Mi újság az aneszteziológiában?

Az orvosi kutatásokról szóló sorozatunkban az aneszteziológia területén elért eredményekről és irányvonalakról kérdeztük dr. Tamási Pétert, a Péterfy Sándor utcai Kórház főorvosát.

Tekintve, hogy a sebészeti beavatkozások általában fájdalmasak, csaknem mindig szükség van az érzéstelenítés valamilyen formájára, esetleg altatásra. Ez lehet helyi, regionális és általános.

A helyi és regionális érzéstelenítés olyan módszereket takar, amelyek csupán a test egyes részeit érzéstelenítik. Helyi anesztézia esetén a szert a felvágandó bőrfelület alá fecskendezik, csupán azt az adott rész lesz érzéstelenítve. A regionális érzéstelenítés esetében a test nagyobb részét zsibbasztják el, ilyenkor az injekciót egy vagy több ideg, vagy idegköteg közelébe adják, ezáltal érzéstelenítik a test azon részeit, amelyeket az adott idegek látnak el. A közös a két esetben, hogy a beteg mindvégig ébren van.

Általános érzéstelenítés során a beadott gyógyszer a véráramba kerül, ezáltal a páciens elalszik, tudatát veszti. A gyógyszert intravénásan vagy belélegeztetve alkalmazzák. Mivel az általános érzéstelenítés csökkenti vagy leállítja a légzést, az altatóorvos légzőtubust helyez a légcsőbe. Rövid műtétekhez azonban ez esetenként nem szükséges, ehelyett lélegeztető arcmaszkkal vagy úgynevezett gégemaszkkal lehet segíteni a levegővételt. Mivel az általános anesztézia befolyásolja a beteg a létfontosságú szerveinek működését, az altatóorvos szorosan ellenőrzi a szívfrekvenciát, szívritmust, légzést, testhőmérsékletet és vérnyomást egészen addig, míg a páciens altatásban van.

Pontos adagolás

Az aneszteziológia nem látványos terület, így az itt található újdonságok sem feltűnőek, ám annál fontosabbak – magyarázza dr. Tamási Péter főorvos. Az állandó, fő irányvonal ezen a területen a meglévő eszközök olyan módon való használata, amely az anesztézia biztonságát növeli. A legfontosabb cél, hogy a beteg állapotát és a műtét jellegét figyelembe véve biztonságosabbá tegyük az altatást. Ez részben a műtét folyamatának ellenőrzését jelenti, részben a gyógyszerek, intravénás szerek adagolásának egyre nagyobb pontosságát.

Ebben jelentenek nagy előrelépést azok a berendezések, gázmonitorok, amelyek folyamatosan figyelik, mérik a beteg EKG-ját, pulzusát, illetve a beteg által kilélegzett szén-dioxid és altatószerek mennyiségét. Ezekből az adatokból gyors következtetéseket lehet levonni, így nem „vakon”, hanem a beteg reakcióit mérve lehet változtatni a műtét alatt használt szerek adagolásán. Korábban e nélkül az eszköz nélkül tapasztalati úton kellett dolgozni.

A gázmonitorok bevezetése azt is jelenti, hogy kevesebb mellékhatással jár az altatás, hiszen pontosabb lesz az adagolás – hívta fel rá a figyelmet Tamási főorvos. Csak a minimálisan szükséges mennyiséget kell beadni a betegnek, így a kevesebb szernek kevesebb a mellékhatása.

Ha kockázatos a beteg

 Az altatás legelterjedtebb módja az altatószer belélegeztetése a beteggel. Az úgynevezett inhalációs anesztéziához használható új szer a desflurán, amelynek legnagyobb előnye, hogy a vérben csak nagyon kis mértékben oldódik, így a műtét után hamar magához térhet a beteg. A maradék szer a nem célszervekben raktározódik, így az operáció alatt az altatás mértékét is nagyon jól lehet vele szabályozni. Ezt tulajdonképpen bármilyen műtétnél lehet alkalmazni – magyarázta a főorvos –,de különösen a nagy kockázatú csoportoknál, például az idős, instabil keringésű betegeknél vagy a nagyon magas testsúlyú pácienseknél jelent fejlődést.

 Robotoké a jövő?

