Hív a víz

A vízi sportok közül nem csak az úszást választhatjuk: az evezés hasonlóan hatékonyan fejleszti erőnlétünket, és legalább olyan élvezetes.

Az evezés az emberiség történetével egyidős, hiszen a folyók, tavak, tengerek kiváló táplálékot biztosítottak az ott élő emberek számára. Az eszkimók által csontból és fókabőrből készített, vadászatra használt kajak, valamint az indiánok által fatörzsből kivájt, vagy nyírfakéregből készített kenu, ami leginkább meghódította a világot. Ha a versenyhajók különleges formáit nem nézzük, akkor a túrázásra, hobbisportolásra használt hajók nagyon hasonlítanak az eredeti, ősi változatokhoz.

A hajók építőanyaga sokféle volt, ám elsősorban fából készítették őket. Később készültek hajók gumiból, rétegelt lemezből, alumíniumból, sőt még papírból is. A hajók anyaga ma már a technika, a hadiipar és az űrkutatás során is felhasznált anyagok. Ez igaz az egy-, két- és négypárevezős verseny- és túrahajókra is.

Úszni tudni kell

A profi kajakosok, kenusok, evezősök szinte egész évben lapátolnak, de a hétköznapi ember számára nem ajánlatos februárban evezgetni, hiszen a zord időjárás és a hideg víz veszélyes lehet, könnyen megfázhatunk, kihűlnek az ízületek. Igazából a sportolóknak sem használ, de a nagyobb intenzitás és az edzettség miatt kevesebb az esély, hogy a szervezetük károsodik. Április végén, május elején a víz hőmérséklete eléri, meghaladja a tíz fokot, így ha esetleg baj történne, és felborulnánk, ilyen hőmérsékletű vízből azért már képesek vagyunk kiúszni.

Csak úgy üljünk hajóba, ha képesek vagyunk legalább 200 métert biztosan leúszni, és nagyon fontos, hogy legyen élővízi úszástapasztalatunk is. Hiába tudunk leúszni egy 27 fokos medencében akár több ezer métert, ha megijedünk a hideg víztől vagy a folyó sodrásától, akár halálos kimenetelű baleset is érhet minket. Ha nincs ilyen irányú tapasztalatunk, akkor inkább vegyünk mentőmellényt, ami a gyermekeknek egyébként is kötelező tizennégy éves korig.

Folyóvíz vagy állóvíz?

A kezdőknek, akár evezésről, akár kajak-kenuról van szó, az ideális megoldás, ha állóvízben, vagy lassan áramló vízben teszik meg az első evezőcsapásokat. Ám ez az állóvíz lehetőleg ne a Balaton legyen, mert a tó ugyan nagyon szép, de kiszámíthatatlan. Pillanatok alatt kialakulhat vihar, és ilyenkor olyan párafüggöny jöhet létre, hogy hiába tudunk úszni, a vízzel telített levegő miatt megfulladhatunk. Amennyiben mégis a magyar tengert választjuk, figyeljük a viharjelzést, és másodfok esetén azonnal evezzünk a partra. A folyókat azért kell óvatosan kezelni, mert egy hirtelen áradáskor egy csendes folyó is át tud változni. A vízi sportoknál is érdemes szakember segítségét kérni, mielőtt elkezdenénk önállóan kísérletezni, magunk és mások testi épségét, életét kockára téve.

Milyen a jó hajó?

Semmiképpen sem a versenyhajó. Igaz, hogy ezek nagyon szépek, kecsesek, de nagyon borulékonyak, labilisak, megkövetelik a tökéletes technikát, ami általában több évi rendszeres gyakorlással sajátítható el.

Az evezős túrahajók közül az úgynevezett kiel-boat praktikus. Ez egy kétpárevezős hajó, guruló ülésekkel, melyben négy személy is elfér, a túrafelszereléssel együtt. Sajnos nagy súlya, hossza miatt nehezen szállítható, ráadásul általában fából készül, így rendszeres karbantartást igényel. Tárolása nem egyszerű: ha nem a víz közelében élünk, akkor csónakházban kell tárolnunk, így bérleti díjat is kell fizetnünk.

A túrakajak egy- vagy kétszemélyes, már többnyire műanyagból készül, könnyen szállítható, hátránya azonban, hogy viszonylag kevés holmit lehet belepakolni, és nem fér el az egész család egy hajóban.

A kenu létezik egyes, páros, négyes, indián, vagy túra és hatos változatban. A számok a személyek számát jelentik. A legjobban kihasználható a négyes indián, vagy túrakenu. Ezek a hajók azért praktikusak, mert evezhetünk bennük akár egyedül is, könnyen szállíthatók és nagyon sok holmi elfér bennük. A személyautó tetején szállítható, és egy kevlárból készült hajó súlya mindössze húsz kilogramm.

