Ha tilos a kenyér

A lisztérzékenységet a gyermekek betegségének tartották hosszú ideig, pedig a felnőttkori megjelenése gyakran előfordul. De hogyan ismerhető fel a betegség? Hogyan kezelhető?

A lisztérzékenység nagyon színes betegség, változatos tüneteket okozhat, és a legkülönbözőbb klinikai formában jelenhet meg. Felismerése sokszor nehéz feladatot jelenthet még a kezelőorvosnak is. Ma azt mondják, hogy a betegség sokkal gyakrabban fordul elő (3–20-szor gyakrabban), mint ahányszor klinikai tüneteket okoz, illetve felismerésre kerül.

Gyermekkori megbetegedés

A betegség kialakulása igen érdekes, részleteiben is ismert, ezért lehet modellértékűnek tartani. Genetikailag meghatározott, provokált, de reverzibilis, azaz visszafordítható autoimmun betegségnek nevezhetjük. Az autoimmun betegség olyan folyamat, amikor valamilyen okból a szervezet ellenanyagot termel önmaga ellen, tehát károsítja valamely részét, szövetét. A lisztérzékenység esetén a károsodott szerv a vékonybél. Provokált a betegség, mert csak a gabonafélék fehérjéjének, a glu¬ténnek a jelenléte esetén jön létre; reverzibilis, mert ha nincs provokáló tényező, akkor a pusztulás megáll, sőt a vékonybél normálissá válik mind szerkezetét, mind működését tekintve. A beteg szempontjából a leglényegesebb a betegség időben történő felismerése, hiszen ez az állapot egyszerű módon, diétával jól kezelhető, és a következményes, társuló betegségek megelőzhetők.

A betegségek felismerése általában a klinikai tünetek alapján történik, vagyis a leglényegesebb elem, hogy gondolni kell rá. A lisztérzékenységet sokszor nagyon könnyű diagnosztizálni, máskor viszont igen nehéz.

Típusos esetben a panaszok, tünetek akkor kezdődnek, amikor az étrendbe beépül a glutén, tehát a kisgyermek lisztet is kezd fogyasztani. A tünetek kezdete nagyon különböző lehet. Előfordulhat, hogy a gabonaliszt első fogyasztása után azonnal általános tünetek, hasmenés, hányás, étvágycsökkenés vagy éppen heveny allergiás reakciók lépnek fel. Jellemzőbb az, hogy a liszt fogyasztása mellett fokozatosan alakul ki a vékonybél nyálkahártyájának károsodása, és ennek következtében alakulnak ki a klinikai tünetek. Ez a károsodási, lappangási időszak hónapokig, sőt néha évekig is eltarthat. Minél később történik az elválasztás az anyatejes táplálásról, annál hosszabb a lappangási időszak (ez általában 3–6 hónap a glutén bevezetésétől számítva).

A tünetek oka, hogy a vékonybél nyálkahártyája tönkremegy, felületének nagysága jelentősen csökken, így felszívó funkcióját nem tudja ellátni. Emiatt a bevitt tápanyagok nem tudnak hasznosulni a szervezetben, hiányállapot alakul ki. Gyermekkorban a károsodás általában olyan mértékű, hogy szénhidrát-, fehérje-, zsír- és vitaminhiány egyaránt kialakul. Ha a betegséget felismerik, és a diétát bevezetik, látványos lesz a javulás. A betegség felismerése mindig életre szóló diétát von maga után!

A betegség tüneteiben spontán ingadozások tapasztalhatók, melynek okát máig sem ismerik. A tünetek nem feltétlenül jelentkeznek gyermekkorban. A pubertás az az időszak, amikor a betegség megjelenése ritkaságnak számít.

Felismerés felnőttkorban

Sokáig úgy tartották, hogy a coeliakia csak a gyermekkor betegsége. Ez a felfogás régen megdőlt, a köztudat mégis nehezen alakul át.

A felnőttkorban megjelenő betegség lehet igen enyhe, de nagyon súlyos is. Sokszor a tünetek valamilyen szervezeti megterhelés hatására jelentkeznek. Ilyen lehet a terhesség, szoptatás, lázas betegség, nagyobb fizikai vagy lelki túlterhelés.

