Sorsfordulók
Színház, golf, egészség
Fatalistának
vallja magát. Sorsdöntő volt számára az általános iskolai színjátszó kör,
meghatározóak a főiskolai évek. Soha nem kilincselt, mégis mindig megtalálták a
feladatok. Amióta nem állandó szereplője a Barátok közt című napi sorozatnak,
sokkal inkább alkalma nyílik megmutatni a sokszínűségét. Csomor Csilla hisz a
művészet teremtő erejében – és önmagában.
Kisiskolásként
amatőr színjátszó körbe jártam, már akkor megpecsételődött a sorsom. Erősen
függővé lettem ettől az önkifejezési formától. Elementáris erővel égett belém,
hogy érzelmeket mutathatok: komédiázhatok, nevettethetek, vagy éppen
megríkathatom a közönséget.
Nap mint nap próbára teszem magamat a hivatásomban. Folyamatosan kapok olyan feladatokat, élethelyzeteket, lehetőségeket, amelyekben használni tudom mindazt, amit megtanultam, s szükség van az elhivatottságomra, a küldetéstudatomra.
Kőbe vésett szabály
Életem nagy
döntései mindig változást – sorsfordulót – hoztak számomra. Az első az egész
életemet meghatározta: jelentkeztem az általános iskolai színjátszó körbe.
Rozika néni, magyartanárunk és osztályfőnökünk volt a kör vezetője.
Pedagógusként az ország másik végéből helyezték Jászfényszarura, ami akkoriban
még falu volt. Rozika néniben a sors kezét éreztem. Mert ha őt kétszáz
kilométerrel arrébb vezénylik, talán másképp alakul az életem. Máig van vele
kapcsolatom, úgy érzem, ő a második anyukám. Olyan útravalót kaptam tőle
emberségből, szeretetből, művészetek iránti érzékenységből, ami példaértékű. A
főiskolai felvételire is ő készített fel. Természetesen nevelésben és
szeretetben otthon sem szenvedtem hiányt. A szüleim egyszerű emberek, apukám
asztalos, anyukám pedig betanított munkás volt, ma mindketten nyugdíjasok.
Sokat kaptam tőlük, nagyon büszke vagyok rájuk.
Jó gyerek és
jó tanuló voltam. „Magadnak tanulsz” – mondták a szüleim, amikor elsős lettem.
Ez életre szóló, kőbe vésett szabályommá vált.
A Színház-
és Filmművészeti Főiskola négy éve is meghatározó, építő időszak volt számomra.
Szenzációs osztályba kerültem, többek között Nagy-Kálózy Eszter, Kerekes Éva,
Szervét Tibor és Végh Péter voltak az osztálytársaim. Az osztályfőnökünk,
Kerényi Imre pedig egy nagyon karizmatikus, jó szakmai periódusában lévő
színházi ember volt.
Friss diplomával Győrbe kerültem, ahol szintén négy évet töltöttem. Tovább tanultam, gyakoroltam a mesterséget, tele voltam feladatokkal; operettekben, musicalekben is megmutathattam magamat. Majd a Nemzeti – azóta Pesti Magyar Színház – következett, amelynek 1992 óta tagja vagyok. Itt is sok jó szerep megtalált az évek során. Jelenleg Moliére Tartuffe című darabjában játszom Dorina szerepét, miközben próbáljuk Feydeau Fel is út, le is út című három felvonásos vígjátékát, amelyben Lucette Gautier énekesnőt keltem életre. Ő egy nagyon szenvedélyes, vérbő nő, örülök, hogy a színészi palettám teljes tárházát megmutathatom ebben a szerepben.
Barátok közt
Majdnem
kilenc évet töltöttem a Barátok közt című televíziós sorozatban. Ugyan már nem
vagyok állandó szereplő, de a színészekkel, a stábtagokkal és a vezetőséggel a
mai napig jóban vagyunk. Hosszas töprengés és alapos előkészület előzte meg a
produkciótól, illetve Berényi Zsuzsa karakterétől való elválásomat. Éveken
keresztül fontolgattam a lépést, ami végül tavaly februárban megtörtént. Hálás
vagyok a sorsnak, hogy a sorozat részese lehettem, mert így azok is
megismerhettek és megkedvelhettek, akik még nem jutottak el színházi előadásaim
valamelyikére.
Úgy tartják,
nincsenek véletlenek – magam is fatalista vagyok. Egy kora nyári reggelen
mentem a válogatásra, de eltévedtem. Késésben voltam, nem boldogultam a
számomra ismeretlen terepen, s már-már arra gondoltam, feladom. Felhívtam az
ügynökséget, és mondtam, köszönöm, ennyi volt. Ne add fel! – jött a biztatás,
és segítséget is kaptam: egy csúnya narancssárga épületben várnak. Hát nem ott
álltam előtte? Idegesen léptem be a kapun. Leolvadt rólam a festék, zilált volt
a hajam, a lelkemről nem is beszélve… A próbafelvételen azt a jelenetet kellett
eljátszanom, amikor Zsuzsa bevallja Andrásnak, hogy Zolitól van a gyerek. Akkor
még fel sem mértem, hogy milyen jól sikerült a bemutatkozásom.
