Mi az intravénás urográfia?

Vizsgálatokról szóló sorozatunkban az intravénás urográfiát, vagyis a vese üregrendszerének kontrasztanyaggal történő vizsgálatát mutatjuk be, fontos tudnivalókkal, kitérve a vesekövesség esetén választható terápiás irányokra is.

Az intravénás urográfia a vese általános vizsgáló eljárása, a felső és az alsó húgyutak képalkotó eljárásai közül az egyik legrégebbi és alapvető vizsgálómódszer. Korábban, amíg nem volt általánosan elérhető a hasi ultrahang (UH), óriási szerepe volt. Ma már szinte naponta végezhetnek UH, komputer tomográfiás (CT) és mágneses rezonancia (MR) vizsgálatokat, így az intravénás urográfia más megítélés alá került, de még mindig fontos szerepet tölt be a vesebetegségek diagnosztikájában. A hagyományos röntgen módszer mellett már lehetőség van arra is, hogy indokolt esetben CT és MR segítségével is elvégezhessék az urográfiát.

A vizsgálatot elsősorban a húgyúti üregrendszer alaki eltéréseinek, valamint köves megbetegedések felderítésére, az eltérés helyének pontos meghatározására használják. Fontos szerepe van ugyanakkor a daganatos betegségek, elsősorban üregrendszeri daganatok, tehát a vese üregrendszerének hámjából és a húgyhólyag hámjából kiinduló elváltozások differenciáldiagnosztikájában is.

A vesekőre utaló tünetek közül a leggyakoribb az erős görcs, az úgynevezett kólika, amely általában hányingerrel és hányással társul, és súlyosabb esetben előfordulhat, hogy láz is kíséri. A beteg jellemzően nyugtalan, nem tud megmaradni egy helyben, és a lumbágós görcsökkel ellentétben nem egy bizonyos pózban érzi jobban magát, inkább úgy elviselhetőbb számára a fájdalom, ha minél többet mozog, le-föl járkál. A veseköves fájdalom jellemzően sugárzik nőknél az azonos oldali szeméremajkak, férfiaknál a here irányába. A tünetek társulhatnak gyakori vizelési ingerrel, amelynek oka a hólyaghoz közel, a hólyag és a húgyvezeték átmeneti területén elhelyezkedő kő. Ritkán előfordulhat, hogy ez a vezető tünet.

Az előkészületek

– Az intravénás urográfiát vesefunkciós laboratóriumi vizsgálatnak kell megelőznie – mondja dr. Buzogány István, a Péterfy Sándor utcai kórház urológiai-sebészeti osztályának vezető főorvosa. A kontrasztanyagot csökkent vesefunkciójú betegeknél ugyanis nem, vagy csak nagyon óvatosan szabad alkalmazni, esetleg speciális, számukra kifejlesztett kontrasztanyagot kell beadni, mert ellenkező esetben tovább ronthatja a károsodott vesefunkciót. Vesekövesség esetén az urográfiát megelőzően szinte mindig ultrahangos vizsgálatra is sor kerül, ahol már a kövek nagy részét diagnosztizálni lehet. Pontos helyük és nagyságuk meghatározása, illetve annak megítélése, hogy van-e a vese üregrendszerében anatómiai eltérés, már rendszerint még napjainkban is intravénás urográfiával történik.

Ha túljutott a beteg az előzetes vizsgálatokon, éhgyomorra kell az urográfiára érkeznie, ami azonban nem vonatkozik a folyadékfogyasztásra. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálat reggelén 1-2 pohár vizet vagy teát még elfogyaszthat, sőt ez javasolt is, de mást nem. Cukorbetegeknél bizonyos szájon át szedhető gyógyszereket az eljárás előtti 48 órában tilos bevenni, mert kölcsönhatásba léphetnek a kontrasztanyaggal. Ezekről és a lehetséges szövődményekről részletes tájékoztatást kapnak a betegek az urográfia előtt. Nagyon lényeges, hogy a páciens a vizsgálatot megelőző napon ne fogyasszon puffasztó ételeket, például borsót, babot, hüvelyeseket, gyümölcsöt, barna és friss kenyeret, amelyek fokozott bélgáz képződést eredményeznek. A bélgáz ugyanis elfedheti a natív felvételen látható köveket, illetve a kontrasztanyaggal kirajzolt veseüregrendszert. Ennek elkerülése érdekében a vizsgálat előtti napon a betegnek bélgáz csökkentő gyógyszereket is szoktak javasolni.