A betegség jellemző tünetei felnőttkorban is a hasmenés, fogyás, hasi puffadás és a különböző tápanyagok hiánya miatt bekövetkező tünetek. Legjellemzőbbek a vérszegénység, a vizenyő (puffadás, ödéma) – főleg a végtagokon –, a csontritkulás, izomgörcsök, vérzékenység, menstruációs zavar, a nemi aktivitás csökkenése, ismétlődő spontán vetélés, bőrjelenségek, idegrendszeri tünetek, hajhullás, a köröm töredezése, a fogak romlása, farkasvakság. Mindezen tünetek szabadon kombinálódhatnak egymással, ezért rendkívül színes klinikai képet okozhatnak. Egy-egy tünet izoláltan is megjelenhet, ezért sokszor nem könnyű a betegség felismerése.

Érdekes, hogy nemcsak az étvágytalanság, hanem a kórosan nagy étvágy is lehet a beteg egyedüli panasza. Ilyenkor a fogyás azért nem – vagy csak kis mértékben – következik be, mert a beteg fokozott bevitellel kompenzálja a hasznosulás zavarát. Számos tünet, panasz sokféle betegség miatt fordulhat elő, ezért a lisztérzékenységre még az orvos sem gondol. Ilyenek lehetnek például a pikkelysömör, a végtag idegeinek zavara, egyes májfunkció-eltérések, epilepszia, izomsorvadás, szájnyálkahártya-gyulladás, érgyulladás. Néha a coeliakia más autoimmun betegséggel együtt jelentkezik, és a diéta bevezetésére mindkettő javulhat. Ilyen az I. típusú cukorbetegség, az autoimmun pajzsmirigy- vagy  májgyulladás.

Kockázatok és szövődmények

Kezeletlen betegség esetén a társuló auto¬immun betegségek előfordulása gyakoribb lesz. Kialakulhat korai csontritkulás, májbetegség, pajzsmirigybetegség, idegrendszeri zavarok. A legnagyobb veszély, hogy a vékonybél daganatának kockázata sokszorosára nő.

A daganat mindig könnyebben alakul ki eleve beteg szervben. Az egészséges vékonybél saját védekezése alapvetően igen jó, ezért a daganatok sokkal ritkábban fordulnak elő benne, mint az emésztőrendszer egyéb részében. A beteg vékonybél védekezése romlik, ezért kezeletlen coeliakiában a daganat kockázata egyes felmérések szerint akár százszorosára nőhet. A diétát nem tartó lisztérzékenyek mintegy tizedénél alakul ki nyirokrendszeri daganat, ún. limfóma. Emellett az egyéb rákos betegségek kialakulásának esélye is nagyobb.

Fontos tudni, hogy a fokozott kockázat nemcsak a tünetekkel rendelkező betegekre vonatkozik, hanem a panaszmentes, de diétát nem tartókra, valamint a panaszmentes, fel nem ismert coeliakiásokra is.

Ebből az következik, hogy a betegség felismerése, a kockázati csoportokban akár szűréssel is, igen fontos.

Diéta élethosszig

A lisztérzékenység kezelése a legtöbb esetben egyszerű. A kóros folyamat csak provokációra jön létre, szükséges hozzá a glutén, mint külső, táplálkozási tényező. Ennek elhagyása a további káros történéseket megállítja. A vékonybél regenerálódó képessége igen nagy: ha eltűnik a bajt beindító és fenntartó anyag a szervezetből, a nyálkahártya normálissá válik, feladatát a továbbiakban tökéletesen el tudja látni.

A kezelés lényege a gabonafélék kiiktatása az étrendből. Ez a diéta a tünetektől függetlenül egész életre szól. Számos vizsgálat történt a még elviselhető gluténmennyiségre vonatkozóan. Mivel itt valódi auto¬immun folyamatról van szó, ki lehet mondani, hogy teljes gluténmentességre van szükség. Sajnos a betegek egy része nem tart megfelelő diétát, ezért marad el a kedvező klinikai válasz: vagy újra jelentkeznek a tünetek, vagy észrevétlenül következik be a vékonybél károsodása.