Abban az
időben gyakran jártam színészválogatásokra, reklámokat is csináltam. Amikor
később felhívtak a produkciótól azzal, hogy engem választottak, gyorsan meg is
kérdeztem: ez akkor melyik reklám is lesz?
Aláírtam a szerződést, így a sorozatbeli munka mellett a színházi bemutatóim száma jelentősen lecsökkent. Egy napi sorozatnak számtalan előnye és hátránya van. Elsők, úttörők lehettünk, ismertséget, népszerűséget hozott. De közel kilenc év után úgy döntöttem, szeretném visszadolgozni magam a szakmai köztudatba, amit pedig kizárólag színpadi feladatok minőségi megoldásával érhetek el.
A
színpad varázsa
Azért lettem
színész, mert hiszek a művészet teremtő erejében. Vannak átütő színpadi
egyéniségek, akik képesek maradandót, értékeset – egyszerit és
megismételhetetlent – alkotni. Nem ismerek a színpad varázsánál teljesebb,
gyötrelmesen gyönyörűbb pillanatokat adó érzést. Ezért lettem színész. Hogy
egyik nap királylány lehessek, másnap pedig boszorkány. Nem a sztárságért, nem
a csillogásért – és nem egyetlen karakter megformálásáért választottam ezt a
hivatást.
Mindent,
amit eddig elértem, csak magamnak köszönhetek. Soha nem kilincseltem, valahogy
mindig megtaláltak a feladatok. Sok olyan munkában szeretnék részt venni, ami
engem tölt. Tudom, rajtam kívül senki nem oldja meg az életemet.
Elhatároztam,
kezembe veszem a sorsomat. Éppen ezért hoztam létre a Vacsoraszínház vagy
Szalonest néven emlegetett produkciót, amit tavaly novemberben tartottunk egy
Budapesthez közeli luxusszállodában. Magam szerveztem, szerkesztettem, rendeztem
az összeállítást, amelynek aktív közreműködője voltam és leszek, hiszen a
következő estünkre február 23-án kerül sor. Az est lényege, hogy különböző
műfajok keverednek, és egy örök témára épülnek: a Férfi és a Nő kapcsolatára.
Helyet kap a vers, a próza, a sanzon, a tánc, a kuplé, a dalbetét, és – mivel
szerkesztett műsorról van szó – tovább bővíthető operett-, illetve
musicalrészletekkel.
B-terv az életre
A művészeten
kívül sporttal és egészséggel kapcsolatos programokhoz adom szívesen a nevem.
Évek óta részt veszek a mellrák és a méhnyakrák elleni programokban, a szűrések
fontosságára szeretnénk felhívni a lakosság figyelmét.
Néhány
hónapja olyan diétával társuló életmód követője lettem, amellyel hosszú távon
megőrizhetem az egészségemet és a súlyomat. Ennek köszönhetően nyolc kilót
fogytam, most nagyon jól érzem magam a bőrömben. Továbbra is lelkesen golfozom,
örülök, hogy az amatőr versenyek élén tudok végezni. Nem törekszem bajnoki
címekre vagy profi státusz elérésére, sokkal fontosabb számomra a kikapcsolódás
a jó levegőn, és a kellemes társasági élmény.
Gyakran
nagyon pörgök, előfordul, hogy túl is vállalom magam. De utána mindig ki tudok
kapcsolni. Én vagyok a világ legjobb színházi közönsége! Sírok, nevetek,
tapsolok, nézőként is remekül érzem magam. Emellett a gasztronómia is
kikapcsol: imádok főzni. Soha nem fárasztott a konyhai tevékenység, kreatív
alkotásnak tekintem. Szeretek kísérletezni, új dolgokat kipróbálni. Többször
kérdezték már tőlem, van-e valamilyen „B-tervem” az életre, arra az esetre, ha
nem lenne színház és golf. Igen! Nyitnék egy éttermet – de ott is énekelnék,
meg verset mondanék…
Újraépített világ
Tavaly
nyáron volt időm gondolkodni, sokat beszélgettem magammal és tisztába tettem a
dolgaimat. Felmértem, megengedhetem-e magamnak, hogy a biztos, jól fizető napi
sorozat helyett a bizonytalanságot válasszam. Ma már tudom: hosszú távon jól
döntöttem. Újra kellett építenem önmagamat és a körülöttem lévő világot.
Alapvetően türelmetlen ember vagyok, de a szakmai elkötelezettségemet illetően
nem vagyok az. Hiszem, hogy idővel beérik a munkám gyümölcse, s ahogy eddig, a
jövőben is megtalálnak a feladatok. Nemrégiben például egy meseíró pályázat
zsűrijébe hívtak, olyan emberek társaságába, mint Rácz Zsuzsa, Nemere István és
Mandula Petra. Nagyon örültem a felkérésnek, mert oda egészen biztosan azt a
Csomor Csillát hívták, aki életvitelével és szakmai maximalizmusával példa
lehet a gyerekek számára.
Szerző: Szathmári Gabriella
Lapszám: 2008. április



