Anyu életünk bástyája

Eredetileg az X-akták Scullyjának magyar hangjaként ismertük és szerettük meg. Ám a magyar Scully, alias Náray Erika gyönyörűen énekel, zenés és prózai darabokban egyaránt remek teljesítményt nyújtó színésznő, a saját zenekarával rendszeresen fellépő énekesnő. Magánélete legszebb, és életfogytig tartó legfőbb szerepében a nyolcéves Kamilla boldog anyukája.

– Egy, a rajongóid által létrehozott honlapod azzal a mondattal indul, hogy „Nincs lehetetlen. Láttad, ma este már voltam bárónő is”. Mennyire jellemző rád ez a szemlélet?

– Az általad idézett mondatot a rajongók tették fel a honlapra, de természetesen nem esik nehezemre azonosulni vele. Ha valami nagyon érdekel, számomra valóban nincs lehetetlen. Általában jobban izgat az út, mint a végcél. Legyen szó lemezről vagy előadásról, a próbafolyamat mindig nagyobb kihívást jelent, mint az elkészült produktum. Amint megvan egy-egy munka, lépek tovább, s igyekszem a következő feladatra koncentrálni.

– Scully ügynök magyar hangjaként ismert és szeretett meg az ország. Zavar, hogy veled kapcsolatban folyton ezt a szinkronszerepet emlegeti mindenki?

– Egyáltalán nem, sokat köszönhetek ennek a szinkronmunkának. Az eltelt évek alatt bedolgoztam magam a szinkronba, ami folyamatos munkalehetőséget jelent. Úgy is mondhatnám, „örökös tagságom” lett a szinkronstúdiókba. Szeretem kölcsönadni a hangomat másoknak, kedvelem ezt a munkát. A Budapesti Operettszínház tagja vagyok, sokan éppen azért jönnek a színházba, mert ismerik Scully magyar hangját. Aztán az előadás után lelkendeznek: „Jaj, hát ilyen szépen énekel?!” Vallom: a mai világban több lábon kell állni. A színházi és a szinkronfeladataim mellett énekesnő vagyok egy zenekarral a hátam mögött. Egykori dzsessztanszakos iskolatársaimból verbuválódtak a zenészek; tehetséges emberek, akár egy szál zongorával, akár egy egész big banddel is felléphetek. Nagy boldogság számomra, ha prózai feladatot kapok, sőt, reklámszövegeket mondani is hívnak. Mindez nagyon színessé és változatossá teszi a munkámat, ugyanakkor pedig megnyugtat, hogy egyik csapatnak sem vagyok kiszolgáltatva.

– Stabil tag vagy a saját színházadban, az Operettben, hiszen jelenleg négy darabban is játszol.

– Jó csapatban dolgozhatok, szeretem a kollégáimat, csakúgy, mint azokat a darabokat, amelyekben korábban szerepeket kaptam. Idén úgy alakult, hogy nincs új bemutatóm, így viszont jut időm arra, hogy a zenészeimmel a második lemezem anyagán dolgozzak. Az első – Azt súgta a szél című CD – egy feldolgozás lemez volt. A másodiknak az anyagát pedig mi írjuk Juhász Attila barátommal. A szövegek nyolcvan százalékát is magam jegyzem. Remélem, tavaszra elkészül az összeállítás, és utána megjelenhet.

– Az életednek volt egy szakasza, amikor három és fél hónapra New Yorkba költöztél. Miért döntöttél így?

– Akkoriban iszonyúan pörgős volt az életem, heti hét napból hetet dolgoztam, szinte reggeltől estig talpon voltam. Eredetileg nyelvet tanulni utaztam New Yorkba, ami egyben kikapcsolódás és nyaralás is volt számomra. Egyszer két hétre hazajöttem, akkor lettem terhes Kamillával. Ezt követően folyamatosan aludtam a nyelvórákon, gyakran „lefejeltem az asztalt”… Viszont elmondhatom a lányomról, hogy még meg sem született, és már oda-vissza megjárta az óceánt.

– Kamilla azóta nyolcéves nagylány lett. Milyen édesanyának tartod magad?

– A következetesség nem mindig erényem, ebben a nagymama sokkal jobb nálam. Néhány dologban azonban erősen ragaszkodom az elveimhez: a háztartásomban nincs gagyi élelmiszer, ahogyan silány könyvet, zenét vagy filmet sem engedek a lányom közelébe. Igyekszem mindenből a legjobbat adni neki. Inkább abban vagyok gyakran következetlen, hogy ha Kamillának valamit meg kellene csinálnia, s ő még időt kér – melyik gyereknél nem fordul elő, hogy halasztaná a tennivalóit –, némileg engedek neki. Fontosnak tartom, hogy legyen rendszer Kamilla életében. Legyenek kielégítve a szükségletei, minél több szeretetet és törődést kapjon.