Érzék és edzés

Az evezés és a kajak-kenu is megköveteli a jó egyensúlyérzéket, így ha tehetjük, akkor gyermekünket mielőbb vigyük magunkkal, hiszen ha nem is evez, a hajó mozgása igen jó hatással lesz az idegrendszerére, sőt az állandó ringatózás még a gerinc körüli izmokat is erősíti. Ráadásul jó levegőn töltheti idejét, ismerkedhet a természettel.

Az evezés során viszonylag hosszú időn keresztül nagy erőbedobással kell munkát végeznünk. Nem elég, hogy egy lapáttal meg kell hajtanunk egy hajót a vízen, hanem szembe kell nézni a hullámzással, széllel, esővel, vagy éppen a nagy meleggel, esetleg hideggel. Viharos időben, déli szélben lefelé evezni a Dunán sokszor legalább olyan nehéz, vagy esetenként nehezebb, mint ideális körülmények között felfelé evezni.

Ez azt jelenti, hogy nemcsak futni, vagy úszni, esetleg kerékpározni kell ahhoz, hogy elérjük a megfelelő állóképességet, hanem az izmainkat is erősíteni kell. Szervezetünknek úgy kell alkalmazkodni, hogy hosszú időn keresztül képes legyen erőkifejtésre, az izmokban végbemenő biokémiai folyamatokhoz való alkalmazkodásra rá kell hangolni a szervezetet. Mielőtt azonban valaki nekiállna nagy súlyokkal szériázni, azonnal lebeszélem róla. Vagyis ha konditerembe megyünk, és gépeken dolgozunk, azt kis súlyokkal tegyük. Hasznosak a testsúllyal végzett gyakorlatok, azok közül is elsősorban a törzs- és a váll-, a mell- és a hátizmokat erősítő mozdulatsorok. Az evezésben természetesen szinte minden izom részt vesz, de nem a kar, hanem döntő módon a törzs és a váll végzi a mozgást. A lényeg a viszonylag magas ismétlésszám egy szérián belül.

Ha elindulunk…

Ha folyóvízen evezünk, akkor felfelé induljunk azért, mert ha elfáradunk, akkor visszafelé lehoz a víz, kevesebb munkát kell végeznünk.

Ha állóvizet választunk ott ilyen lehetőség nincs. Itt a szél segíthet esetleg: ha fúj a szél, szélirányba kezdjünk el evezni, bár néha előfordul az is, hogy a szél a kitűzött cél elérésekor megfordul, ezt sem árt bekalkulálni. Lehetőleg ne távolodjunk el nagyon a parttól, de vigyázzunk a fürdőzőkre és ne zavarjuk a horgászokat.

A vízen nagyon kiszolgáltatottak vagyunk az időjárásnak, ezért vigyünk magunkkal meleg ruhát, mert kihűlt izmokkal, esetleg elázva, szélben evezni nehéz dolog. Rétegesen öltözzünk fel, és lehetőleg kerüljük el nyáron, hogy a legmelegebb órákat a vízen töltsük. Ajánlatos a víz felszínéről visszaverődő napsugaraktól is védő napszemüveg. Legyen nálunk folyadék kiszáradás ellen, és szőlőcukor vagy csokoládé, a vércukorszint leesésének elkerülésére.

Kinek, mennyit?

Nehéz edzéstervet ajánlani az evezéshez, mert sok mindentől függ az optimális mennyiség. Ha egy egészséges, fiatal szervezetet veszünk alapul, ideális időjárás esetén, akkor heti három alkalommal 4-6 kilométer ajánlott négy héten keresztül, azután a következő 4 hétben emelhetünk távolságon 2-3 kilométert, az egyik utolsó edzésen esetleg 5 kilométert is. A harmadik négyhetes ciklusban már bátrabban terhelhetjük magunkat, de ne vigyük túlzásba: 10 kilométeres edzést hetente két alkalommal, és minden héten egy hosszabb, 15, esetleg 20 kilométeres edzés is beiktatható.

Evezés teremben

Az otthoni vagy edzőtermi evezőpad, evezőgép nem rossz dolog, hiszen erősít és még az erő-állóképességet is fejleszti. Azonban nem ugyanaz, mint egy hajó, hiszen egy helyben áll, nem fut a vízen, nem kell egyensúlyozni. Vagyis nem pontosan ugyanazok az izmok vesznek részt a mozgásban. Az élmény sem ugyanaz, hasonlóan a futáshoz: ne fúj a szél, nem érezzük a víz illatát, a napfényt, nem élvezhetjük a természet szépségeit.