A vizsgálat

A vizsgálat során a vénásan beadott kontrasztanyag a vesén keresztül kiválasztódva kirajzolja a vese üregrendszerét, a vesemedencét, a vesevezetéket és a hólyagot, s információt nyújt az anatómiai viszonyokról és a vesék funkcionális állapotáról is. Ha ugyanis csökkent a vesefunkció, a vese nem működik megfelelően, és nem választja ki a kontrasztanyagot, amelyet injekciós tűvel vagy a vénába beültetett kanülön keresztül juttatnak a szervezetbe. Először egy úgynevezett natív, kontrasztanyag nélküli, majd a kontrasztanyag befecskendezését követően egy rövid, és egy hosszabb idejű kiválasztásos röntgenfelvétel készül. Az első felvételen a röntgen árnyékot adó kövek számát, helyzetét és méretét vizsgálják, a beadott kontrasztanyaggal pedig azt, hogyan rajzolódik ki a vese üregrendszere, milyen alakot vesz fel és hova vetülnek abban a már látott kövek. Ez normális esetben 10-15 percet vesz igénybe. Közben megkérik a beteget, hogy változtasson testhelyzetet, ülve, állva, fekve helyezkedjen el. A felvételeket követően kihúzzák a tűt, és a beteg távozhat. Ha azonban a vese nem választja ki megfelelően a kontrasztanyagot, további felvételekre is szükség lehet.

A veszélyek

A kontrasztanyaggal szemben érzékenység léphet fel. Korábban jódtartalmú kontrasztanyagot alkalmaztak, amely a jódérzékenyek számára jelentett veszélyt, de ma már ez nem jellemző. Ritkán a modern kontrasztanyagokkal szemben is kialakulhat azonban érzékenység. Az ilyen betegek számára is van azonban megoldás, mert ilyen esetben MR-vizsgálatot végeznek, amelyhez más típusú kontrasztanyagot használnak.

A vénába helyezett kanül kellemetlen lehet, és a tűszúrás fájdalommal jár, de a vizsgálat ezzel együtt is talán kevésbé riasztó, mint a CT vagy az MR, ahol például a klausztrofóbiások rosszul érezhetik magukat, és nehezen vagy egyáltalán nem is lehet a vizsgálatot esetükben elvégezni. Előfordulhat hányinger az urográfia alatt, ami kialakulhat a beavatkozás okozta izgalom miatt, de a kontrasztanyag hatására is, bár ez nagyon ritka.

A teendők utána

Normális esetben a kontrasztanyag néhány óra alatt kiürül a szervezetből, látható jelek nélkül. Ha mindent rendben találtak, a vizsgálat után a beteg hazamehet. Vesekövesség esetén, miután az urográfia segítségével meghatározták a kövek pontos elhelyezkedését és nagyságát, kijelölik a választandó terápiás irányt. Bizonyos méretű kövek spontán is távozhatnak, általában görcsoldó és kőhajtó gyógyszeres terápia hatására, és 5-6 mm-es kőnagyságig ez a javasolt megoldás. Ha azonban olyan a vesekő mérete, hogy nem várható a spontán távozás, sor kerülhet a külső lökéshullámú kőzúzó kezelésre, az úgynevezett ESWL-terápiára, amely általában 5-6 mm-től 20 mm-es nagyságig javasolt. Ilyenkor hang energia segítségével történik a kő szétzúzása úgy, hogy a hanghullámot egy fémtükörrel centrálják, s a követ ennek fókuszpontjába irányítják. A kő felszínén szívó-nyomó hullám keletkezik, amely képes elporlasztani azt. Ennek eredményeként kőtörmelék marad hátra, amely spontán távozik a szervezetből.

A vesében lévő nagyon kemény, illetve nagy méretű köveket műtéti úton vesemedence-tükrözéssel és különböző technikával elvégzett darabolással távolítják el. Az endoszkópos műtéteket 20 mm-nél nagyobb és elhelyezkedésüktől vagy összetételüktől fogva nem zúzható kövek esetén alkalmazzák. A húgyvezetékben elhelyezkedő kövek esetében is előfordul, hogy az ESWL-kezelés nem vezethet eredményre. Megtörténhet például, hogy a csontok közelsége miatt nem tudják megfelelően becélozni a követ. Ilyen esetben endoszkóposan a húgycsövön és a hólyagon keresztül történik a műtét, ureteroszkóp segítségével.

Ezek minimálisan invazív beavatkozások, az ureteroszkópos műtét esetében szinte semmi külsérelem nem történik, a vesemedence-tükrözés során pedig ujjnyi vastag lyukat ütnek a beteg oldalán.

