Mi az artroszkópia?

Vizsgálatokról szóló sorozatunkban az artroszkópiát, vagyis az ízületi tükrözést mutatjuk be, fontos tudnivalókkal, praktikus tanácsokkal segítve a felkészülést, kitérve az eljárást megelőző teendőkre is.

Az artroszkópia az ízületek minimál invazív vizsgálatára és kezelésére szolgáló beavatkozás. Ez azt jelenti, hogy általában két, egyenként fél centis bemetszésen keresztül vizsgálnak. Az eljárás minden nagyobb ízületre kiterjedhet, de általában a térdízületnél használják. Ez ugyanis az emberi test legnagyobb, legösszetettebb és ezáltal az egyik legsérülékenyebb ízülete. Artroszkópiára általában akkor kerül sor, ha az ízületet valamilyen sérülés érte, vagy fennáll valamilyen degeneratív (kopásos) elváltozás gyanúja. A térdízületben sérülhetnek többek közt a meniszkuszok (az ízfelszín egyenetlenségét csökkentő rostos porc), a keresztszalagok, vagy az ízfelszínek. Gondot okozhat még az ízületi szabadtest, az ízületi belhártya gyulladása, a porclágyulás, porckopás, illetve a különböző térdkörüli cisztás elváltozások.

Manapság az artroszkópiát általában nem a betegségek felderítésére használják, hanem azok gyanúja esetén kezelésre. Az eljárás során lehetőség van a szakadt meniszkuszok eltávolítására vagy visszavarrására, szabad ízületi testek eltávolítására, ízfelszínek kóros elváltozásainak kezelésére vagy keresztszalagok pótlására. De alkalmas lehet a beavatkozás például a sípcsont ízfelszínének impressziós törése esetén az ízület pontos kiemelésének ellenőrzésére is.

Az előkészületek

Az artroszkópiát megelőzően számos vizsgálatra kerül sor, melyek célja, hogy minél pontosabb képet kapjunk az elváltozásokról – mondja dr. Kovács Péter, a Péterfy Sándor Utcai Kórház traumatológus szakorvosa.

Ezek közül a legfontosabb a beteg kikérdezése, mely tartalmazza a sérülés eseményének pontos leírását, az esetleges korábbi sérüléseket, és kiterjed a beteg aktivitására, mindennapi életvitelére is. Ezután történik maga a vizsgálat. Itt megnézik a térd hőmérsékletét, az ízület folyadéktartalmát, mozgását és tengelyét, a térdkalács illeszkedését, a meniszkuszokat továbbá az ízület stabilitását, mely a szalagok állapotát tükrözi.

Ezt követően kerül sor a képalkotó vizsgálatokra. Minden térdpanasznál indokolt minimum a kétirányú röntgenfelvétel, amellyel kiszűrhetőek a nem túl gyakori, de annál veszélyesebb csontszerkezeti (daganatos) eltérések. A panaszok alapján szükség lehet további kiegészítő képalkotó (ízületi UH, MRI) vizsgálatra is, a diagnózisok pontosítása érdekében. Ezek általában csak más helyszínen és előjegyzés alapján végezhetőek, ezért szükség van egy következő vizsgálatra is, ahol a leletek alapján az orvos a beteggel együtt dönt a konzervatív kezelés folytatásáról vagy az artroszkópos beavatkozásról.

Műtéti kezelés esetén a beteg kap egy kérőlapot, amely tartalmazza a műtéthez szükséges kivizsgálásokat (például EKG, mellkas röntgen), és amellyel a háziorvosnál kell jelentkeznie. A tervezett befekvés előtt egy-két héttel elvégzik a szükséges vizsgálatokat. A felvétel napján a beteg magával hozza a kért leleteket, és jelentkezik az aneszteziológusnál, akivel közösen döntenek a másnapi érzéstelenítés típusáról.

Bizonyos térdműtétek egynapos sebészet keretében is elvégezhetőek, ami azt jelenti, hogy az aneszteziológiai kivizsgálás is ambulánsan történik. Ebben az esetben mindig altatásban történik a műtét, és így a beteg még a beavatkozás napján elhagyhatja az intézetet. Spinális (gerinc közeli) érzéstelenítés után ezzel szemben 16-24 órányi vízszintes fekvés ajánlott a nem kívánt fejfájásos szövődmények kivédésére.