– Milyen kislány Kamilla?

– Édes Cukorborsó Bogár! Imádom! Egyszerűen szerelmes vagyok a lányomba! A legszórakoztatóbb társaság a világon! A nyolc év alatt még soha nem fáradtam el, ha vele voltam. Eddig nem volt beteg, nem volt a szájában gyógyszer, jól tanul, jó gyerek. Igaz, rendetlen, mint az anyja. Viszont mindig átlátja a kupit, ahogyan magam is. Ami érdekli, abban precíz, pontos, ebben is rám ütött. Az édesapja, ifjabb Bergendy István zenész, hosszú évek óta külföldön, Mallorcán él. De az e-mail, a telefon és a chat lehetősége miatt napi kapcsolatban vagyunk vele.

– Egy esténként gyakran dolgozó színésznőnek, énekesnőnek – különösen, ha a gyermeke apja hosszú ideje külföldön él – szüksége van segítségre. Te kire támaszkodhatsz a mindennapokban?

– Van egy csodálatos édesanyám, leginkább ő viszi a hátán az életünket. Ő a bástya, a kiinduló- és a végpont. Nélküle nem működne az életünk. Ő egy Szilvásvárad melletti kis faluban, Egercsehiben él, hétvégenként Kamilla is gyakran van ott nála, s amikor csak tehetem, magam is szívesen töltöm az időt a családi fészekben. Igazi, klasszikus anya-gyerek viszonyt ápolok az édesanyámmal. Ő a mai napig főz, mos, pakol nálunk, rendbe rakja a gardróbomat, elintézi, hogy működjön a mosogatógép, rendszeresen feltölti finomságokkal a hűtőszekrényünket. Vidékről hozza az általa termelt gyümölcsöt, csirkét. Az ilyen emberre mondják: valóságos tyúkanyó. Napjában legalább nyolcszor beszélünk egymással telefonon, de nekem ez kicsit sem terhes.

– Úgy gondolom, talán egyszerűbb lenne, ha édesanyád Budapestre költözne hozzátok.

– Egyáltalán nem kedveli a fővárosi életet, kizárólag az unokája miatt jön. A kertjében érzi jól magát: napi tíz órákat bíbelődik a száz csirkéjével, a nyulakkal, Dórikával, a kecskével, és ott van még neki Rozi kutya, meg a két cica: Cili és Grafit. Emellett a hatalmas kertjében mindent megtermel, amire csak szükségünk lehet – reggeltől estig dolgozik.

– Azt olvastam rólad, hogy már másfél évesen az asztalon álltál és a zsinóros gázbegyújtóba énekeltél. Édesanyád annak idején mit szólt ahhoz, hogy színésznő lesz a lányából?

– Eleinte nem vette komolyan a színészetet. Ugyanakkor mindig mindenben megnézett, a Mozart!-ot legalább tizenkétszer látta. De nem azért büszke rám, mert színésznő vagyok, hanem azért, mert jó embert nevelt belőlem, aki képes megállni a saját lábán. Szerencsésnek tartom magam, mert van egy gyönyörű gyerekem, egy klassz anyukám, és képes vagyok előteremteni az életünkhöz nélkülözhetetlen anyagi forrásokat. A kolléganőim néha elcsodálkoznak azon, mennyit dolgozom. Úgy tartja a mondás: „Ahová terhet rak a jó Isten, oda vállat is ad.” Anyukám fontosabbnak tartja, hogy magam is megmaradtam egyszerű lánynak, hogy jól főzök, hogy imádok sütni (bár ilyesmikre elég ritkán van időm), mint például azt, hogy szép ruhában meghajolok valamelyik színpadon.

– Kamilla bizonyára örökölt valamit szülei muzikalitásából és abszolút hallásából. Vonzódik a művészi pályához? Zenésznek vagy színésznek szánnád szívesebben?

– Azt szeretném, ha olyasmit csinálna, amivel kreatívan és jól boldogulna az életben. Szeretném, ha a zene része lenne az életének. Hogy ne csak élvezze, de értse is a muzsikát! A zenébe belesimulni a legnagyobb ajándék! Kamilla zongorázik, szolfézsra jár, muzikális, kifejezetten jó ritmusérzéke van. Úgy látom, egyelőre nincsenek énekesi ambíciói. Hogy végül mit választ hivatásául, az még a jövő titka.