Sokszor nem is gondolunk arra, hogy a több összetevőből készült élelmiszerek (például húskészítmények, levesporok, pralinék, felvágottak, instant készítmények stb.) jelentős része tartalmaz glutént. A diéta összeállítása tehát nagy körültekintéssel, több munkával – és főleg költséggel – jár, de ugyanolyan ízletes, mint a hagyományos étrend, hiszen számos liszt, keményítő, dara (rizs, kukorica-, burgonya, sárgaborsó) alkalmas főzésre, kenyér, sütemények sütésére. A húsok, zöldségek, gyümölcsök, tej és tejtermékek korlátlanul fogyaszthatók.

A betegség kezdetén előfordul, hogy a vékonybél károsodása miatt a tejcukorbontó enzim is hiányzik, ezért a tej is panaszt okoz. A nyálkahártya regenerálódásával a tejcukor-érzékenység általában megszűnik. Ugyancsak a betegség kezdetén előfordulhat olyan súlyos hiányállapot, hogy kórházi kezelésre van szükség ahhoz, hogy a hiányzó anyagokat mesterségesen (injekciós, infúziós készítményekkel) pótolják. Ha megfelelő diéta mellett is jelentkeznek panaszok, akkor más betegségre is érdemes gondolni.

Első pillanatra a gabonafélék kiiktatása az étrendből megoldhatatlannak tűnhet, egyéntől függően akár súlyos lelki megrázkódtatást is jelenthet. (Gondoljunk arra, mit jelent nekünk, magyaroknak a kenyér!) Jó viszont az, hogy a lisztérzékenység olyan állapot, ami étrenddel kezelhető, az egészség diétával helyreállítható. Nem csupa lemondásra van szükség, hiszen megfelelő hozzáállással, odafigyeléssel a coeliakiás betegek táplálkozása is lehet változatos, ízletes, így még az étkezés öröme sem vész el.

A lisztérzékenység története

•  Először az i.e. II. században egy Kis-Ázsiában élt görög orvos, Aretaeus írta le a tüneteket. A coeliakia elnevezés is tőle ered. Maga a szó görögül hasat jelent, tehát valamiféleképpen a has betegségére akart utalni.
• Samuel Gee londoni orvos az 1800-as évek végén a csecsemőkori megjelenés tüneteit ismertette. Leírta, hogy a beteg csecsemő rosszul fejlődik, hasmenése van, izomtömege csökkent, végtagjai vékonyak, hasa előredomborodó.
• A holland van Dicke felfedezése döntő jelentőségű volt. Ő azt tapasztalta, hogy a háború alatt, amikor az embereknek nem jutott kenyér, kevesebb volt a beteg gyermek, illetve a már kezelt betegek tünetei enyhültek vagy elmúltak. 1950-ben írta le, hogy a betegség kapcsolatban lehet a gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab) fogyasztásával. Biokémikus munkatársával közösen pontosították a megfigyelést, és kimutatták, hogy a lisztérzékenységet a gabonafélék egyik fehérjéje, a glutén okozza.
• Az angol Paulley, szintén az ötvenes évek elején, azt ismerte fel, hogy minden tünet és panasz oka a vékonybél nyálkahártyájának károsodása, ami miatt a tápanya¬gok nem tudnak felszívódni.

 A betegség tünetei

• A gyermek bőre sápadt, hasa puffadt, izomtömege csökken, petyhüdt, növekedése lassul, hangulata rossz, aktivitása csökken.
• A széklete általában naponta többször (esetenként éjszaka is) nagy tömegű, ragacsos, zsíros, bűzös, laza.
• A hasmenés nem mindig állandó tünet, jelentkezhet periódusokban is.
• A gyermek rendszerint étvágytalan, máskor a szinte túlságosan bőséges étkezés mellett sem gyarapodik.
• A súly- és hosszfejlődés zavara igen jellemző tünet.
• Előfordulhat hasi fájdalom, ami általában a gyomor tájékán a legerősebb.
• Kisdedkorban a fel nem ismert betegség miatt a gyermek akár életveszélyes állapotba is kerülhet.
• A felsorolt jellemző tünetek mellett előfordulhatnak bőrtünetek, melyek közül legjellemzőbb a sömörszerű bőrgyulladás, hajhullás, foltos hajhiány, fogzománc-eltérések, a száj nyálkahártyájának gyakori fekélyes gyulladása, idegrendszeri tünetek.