Amennyiben szükség van rá, az operálandó területet a műtét előtt szőrtelenítik. Ez természetesen a befekvés előtt otthon is elvégezhető. Mind a műtétbe, mind az érzéstelenítésbe kérik a beteg beleegyezését. Ennek során lehetősége van a kezelés teljes megbeszélésére, illetve az esetleges szövődmények megismerésére.

A beavatkozás napján már nem lehet enni és inni. A spinális érzéstelenítést ugyan nem befolyásolja, de előfordulhat, hogy mégis altatást kell alkalmazni, ezért szükséges, hogy a beteg éhgyomorra maradjon. A rendszeresen szedett gyógyszerek műtét előtti bevételéről az aneszteziológiai vizit (premedikáció) során születik döntés. Ennek alapján a szükséges tablettákat reggel egy korty vízzel be lehet venni, vagy vénás készítménnyel is ki tudnak váltani gyógyszereket.

A vizsgálat és a műtét

A műtétek általában spinális érzéstelenítésben zajlanak. Ilyenkor a beteg ülő testhelyzetben, hátát kidomborítva helyezkedik el, miközben a gyógyszert egy vékony tűn keresztül bejuttatják a gerinc közeli, ún. spinális térbe (agyvíz térbe). Körülbelül tíz perc elteltével beáll az érzéstelenítés, ekkor kezdődhet a beteg fektetése; az operálandó végtagra mandzsettát helyeznek fel, amely elszorítva a lábat, vértelenséget biztosít, majd egy speciális lábtartóba helyezik a combot. Ezután következik az operálandó terület fertőtlenítőszeres lemosása, majd a műtéti terület izolálása. Egy apró bemetszés után – általában a térdkalács alsó pólusával egyvonalban – bevezetik a vizsgáló eszközt, majd az ízületet steril fiziológiás sóoldattal töltik fel. Az eszközhöz csatolt monitoron láthatóvá válik az ízület belseje, amelyet a páciens is megnézhet. Először átvizsgálják a teljes ízületet, majd elvégzik a szükséges beavatkozásokat. A szükséges eszközöket egy második metszésen keresztül vezetik be az ízületbe. Az eljárást befejezően átmossák az ízületet, majd egy-egy öltéssel bezárják a metszéseket. A beavatkozástól függően az ízületben egy-két napig visszahagynak egy vékony, ún. dréncsövet, amely a műtét utáni ízületi vérgyülem elvezetésére szolgál.

A veszélyek

Mint minden műtéti beavatkozásnál, itt is fennállnak az olyan általános szövődménylehetőségek, mint a fertőzés, műtét utáni vérzés, trombózis, de a minimál invazív technikának és a bőséges öblítő folyadék használatának köszönhetően ennek nagyon kicsi az esélye: 1 százalék alatt van a szövődmények aránya. A trombózis ellen profilaxisként általában valamilyen kis molekulasúlyú heparin készítményt adnak. Ezt a műtét napjától kezdve legtöbbször még 10 napig, a teljes mobilitás eléréséig, általában injekció formájában kell beadni.

Maga a műtét nem fájdalmas, hiszen vagy altatásban vagy spinális érzéstelenítésben történik, amely 3-5 órára teljes érzéketlenséget (és mozgáskiesést) biztosít. Altatás után és az érzéstelenítés hatásának megszűnését követően lehetnek fájdalmak, melyeket csillapítani kell. A fájdalomérzet nagyban függ attól, hogy milyen beavatkozást végeztek. Általában a másnapi csőkivétel után a fájdalmak jelentősen csökkennek.

A teendők utána

Az eljárás után spinális érzéstelenítés esetén még 16 órán keresztül ajánlott vízszintesen feküdni, ellenkező esetben tartós fejfájás (maximum 10 nap) is kialakulhat, ami napi 2-3 liter koffein tartalmú ital fogyasztásával lerövidíthető. Ha altatásban végezték a műtétet, hat óra elteltével, ha nem szédül a beteg és nincs hányingere, kísérővel hazamehet. Ha otthon lázat vagy bármi szokatlant észlel, jelentkeznie kell az orvosánál. Egyébként az operált végtag pihentetése, felpolcolása és a trombózis elleni szer beadása a teendője.

A beavatkozás után a rehabilitáció következik, amelyben nagy szerep jut a gyógytornászoknak. A teljes gyógyuláshoz ugyanis olyan fontos a rehabilitáció, mint a szakszerű beavatkozás. Ezt már általában másnap a kórházban elkezdik a drénkivétel után, majd távozás után további gyógytornára irányítják az operált betegeket.

Láttam a térdem belülről...

