Ha megfordul a világ…

Ájulás, egyensúlyvesztés, vagy csak egyszerű gyengeség? Mit jelent valójában a szédülés?

A szédülés pontatlan kifejezés, melyet különböző érzetek körülírására használnak. Sokszor szédülésnek nevezik az ájulásérzést, a kábultságot, az egyensúlyvesztést, a forgásérzést, a dekoncentráltság érzetét és a gyengeséget. A valódi szédülés, a vertigo jelentése azonban jól meghatározott: az érintett saját magának vagy a környezetének mozgását vagy forgását észleli. Ez az úgynevezett forgó álmozgás.

Szédülés mint tünet

A szédülés jelensége lehet átmeneti, de néha krónikus, állandó panasz. Ez utóbbi bizonytalanság érzés idősebbek között gyakoribb. Ám az esetek öt-hat százalékában ez a panasz viszi az orvoshoz a beteget. Bár a szédülés bármely életkorban előfordulhat, a kor előrehaladtával gyakorisága nő. A negyvenévesnél idősebbek közül közel felük él át szédüléses panaszt élete folyamán.

Jóllehet a szédülés kellemetlen, sőt akár munkaképtelenséggel is járhat, súlyos betegségre csak az esetek öt százalékában utal. A szédülés minden típusának hátterében jellemző okok állhatnak: az ájulásérzést és kábultságot például gyakran hirtelen vérnyomásesés váltja ki, szorongással járó betegségek és erőltetett légzés (hiperventilláció) szintén okozhatja.

Az egyensúlyérzék elvesztése felléphet látászavarok, különösen kettős látás következtében, hiszen a szervezetet a képi információk segítik az egyensúly megtartásában. Izomgyengeséggel járó, és így a járást megnehezítő csont-izomrendszeri betegségek is vezethetnek egyensúlyzavarokhoz, hasonlóan bizonyos görcsgátló és nyugtató gyógyszerekhez. A belső fül betegségei gyakran járhatnak vertigóval, de számos más ok is kiválthatja a valódi szédülést: például tengeri betegség, Meniére-betegség.

A szédülés bármely korban okozhat gondot, ez különösen akkor igaz, ha az érintett személynek mozgásigényes vagy veszélyes feladatot kell végeznie. Idősekben a krónikus szédülésérzés az elesés és csonttörés megnövekedett kockázatával jár, és korlátozza a napi tevékenység végzését.

A vonalon maradni…

A szédülés kezelésének megkezdése előtt az orvosnak tisztáznia kell, hogy milyen jellegű a szédülés és pontosan mi okozza.

Az egyensúly vizsgálata közben a beteget megkérik, hogy álljon egyenesen, majd pedig menjen egyenes vonalban előbb nyitott, majd csukott szemmel. Emellett látás és kóros szemmozgások vizsgálhatók. Szükségesek hallási vizsgálatok is, mivel ezek gyakran derítenek fényt belsőfülbetegségre, amelyek mind egyensúly-, mind hallászavarokat okoznak.

Annak kiderítésére, hogy a szédülés mögött hirtelen vérnyomásesés áll-e, vérnyomás- és pulzusmérés történik a beteg ülő vagy fekvő helyzetében, majd felállást követően. A szívműködés vizsgálatára elektrokardiográfia, echokardiográfia és terheléses vizsgálat végezhető.

Ha tisztázódnak a panaszok, oki kezelés alkalmazható. Így, amennyiben gyógyszer okozza a szédülést, az adag csökkentése vagy a szer elhagyása javasolt. De más gyógyszerek adhatók a kísérő tünetek csökkentésére vagy a vérnyomásesés megelőzésére. Ritka esetekben, például ha daganatot észlelnek, sebészi beavatkozás lehet szükséges.

Vertigo

A valódi szédülés, vagyis vertigo egy gyerekjáték során tapasztalt érzéshez hasonlít: többszöri körbefordulás után, ha hirtelen megállunk, továbbra is úgy látjuk, hogy a környezetünk forog.

A betegség számos okra visszavezethető. Előidézheti a belső fül betegsége; ez a szerv teszi ugyanis lehetővé a test helyzetének érzékelését és az egyensúly megtartását. Az agyat a belső füllel összekötő hallóideg rendellenessége ugyancsak okozhat vertigót, mint ahogy az egyensúlyozásban szerepet játszó agytörzsi és kisagyi összeköttetések károsodása is.

Gyakori oka a belső fül félkörös ívjárataiban kialakuló lerakódás. Ez főleg időseknél gyakori kórkép. A panaszok ebben az esetben bizonyos fejmozgásoknál, a fej helyzetének változásakor lépnek fel.

Az úgynevezett Meniére-betegség során rohamokban jelentkezik a vertigo. A kórkép oka vélhetően a belső fül megduzzadása. Vírusfertőzés, sérülés és allergia egyaránt vezethet a betegséghez, azonban a kiváltó ok gyakran nem tisztázható. Az átmeneti agyi keringési zavar is gyakorta okoz szédülést.

