Mozogni jó
A legjobb befektetés
Számos kérdés felmerülhet a sportágválasztással kapcsolatban. Mit sportoljon a gyerek? Hogyan találhatjuk meg a megfelelő sportágat? Hogy fog beilleszkedni?
Nyáron
kicsit több időnk van arra, hogy jobban megfigyeljük gyermekünket, esetleg
összehasonlítsuk másokkal. A mi gyerekünk kicsit kövér, kényelmes,
csetlik-botlik, félrehúzódik, míg a többiek játszanak. Esetleg pontosan az
ellenkezője, szaladgál, nem ül le egy pillanatra sem, néha kicsit agresszív,
nem méri fel cselekedetei súlyát. Ezek alapján rengeteg kérdés merülhet fel
azzal kapcsolatban, hogy sportoljon-e, és mit a gyermekünk.
Nem korai
három-hat éves gyereket rendszeres munkára fogni? A gyerekek alapvető igénye a
mozgás, tehát semmiképpen nem korai, hiszen a játékos mozgás, a közösségben
végzett tevékenység minden egészséges gyermek számára rendkívül hasznos.
Nem fog
nagyon elfáradni? A három-négy éves gyerekek számára heti két alkalommal
végzett edzésmunka 45 perc vagy egy óra időtartamban egyáltalán nem sok,
szívesen járnak, élvezik a foglalkozásokat. Ennél többet azért nem jó, mert
pszichikailag nem bírják a terhelést, fizikailag nem lenne gond, hiszen egész
álló nap mozognak. Az 5-6 éves gyerekek szívesen végeznek három, vagy esetleg
heti 5 edzést is.
Lesz időnk
és energiánk, hogy elvigyük egy egyesületbe? Meg kell szervezni a családban,
hogy valaki mindig ráérjen, hiszen csak a rendszeres edzések hozzák meg az
eredményeket. A rendszertelen edzéslátogatás miatt a gyermek lemarad, a társak
sem fogadják be a csapatba. Az edzőnek is megnehezítjük a dolgát, mert fel kell
zárkóztatni a többiek rovására. Káros is lehet a rendszertelenség, hiszen
felkészületlenül, esetleg indokolatlanul nagy terhelésekkel szembesül a
szervezet.
Jó kezekbe
kerül majd? Fontos, hogy érdeklődjünk! Sajnos, mint mindenhol, itt is vannak
kóklerek, nagyobb egyesületekben nem fordulhat elő, de kisebb településeken
néhányan kinevezik magukat edzőnek, és tudatlanul foglalkoznak a gyerekekkel.
Nem fogják
túlterhelni? A túledzettség jelei gyorsan felfedezhetők, magas pulzusszám,
állandó fáradtság, sápadt, beesett arc. Amennyiben ezt tapasztaljuk, beszéljünk
az edzővel, csökkentse a terhelést, ha néhány napon belül nem következik be
változás, forduljunk orvoshoz, lehet, hogy esetleg betegség lapul a háttérben.
Nem fogják
túlterhelni? A túledzettség jelei gyorsan felfedezhetők, magas pulzusszám,
állandó fáradtság, sápadt, beesett arc. Amennyiben ezt tapasztaljuk, beszéljünk
az edzővel, csökkentse a terhelést, ha néhány napon belül nem következik be
változás, forduljunk orvoshoz, lehet, hogy esetleg betegség lapul a háttérben.
Baleset is
érheti? Igen sajnos mindenkit érhet baleset, sérülés. A rendszeres edzések
hatására azonban javul a reakció idő, a reflexek jobban működnek, a térben
történő változásokat jobban érzékeli a sportoló, képes a mozgások
elővételezésére, társainál jobb a téri tájékozódása, egyensúlyi reakciói,
ezáltal nem sportoló társainál előbb érzékeli a veszélyhelyzeteket és képes
időben kitérni előlük.
Hogy fog
majd alkalmazkodni? Segítségre lesz szüksége, különösen egy
tejbe-vajba fürdetett gyereknek. A legtöbb edző céltudatos, meleg, de
határozott légkört igyekszik teremteni. A korlátozás, a fegyelmezett munka sok
gyerek számára ismeretlen, nehezen viselik. Elképzelhető, hogy a gyerek nem
képes elfogadni az edző személyiségét, ha ez így van, próbáljuk meg máshol, de
ha a harmadik edző sem jön be, akkor valószínűleg a gyermekneveléssel van baj,
vagy a gyermekkel. Forduljunk pszichológushoz!
A
Sportkórházban van arra is lehetőség, hogy – egy antropometriai, fizikai,
pszichikai, élettani vizsgálat után – a szülőknek tanácsot adjanak, hogy
gyermeküknek milyen sportágat ajánljanak, illetve azt is megmondják, hogy mi
az, amit semmiképpen ne válasszanak. A vizsgálatnak ugyan van anyagi vonzata,
de ha végiggondoljuk, hogy esetleg éveket, évtizedeket eltölt a gyerek és a
szülő teljes erőbedobással egy olyan sportágban, ahol esélye sincs eredményt
elérni, mert sem pszichikailag, sem fizikailag, sem alkatilag nem alkalmas
akkor egy ilyen vizsgálatra nem szabad sajnálni a pénzt. A vizsgálat konkrét,
korrekt adatokon alapszik, sok éves kutatómunka eredménye.
Mit tehet a
szülő? Ha elővesszük a labdát vagy a tollas ütőt, elmegyünk csónakázni,
lovagolni, kirándulni – nem autóval, hanem gyalog – akkor a gyermeknek
előbb-utóbb valamilyen mozgás meg fog tetszeni.
Gyakori hibák és tévedések
Az oktatást,
az edzést ne akarjuk felvállalni, mert sokszor több kárt csinálunk, mint
hasznot. A strandokon ilyen és ehhez hasonló utasítások hangzanak el
úszásoktatás gyanánt:
Csukd be a
szemed! A gyermekből nem látó úszó válik. Nem fogja látni sem a vízben, sem a
víz felett a tárgyakat, embereket, nekiúszik másoknak, a medence falának. Ennél
már csak az a rosszabb, ha a gyerek kap egy bazárban vásárolt játék úszó-, vagy
búvárszemüveget, esetleg egy márkás
felnőtt méretezésű úszószemüveget, hiszen így még az esélye sem marad meg, hogy
kipislogja a vizet, mivel állandóan víz alatt marad a szeme.
Fogd be az
orrodat, nehogy víz menjen bele! A gyerek nem fogja elsajátítani a helyes
légzéstechnikát, hiszen az úszás közbe a levegő kifújása a víz alatt orron is
és szájon át is egyszerre történik.
Emeld fel a
fejed, nehogy belemenjen a víz a szádba! Ha az úszó felemeli a fejét, akkor
lesüllyed a lába és függőleges helyzetben nagyon nehéz úszni, megtanulni pedig
nem is lehet. Segíteni akarásunkkal egy életre szóló sikertelenséget,
víziszonyt alakíthatunk ki néhány perc alatt és megnehezíthetjük az oktató
munkáját. A sportoktatást bízzuk szakemberre. Ha a családban valaki valamely
sportágban kiváló, egyáltalán nem biztos, hogy tudását úgy tudja átadni,
ahogyan az adott életkor sajátosságainak megfelel.
Szerző: Vajdics András
Lapszám: 2008. augusztus