– Síbalesetben sérült meg a térdem – mondja a 24 éves nőbeteg. – Életemben először síeltem, és gyorsan csúsztam lefelé, megijedtem, nem tudtam rendesen lefékezni, és magam alá csavartam a lábam. De nem mentem el orvoshoz. Négy napig pihentettem, aztán még négy napig síeltem. Ez biztos hiba volt.

Itthon aztán elmentem az orvoshoz, aki megvizsgált, megtapogatta, és elküldött röntgenre. Megállapították, hogy elszakadt a keresztszalagom, és elmondták, hogy azt ki kell venni, és pótolni kell. Aztán vérvétel következett, EKG és végül a műtét.

Aznap reggel nyugtatót kaptam, amitől kicsit szédültem, és jó kedvem lett, mintha be lettem volna csípve, nevettem az egész műtét alatt. Először infúziót kötöttek be, amiben sóoldat volt meg fájdalomcsillapító, és utána jött az érzéstelenítés. Én gerincérzéstelenítést kértem, de nagyon sokan az altatást választották. Nem is értem, az veszélyesebb, és az injekció egyáltalán nem fájt. Én biztosan nem hagynám magam altatni, ha lehet mást is választani. Az érzéstelenítés úgy történt, hogy fel kellett ülni, a lábat felhúzni, hogy kilátsszon a csigolyám, és így adták be a szert. Furcsa érzés volt. Egyáltalán nem fájt, de pontosan éreztem, ahogy a folyadék megy bele a gerincemnél. Azonnal hatni kezdett, kezdtem zsibbadni lefelé, meleg volt és mindenem bizsergett. Nem is éreztem, ahogy felemelték a lábam, és bekenték a fertőtlenítővel.

Zavarban voltam egy kicsit, mert a műtéthez meztelenre kellett vetkőzni, és csak egy zöld lepedő volt rajtam. Először az altatóorvos vizsgált meg, és ki kellett tölteni egy kérdőívet, hogy szedek-e gyógyszert vagy milyen műtéteim voltak. Nekem csak a mandulámat vették ki még kiskoromban. Az altatóorvos végig bent volt, hogy ha bármilyen érzékenység fellép, be tudjon avatkozni.

Az egyik kezemben benne volt az infúzió, a másikat pedig a műtőasztalhoz rögzítették, így nem tudtam mozogni. Nagyon hideg volt a műtőben, végig remegtem, aztán három zöld lepedőt is rám terítettek, de az sem segített. Még a műtét előtt megkérdezték, hogy akarom-e nézni, és úgy állították be a monitort, hogy én is lássam. Nagyon fura volt belülről látni a térdem, főleg, hogy nem volt benne vér. Nem éreztem, ahogy bemetszették, csak láttam, ahogy a nagy tartályokból beleengedték a folyadékot. Aztán bevezették a kamerát, és egy fehér színű, barázdás valamit láttam. Azt hittem, hogy az a csont, de mondták, hogy a szalag, és a csont sárgás színű. Azt is kerestem, de nem sikerült felfedezni. Aztán láttam egy pirosas színű csomót, ami össze volt roncsolódva, és cafatok is lógtak róla. Na, az volt a keresztszalagom. Mondták, hogy már kezdett felszívódni, mert nem műtöttek azonnal. Aztán benyúltak egy csipesszel, és kitépkedték. Ez már annyira nem tetszett, éreztem, ahogy rángatják a lábam. Aztán felvágták egy másik helyen a térdemnél, és kivágtak egy ínszalagot a combomból, amit betettek a keresztszalag helyére. Ezt már nem láttam, mert közben kihúzták a kamerát. Kifúrták a csontot, és két helyen csavarral rögzítették a szalagot. Aztán amikor végeztek, a sebész behajlította a lábam, amit az altatóorvostól tudtam meg, és megmutatta, hogy ez itt az új szalagom. Végül bevarrták a sebeket, és két csövet benne hagytak a lábamban. Az egyik mélyen van, a másik csak a bőr alatt a felszínen, és egy-egy tartályhoz csatlakoznak, amibe vákuummal szippantják ki a folyadékot. Most feküdnöm kell, és nem ehetek egész nap, csak majd este. Már kezd múlni az érzéstelenítés, és mondták, ha elkezd fájni, azonnal kérjek fájdalomcsillapítót, mert csak jobban fog fájni. Holnap majd kiveszik a csövet, aztán el kell kezdeni tornázni. Még sok idő lesz, mire megint rendesen használni tudom a lábam, de szeretnék még síelni.