Endoszkóp segítségével extrém nagyságú köveket is eltávolíthatnak. Ilyenek például az úgynevezett veseüregrendszeri öntvény- vagy korallkövek. Ezek a korallra vagy szarvasagancsra emlékeztető kövek akár 6-8 cm-es nagyságot is elérhetnek, s nyúlványokat növesztve akár minden vesekehelybe belenőhetnek, az egész veseüreget kitöltve. Az ilyen kövek elporlasztása általában több lépésben történik. Először endoszkóp segítségével szétdarabolják, szétzúzzák, majd eltávolítják, amit lehet. A maradéktól ESWL-kezelés során szabadítják meg a beteget. A kövek endoszkópos szétzúzása többféle technikával történhet, például ultrahanggal, elektrokinetikusan, elektrohidraulikusan vagy lézerrel.

Nyílt műtétet nagyon ritkán alkalmaznak, manapság már csak extrém esetekben nyitják fel a beteget vesekő miatt, például ha olyan nagy méretű a kő, hogy endoszkóppal nem lehet valamilyen technikai oknál fogva eltávolítani, vagy olyan anatómiai eltérés van, amelyet a kő eltávolításával egyidejűleg meg lehet oldani. Előfordulhat, hogy a kő annyira beékelődött a vesevezetékbe, hogy amiatt vagy esetleg előző műtétek miatt nem lehet endoszkópos beavatkozással eltávolítani. Szükség esetén, a szövődmények ellátása is nyílt műtéttel történik.

A páciens tapasztalata

– Maga a vizsgálat egyáltalán nem fájdalmas, csak előtte a kontrasztanyag beadása – mondja a 49 éves nőbeteg. – De lehet, hogy csak megijedtem attól a nagy tűtől. Azt hittem, hogy egy kis, normál méretű injekciós tű lesz, és erre behozták azt a húsz-huszonöt centis kanült, mire azt gondoltam, hogy ezt mind ebbe a rossz vénámba?! Féltem attól is, hogy mellé megy, mert akkor az egész karom feldagad, s akkor hova adják be a kontrasztanyagot? De, végül is annyira nem fájt, mint amennyire tartottam tőle, mikor megláttam. Sokkal rosszabb, hogy már két hónapja fáj a hasam. Szörnyű ez a görcsös égető érzés, állandó fájdalom, ami hullámokban rosszabbodik. Éjszaka a legrosszabb, pihenni sem tudok nagyon, és ez két hónapja tart már. Vizsgáltak, vizsgáltak, és nem találtak semmit. Jártam nőgyógyásznál is, antibiotikumokat írtak fel nekem, ráfogták, hogy a stressz okozza, de sokáig nem tudták, mi lehet a probléma. Aztán szerencsére elküldtek az ultrahangra. Ott megállapították, hogy vesekövem van, ezért végezték az urográfiás vizsgálatot. Több kövem is van, szerencsére nem olyan vészesek, olyan 6-7 mm körüliek.

Maga az urográfia mint eljárás nem nagy dolog, kivéve, ha az ember cukorbeteg, ezt nagyon firtatták, mert a kontrasztanyag ilyenkor nem adható. Több felvétel is készült, egy még a kontrasztanyag beadása előtt, aztán ahogy haladt a kontrasztanyag. Más pozícióba kellett helyezkednem, fel kellett álljak, aztán leülni, lefeküdni, és amikor csinálták a felvételeket, akkor előtte be kellett szívni a levegőt, majd kifújni, és így maradni. Ez egyáltalán nem volt megerőltető, a legrosszabb az volt, hogy a reggeli kávét nem ihattam meg, mert anélkül nem vagyok teljes értékű ember, de most az a legfontosabb, hogy legyen valami előrelépés, és oldják meg a gondomat.

Hogy mi következik most, még nem tudom, erről még nem beszéltünk, majd ha kiértékelik az eredményt. Azt mondták, van, hogy magától elmegy a kő, de hát ez már két hónapja nem megy sehova. Most már ott tartok, hogy mindegy, mit tesz a főorvos úr, ha nekem esik a szikével, azt sem bánom, csak legyen jobb, múljon el a fájdalom. Nagyon szeretném már, ha elmúlna a fájdalom.

– A beteg a vizsgálatot követő napon ESWL-kezelésen esett át, köve dezintegrálódott, a tört darabok spontán távozása várható, panaszai lényegesen javultak – dr. Buzogány István.