Gyógyszermellékhatásként is felléphet a jelenség, például egyes altatók, antipszichotikumok vagy a túlzott alkoholfogyasztás is előidézheti.

A kellemetlen forgásérzés következménye egyensúlyzavar, járási és vezetési probléma, emellett hányinger, néha hányás is társul hozzá. A panasz tarthat néhány pillanattól akár órákig, napokig is. A beteg néha jobban érzi magát fekve vagy mozdulatlanul ülve, azonban a panaszok a teljes mozdulatlanság ellenére is fennállhatnak.

Meniére-betegségben a vertigo hirtelen, rohamszerűen lép fel, fülzúgással, egyre súlyosbodó süketséggel és az érintett oldali fül telítettségérzésével jár együtt. A belső fül vírusos gyulladásában szenvedőknél a vertigo hirtelen lép fel, és órák alatt súlyosbodik. A beteg néha teljesen mozdulatlanul ül, ugyanis a fej vagy a szemek megmozdítása hányást okoz. Általában napok alatt javul a beteg állapota, de néha hetekig, sőt akár hónapokig is elhúzódhat.

A vertigo bizonyos esetekben megelőzhető. Például, ha tengeri betegség okozza a szédülést, segíthet, ha a beteg egy stabil pontra fókuszál. Emellett rendelkezésre állnak szájon át szedhető és tapaszként alkalmazható gyógyszerek, amelyek hányinger esetén hatásosak. Ám számos mellékhatással járhatnak, például álmossággal, szájszárazsággal, különösen, ha időseknek adják őket. Csecsemőknél és kisgyermekeknél nyugtalanságot okozhatnak, ezért ebben az életkorban csak orvosi felügyelet mellett adhatók. Súlyos, szorongással is együtt járó vertigo esetén nyugtatókra lehet szükség.

Ha hajóra száll…

Az utazás során mozgás okozta rosszullétet leggyakrabban tengeri betegségnek nevezik, pedig ismert autós-, vonat- és légi betegség is. A közös bennük, hogy a számos tünet közül a legjellemzőbb a hányinger.

A rosszullét azért alakul ki, mert az agy a mozgást érzékelő receptorok felől egymásnak ellentmondó információkat kap. Egyesek különösen fogékonyak ilyen panaszokra. A félelem, a szorongás és a levegőtlenség tovább fokozzák ezt a hajlamot.

A panaszok viszonylag hirtelen kezdődnek. Rendszerint hányinger, általános rossz közérzet, vertigo, fejfájás és levertség jelentkezik, elsápadás, izzadás lép fel és kellemetlenül melegnek érzik a környezetet. Fokozott nyáltermelés (gyakran a hányás bevezető tüneteként) és szapora mély légvételek lehetnek a további tünetek. A hányinger és a hányás miatt a beteg nagyon gyengének érzi magát, elhúzódó hányás nyomán pedig alacsony vérnyomás és kiszáradás is felléphet. A panaszok a mozgás megszűntekor, illetve a jármű elhagyását követően általában fokozatosan megszűnnek. Hosszú utazások alatt, például hajóúton, a betegek megszokják a mozgást, és egyre jobban érzik magukat.

Utazás előtt a betegségre hajlamos emberek megkérdezhetik orvosukat, hogy milyen recept nélkül kapható gyógyszert ajánlanak a panaszok megelőzésére. Ám azt figyelembe kell venni, hogy ezek mind álmosságot okoznak, azonban a csecsemőkben és kisgyermekekben nyugtalanságot váltanak ki. Amennyiben a rosszullét már kialakult, keksz vagy szénsavas italok, például gyömbér fogyasztása hatékony lehet.

A jóindulatú szédelgés

A jóindulatú helyzeti szédülés (BPPV) gyakori betegség; ilyenkor a vertigót a fej helyzetének a megváltozása váltja ki. Jellegzetes módon lefekvéskor, felkeléskor, ágyban forgolódáskor, illetve a fej hátrahajtásakor, például feltekintéskor következik be.

A kórkép úgy alakul ki, hogy a fül félkörös ívjárataiban normális esetben egyenletesen eloszló kálciumszemcsék besűrűsödnek, s rögöt képeznek az egyik ívjáratban. Egészséges embereknél a fej elmozdulásakor a kálciumszemcsék az ívjáratokban lévő idegi receptorokat (szőrsejteket) ingerlik. Ezek a sejtek a fej elmozdulásának irányáról tudósítják az agyat. Amennyiben a szemcsék egy szabadon lebegő rögöt képeznek, az inger felerősödik: az agyhoz érkező információ szerint a fej elmozdulása nagyobb mértékű, mint amekkora valójában. Ez az információ nem egyezik meg a szemek felől érkező jelzésekkel. A két információ különbözőségéből származó zavar pedig rövid szédülésrohamot okoz. Ráadásul a kalciumszemcsék leszóródása az ívjáratok felszínének sérülését okozhatja, ami a fül fertőzéséhez, sérüléséhez, a belső fület ellátó artéria elzáródásához vezethet.

