Mi a kalorizáció?

Vizsgálatokról szóló sorozatunkban a kalorizációt, azaz a belső fül vizsgálatát mutatjuk be, fontos tudnivalókkal, praktikus tanácsokkal segítve a felkészülést, kitérve a vizsgálat utáni teendőkre is.

A kalorizáció olyan célzott vizsgálat, amely a szédüléses kórképek esetén a belső fül érintettségét vizsgálja. Segítségével felderíthetőek a belső fül különböző betegségei, mint a vírusos vagy bakteriális fertőzés, ideggyulladás, daganat, az ún. Meniere-betegség, az otoszklerózis vagy a félkörös ívjáratokban keletkező lerakódások.

Az előkészületek

– Mivel a szédülés olyan szubjektív, téves érzet, amelyet a beteg észlel, de külső jelei nem igazán vannak, kulcsfontosságú a páciens kikérdezése – mondja dr. Cséka Katalin, a Péterfy Sándor utcai kórház fül-orr gégészetének szakorvosa. A folyamatos, órákig tartó szédülés utal arra, hogy a betegség fül eredetű. Ilyenkor kerül sor a kalorimetriára. A vizsgálat előtt meg kell bizonyosodni arról, hogy a betegnek nincs-e veleszületett szemtekerezgése (nystagmusa), mert ilyenkor eredménytelen a vizsgálat, hiszen az eljárás célja a nystagmus kiváltása, amely ez esetben már eleve adott. Kalorimetriát csak ép dobhártya esetén lehet végezni.

Nincsenek szigorú szabályok, amelyeket a vizsgálat előtt be kell tartani, de jobb, ha a beteg közvetlenül előtte már nem eszik és iszik, mert a szemtekerezgés szédülést vált ki, és az hányingert okozhat. Dohányozni sem tanácsos, mert attól is szédülhet a beteg, illetve a gyógyszerek szedését is fel kell függeszteni.

A vizsgálat

Az eljárás során mindkét belső fület vizsgálják, külön-külön. A beteg felvesz egy vastag nagyító lencsés, ún. Frenzel szemüveget, majd fejét hatvan fokos szögben hátrahajtva ül, miközben a hallójáratba húsz vagy negyven-negyvennégy fok hőmérsékletű vizet fecskendeznek. A testhőmérsékletnél hidegebb vagy melegebb víz lehűti vagy felmelegíti az oldalsó félkörös ívjáratokban lévő folyadékot, s ennek hatására molekuláris áramlás indul, amely a befecskendezést követően mintegy tíz másodperc elteltével a vizsgált oldallal ellenkező irányú nystagmust vált ki. A nagyító lencséken keresztül az orvos jól meg tudja ítélni a szemtekerezgést, és a beteg közben csak homályosan lát, így képtelen fókuszálni a tekintetét. Ez azért hasznos, mert az egy pontra való fókuszálás gátolhatja a nystagmust. A vizsgálat körülbelül harminc-negyven percet vesz igénybe, mert az egyik oldal kalorikus ingerlése után fél órát várni kell, hiszen az idegpályák kereszteződése miatt bármelyik oldalon végzett vizsgálat hatással van az ellenkező oldalra is.

Sérült dobhártya esetén kerül sor az ún. forgatásos vizsgálatra. Ilyenkor a beteg egy forgószékben ül, fejét megtámasztva és előrehajtva, miközben a széket egy perc alatt hússzor megforgatják, ami szintén nystagmust vált ki. A forgószéket megállítva kinyitja a szemét, és az orvos megvizsgálja a szemtekerezgést.

Fertőzés vagy sérülés esetén néha olyan erőteljes szédülés jelentkezik, hogy a szédülések között szinte nincs is nyugalmi szakasz. Ilyenkor tüneti kezelést kell alkalmazni, és ha ez segített, csak utána lehet a vizsgálatot elvégezni.

A veszélyek

A kalorizálásnak semmiféle veszélye nincs, ha a szabályokat betartva végzik. Sérült dobhártya esetén viszont a vizsgálat középfülgyulladást okozhat. Fontos, hogy a hallójárat tiszta legyen, így az esetleges fülzsírt is el kell távolítani az eljárás megkezdése előtt. A vizsgálat nem jár fájdalommal, inkább kellemetlen. A beteg szédül, a füle eldugulhat, és hányinger is felléphet. A víz hőmérséklete is kellemetlen lehet, a betegek többsége a melegebb (negyven fokos) vízzel történő vizsgálatot tűri rosszabbul.

A teendő utána

Miután mindkét oldali egyensúlyszervet megvizsgálták, a beteg hazamehet. A kalorizálást sok esetben műtét követi, például, ha otoszklerózist, daganatot vagy Meniere-betegséget derít fel. A vizsgálat kimutathatja azt is, hogy a félkörös ívjárat túlműködik, alulműködik vagy esetleg megszűnt a működése. Ez utóbbi esetben már a hallás is károsul.

A középfülgyulladás akkor válik krónikussá, ha megfelelő kezelés mellett sem szűnik meg fél éven keresztül. Kialakulhat ún. gyöngydaganat is, mikor a hámréteg bekúszik a dobüregbe, és roncsolja a csontot. Középfülgyulladás esetén fontos az orr vizsgálata is, mert akár egy orrsövényferdülés is okozhat nem szűnő gyulladást.

Otoszklerózis általában nőknél jelentkezik, szülés után vagy menopauza idején. Ilyenkor a három hallócsont közül a kengyel csontosodik, ezért nem tud mozogni, ami halláskárosodáshoz vezethet. A szédülés mellett a betegség jellemző tünetei közé tartozik a fülzúgás és a közepes vagy nagy fokú halláscsökkenés. A műtét során a csontosodott kengyeltalp helyére protézist ültetnek be.

A Meniere-betegség szintén a belső fülben okoz problémát, és hirtelen, rohamokban fellépő szédüléssel jár, amely órákig tart. A tüneteket fülzúgás, egyre súlyosbodó nagyothallás és az érintett fül teltségérzése kíséri. Gyakori a súlyos hányinger és a hányás is. Vírusfertőzés, sérülés és allergia egyaránt lehet a kiváltó oka, de ez sajnos elég gyakran nem tisztázható. A Meniere-betegség műtéte során a belső fülben lévő endolymfa folyadékot csapolják le, amely többnyire teljes halláskárosodáshoz vezet.

A páciens tapasztalata

– Az otoszklerózisom miatt került sor a vizsgálatra, és sajnos műtét vár rám – mondja a 45 éves női beteg. – Már egy ideje halogatom, de most már túl kell esnem rajta, mert a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Állandóan zúg a fülem, rosszabbodik a hallásom, és olyan bizonytalan érzés, valahogy szédülök is mindemellett. A bal fülemmel van a gond, egyre romlik, egyre rosszabbul hallok. Most a műtét van hátra, bárcsak túl lennék rajta már.

Egyébként a vizsgálat nem volt fájdalmas. Mondtam a doktornőnek, hogy én hideg vízzel kérem, mert nem bírom a meleget, úgyhogy semmi baj nem volt vele. Kicsit szédültem, de ki lehetett bírni. Olyan volt, mint mikor gyerekkoromban játszottunk, és pörögtünk, és amikor megálltunk, forgott körülöttünk a világ. De gyorsan el is múlt, és most már mehetek haza, felkészülök a műtétre...