 A kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy egy roboteszköz helyettesítse az altatóorvost a műtét során azon alapul, hogy az altatás mélysége az agyi elektromos tevékenység mérésével ellenőrizhető. Ez úgy működne, hogy az agytevékenységet vizsgálva egy szervórendszer szabályozná a gyógyszerek adagolását. Az igazság az, hogy ez csak egy a számos nagyon fontos paraméter közül.

Ezt úgy kell elképzelni, mintha az autó automatikusan menne az úton – szemlélteti a módszert Tamási főorvos. Itt is radarok, tükrök figyelik folyamatosan az utat, ám mégsem éreznénk biztonságban magunkat vezető nélkül. Ugyanígy, ha nincs a kormányos az altatógépnél, szintén kockázatos az eljárás, hiszen rengeteg dolgot lehet és kell mérni ugyan, amelyre egy gép is képes, de a döntés egyelőre egy élő ember kezében kell, hogy legyen.

Ráadásul az altatóorvos nem csak az altatásról gondoskodik. Az infúzió, vér beadásáról is ő dönt, a megfelelő izomlazító gyógyszerekről is neki kell gondoskodni, illetve a műtét utáni fájdalomcsillapítást is ő végzi. Mindezeket figyelembe véve a közeljövőben nem valószínű, hogy megoldható lenne, hogy egy gép helyettesítse az altatóorvost. Bár kétségtelen, hogy számos dologban segít a számítógép, elsősorban a műtét során történtek dokumentációjában. Ám egyelőre kevés helyen érhető el ez az eszköz, pedig az összes, monitoron megjelent paramétert rögzíti, így nem kell az asszisztensnek tollal, papíron jegyzetelni. Ebben az esetben, úgy gondolom, van helye a számítógépnek a műtőben, de a többi még a jövő zenéje.

Ám nem csak ezért – magyarázza dr. Tamási Péter. A sebész és az aneszteziológus között olyan, mintha sakkjáték folyna. A sebész a fehérrel mindig először lép, és a játék akkor biztonságos a beteg számára, ha az aneszteziológus, mint egy jó sakkozó, előre gondolkozik..

Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ismerjük a beteget. Beszélni kell a beteggel, személyes kapcsolatot kell létesíteni, amelyre egy gép nem képes.

Az altatás egy nagyon nagyfokú bizalom, hiszen a beteg ránk bízza az életét. Meg kell beszélni, mi fog történni, milyen lehetőségek vannak. Lépésről lépésre meg kell győződni róla, a beteg megértette-e, milyen kockázatok léphetnek fel. A leletek alapján el kell készíteni egy úgynevezett aneszteziológiai tervet is, amely tartalmazza, hogy mit fogunk alkalmazni a műtéthez, és úgy kell mindent előkészíteni, hogy ezek már ott legyenek az operáció kezdetén a műtőben, hogy ha a helyzet azt kívánja, rögtön tudjon az aneszteziológus cselekedni.

Ráadásul alkalmazkodni kell a beteghez, a műtéthez, a sebészhez, hiszen ők sem egyformák, így minden eset egyedi, amivel egy gép szintén nem tud kalkulálni. Tudni kell, mi hogyan következik, fel kell készülni előre az egyes fázisokra, és egy robot egyelőre ezeket nem tudja elvégezni.

 Érzéstelenítő a műtét helyére

 A gerincvelői és az epidurális érzéstelenítés során a szert a hátgerinc alsó részében, a gerincvelőből kilépő idegek köré fecskendezik. Ez az eljárás nagyon előnyös a test alsó részének műtéteinél, például sérvek, végbél, alsó végtag operációjánál, vagy szülés során. Ám a helyi érzéstelenítés nem csak ilyen esetekben segíthet.

Például a nyaki verőér műtétjénél is alkalmazható már hasonló módszer. Ilyenkor az aneszteziológus a megfelelő idegek közelébe fecskendezi az érzéstelenítő szert, így a sebész úgy operálhatja a beteget a verőérszűkület miatt, hogy a páciens az egész műtét alatt végig tudatánál lehet. Ez azért különösen fontos ezeknél a típusú beavatkozásoknál, mert az agyi vérellátás zavarát így nemcsak ébredéskor észlelhetik az orvosok, hanem már az operáció során, ezért hamarabb be tudnak avatkozni egy esetleges komplikáció fellépésekor.