A vertigónak ez a típusa ijesztő lehet, de ártalmatlan jelenség. Egy-egy szédülésroham öt-tíz másodperccel a fej helyzetváltoztatása után kezdődik, és egy percen belül megszűnik, a vertigóval járó időszak pedig rendszerint heteken belül magától rendeződik.

A vertigót provokáló helyzetek elkerülése jó hatású lehet. A lerakódások szétválását és a félkörös ívjáratokban való eloszlását elősegítő úgynevezett Epley-manővert a beteg megtanulhatja. Ennek eredményeképpen ezek a kálciumrészecskék oldódhatnak, majd újraképződhetnek, mint az egészséges esetben is teszik. Az érintettek kilencven százalékánál ezzel a manőverrel azonnali javulás érhető el gyógyszerek nélkül is. Egyeseknél a vertigo újra visszatér, és a manőver ismételt elvégzése szükséges lehet.

Meniére-betegség

A betegséget ismétlődő rohamokban jelentkező szédülés, halláscsökkenés és fülzúgás jellemzi. A kórképet a belső fül folyadékegyensúlyának felborulása okozza. A belső fülben lévő folyadék folyamatosan kiválasztódik, és újra felszívódik, állandó mennyiségben van jelen. A folyadék termelésének növekedése vagy újra felszívódásának csökkenése egyaránt zavarokat okoz a folyadékegyensúlyban. Hogy miért történnek pontosan ezek, a tudósok még ma sem tudják.

A betegség hirtelen, kimutatható ok nélkül jelentkező rohamokból áll. A rohamok során szédülés, hányinger és hányás fordul elő. A tünetek általában két-három órán át, ritkábban egy napig tartanak. Időnként a beteg fülében nyomásérzet alakul ki. A hallás hullámzóan változik, ám az évek előrehaladtával összességében romló tendenciát mutat. Állandó vagy időszakos fülcsengés is felléphet, ez a szédüléses rohamok előtt, alatt vagy után súlyosbodhat. Az esetek nagy részében a halláscsökkenés és a fülcsengés csak az egyik fület érinti. A betegség egyik formájában a halláscsökkenés és a fülcsengés hónapokkal vagy évekkel megelőzi az első szédüléses rohamot. A rohamok kezdete után a hallás javulhat.

Az utazási betegség megelőzése

A megelőzés alapvető fontosságú a tengeri betegség esetén. Ennek során a következő szempontokat érdemes figyelembe venni:

• Olyan ülést válasszunk, ahol a mozgást legkevésbé lehet érezni (autók első ülése, a repülők szárny melletti ülései, a hajó elülső, középső kabinjai vagy a felső szintje).

• Tartsuk fejünket és nyakunkat a lehető legmozdulatlanabb helyzetben.

• Arccal a menetirány felé, hátradőlve üljünk.

• Tartsuk tekintetünket a horizonton, vagy egyéb távoli, mozdulatlan tárgyon.

• Ne olvassunk.

• Jussunk friss levegőhöz, nyissunk ki egy ablakot vagy szellőzőnyílást, vagy menjünk a hajó fedélzetére.

• Ne igyunk alkoholos italokat és ne dohányozzunk (mindkettő fokozhatja a hányingert).

• Csak kevés, alacsony zsír- és magas szénhidráttartalmú ételeket fogyasszunk, kerüljük az intenzív illatú és ízű élelmiszereket.

• Rövid repülőutakon, különösen kis repülőkön kerüljük az evést és az ivást.

A szédüléscsökkentő manőver

Néhányan fejük helyzetének hirtelen megváltozásakor észlelik a forgó szédülést, melyet a kalciumszemcsék félkörös ívjáratbeli összecsapzódása okoz. A szédülés gyakran csökkenthető az úgynevezett Epley-manőverrel. Ennek során a beteget háton fekvő helyzetbe hozzák, és a fejét többször gyorsan oldalra fordítják. Mindegyik helyzetben 20-30 másodpercig tartják a beteg fejét. A gyors mozdulatok hatására a szemcsék gyakran szétválnak, és a gravitáció révén a darabkák eloszlanak a félkörös ívjáratokban.

1. A beteget ülő helyzetből gyorsan a hátára fordítják úgy, hogy annak a feje az ágy végén túl lelóg, majd 45 fokkal elfordítják a beteg fejét az érintett fül irányába. A gravitáció hatására a szemcsék elmozdulnak a félkörös ívjáratban.

2. Hirtelen mozdulattal a másik oldalra fordítják át a beteg fejét ugyancsak 45 fokkal elfordított helyzetbe.

3. További 45 fokkal elfordítják a beteg fejét úgy, hogy a padlóval párhuzamos legyen a füle.

4. A beteg fejét még tovább fordítják, úgy, hogy a páciens majdnem a padló felé néz. Ezután felültetik a beteget, akinek legalább fél ülő helyzetben kell maradnia a következő 24 órában.