbbira voksol, és egyetlen esetet sem szoktak reménytelennek nyilvánítani, hiszen már iskoláskorúaknál is vannak javult, sőt gyógyult esetek. A tapasztalatok szerint eredményesebb a kezelés, ha folytatja az iskolát a kis beteg, erőlteti a gyermek a tompalátó szemét. A közeli látásteljesítmény egyébként gyorsabban javul, mint a távoli, így az iskolai teljesítmény visszaesésével csak néhány napig vagy hétig kell számolni.

Az orvosok azt szeretnék elérni, hogy minden szülő gondoljon arra, hogy jól lát-e vajon a gyermeke és hozza el őt szemészeti vizsgálatra legalább a gyermek hároméves kora körül még akkor is, ha semmi eltérést, gyanús jelet nem észlel, mert a kancsalság, a fénytörési hiba és a tompalátás csak szakszerű vizsgálttal állapítható meg. Különösen fontos a vizsgálat, ha a családban előfordul kancsalság vagy tompalátás, mert ezek az állapotok öröklődnek.

Kancsalság ellen műtéttel

A gyermekkori szemészeti műtétek nagy része kancsalságellenes beavatkozás. Az operáció az orvos és páciense, illetve szülei közös akaratával, kellő felvilágosítás után történik.

A műtét előtt legkorábban két héttel, legkésőbb egy nappal aneszteziológus szakorvos vizsgálja meg a gyermeket és kérdezi ki szüleit a gyermek esetleges meglévő vagy korábbi betegségeiről, gyógyszereiről, speciális szempontok alapján.

A kancsalság elleni műtétekre a felvételt követő napon kerül sor. A gyermek altatótartalmú szörpöt vagy tablettát kap az osztályon előkészítésként; ha ez hatni kezd, akkor viszik a műtőbe. Így ott már bódult állapotba kerül, nem marad kellemetlen élménye az altatásról. Az elaltatás során altatógázt, oxigént és vénás szereket kap a beteg.

A műtét maga tíz-negyven percig tart attól függően, hogy egy vagy több izmot érint-e. A műtött szemre kötés kerül, mely csak akkor okozhat gondot, ha mindkét szemet operáltuk. Ha kisebb gyermekről van szó, nehezebb megnyugtatni, elfogadtatni vele, hogy nem lát a kötés miatt, akkor természetesen ezt leveszik róla már a műtét napján, annak ellenére, hogy erre csak másnap kerülne sor.

A későbbiekben a szemrésbe antibiotikum tartalmú szemcseppet tesznek, illetve kamillateával borogatják, mely kezelést otthon is folytatni kell legalább egy héten át.

Minél kisebb a gyermek, annál kevésbé viseli meg a műtét. A szemét jól nyitja, nem nyúl hozzá, nem dörzsöli, fájdalomról nem panaszkodik, ugyanúgy viselkedik, játszik, mint a műtétet megelőzően. A műtét másnapján egyébként már haza is mehet a kis beteg.

Nem kell kímélni!

- Olvashat, tévézhet, és a beavatkozás után egy-két héttel már sportolhat is a beteg.

- A műtét utáni sebgyógyulás négy-hat hét. Emiatt javasolt az egyetlen életmódbeli megszorítás: strandon, szabad vízben fürödhet, de körülbelül egy hónapig víz alá ne merüljön a fertőzésveszély miatt!

- A műtét sikeressége az esetek egy részében még egy hónap elmúltával sem ítélhető meg. Az izom hegesedése vagy esetleges megnyúlása még a későbbiekben is folytatódhat, így körülbelül fél-egy év múlva alakul ki egy véglegesnek mondható állapot.

- Szerencsére ezek a műtéti beavatkozások ismételhetők, akár ugyanazon az izmon ugyanaz a műtét is elvégezhető még egyszer, de többszöri beavatkozásra alig-alig van szükség.