Mi újság a kardiológiában?

Az orvosi kutatásokról szóló sorozatunkban a kardiológia területén elért eredményekről és irányvonalakról kérdeztük Prof. Dr. Rónaszéki Aladárt, a Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor Utcai Kórház osztályvezető főorvosát, egyetemi magántanárt.

Az orvoslás szívbetegségekkel foglalkozó szakterülete a kardiológia. A szívbetegségek három kiemelten nagy csoportja: a koszorúér-betegségek, a szívelégtelenség és a szívritmuszavarok.

Koszorúér-diagnosztika és gyógyszer

A szív erei állapotának felmérésére a legelterjedtebb közvetlen módszer az angiográfia, azaz a koszorúér festése. Ezt az eljárást válthatja ki a jövőben jórészt a Cardio CT vizsgálat, amely sokkal kíméletesebb a beteg számára. Az orvos teljes képet kap a beteg szívének és ereinek állapotáról anélkül, hogy bármiféle beavatkozást kellene elvégezni a páciens testén. Ráadásul nemcsak a már kialakult érszűkületet tudja feltárni az eljárás, hanem minden olyan plakkot, azaz érfal belhártyáján kialakult lerakódást ki lehet szűrni vele, amelyek még nem okoznak szűkületből származó tüneteket. Így még azelőtt kezelni lehet a beteget, mielőtt súlyos állapotba kerülne. A diagnosztikában tehát a Cardio CT továbbfejlődése, az általa készített képek egyre nagyobb felbontása és javuló minősége az, ami a jövőben várható – elemezte Rónaszéki professzor.

Ha pedig az érfal ún. sérülékeny lerakódásait időben észlelték, rendelkezésre állnak olyan gyógyszerek, melyekkel a növekedésük megállítható, és még akár vissza is szorítható a méretük. A professzor szerint a jövő terápiája is mindenképpen ehhez kapcsolódik, a koszorúér tágítása és a stent beültetése a jelen terápiája, de a jövőben már egyre inkább csak az akut érelzáródás esetére tartogatható megoldás.

A többi esetben a sztatinterápia az, ami gyógyulást hozhat, ráadásul sokkal kíméletesebb módon. Egyre korszerűbb és egyre több olyan gyógyszert kísérleteznek ki a kutatók, amelyek hatékonyan stabilizálják a veszélyes plakkokat, és fordítják vissza a képződésüket.

A sztatinok erőteljesen csökkentik az összkoleszterin- és a rossz, LDL-koleszterin-szintet, s emellett szerény mértékben ugyan, de csökkentik a trigliceridszintet is, valamint emelik a jó, HDL-koleszterin szintjét. A direkt lipidcsökkentő hatásuk mellett feltehetően egyéb komplex, összetett mechanizmuson keresztül több támadásponton is elősegítik a kardiovaszkuláris betegségek kockázatának mérséklését.

Szívelégtelenség: új ritmusszabályzó

Újfajta pacemaker, az úgynevezett reszinkronizációs kezelés segítheti a betegek gyógyulását szívelégtelenség esetén.

Korábban a pacemakereket kizárólagosan ingerképzési, illetve ingerületvezetési zavarok kezelésére alkalmazták. Azonban az utóbbi évek technikai fejlődése lehetővé tette, hogy a szívüregek összehúzódásának egymáshoz való időzítését pacemaker segítségével tökéletesebben hangolják össze javítva ezzel a szívműködés hatékonyságát.

A szív négy üregből áll, két pitvar és két kamra alkotja, amelyek egészséges emberekben egy meghatározott időzítés szerint húzódnak össze, így biztosítva az optimális teljesítményt. Ha azonban a szíverő csökken és ezeknek az üregeknek az összehúzódása időben nem összehangolt, nem a megfelelő sorrendben történik, akkor ez tovább nehezíti a szívizom munkáját és a szívelégtelenség tüneteit tovább rontja.

Az új készülékek ezen szívüregek úgynevezett szinkronizációját, időben való egymáshoz igazítását végzik, így egy lényegesen csökkent terhelhetőségű beteg egy ilyen pacemaker beültetése esetén lényegesen többre lesz képes, magasabbra fog tudni fölmenni, hosszabb ideig tud sétálni, mint korábban. Természetesen ez a kezelés csak a gyógyszeres terápia kiegészítéseként jön szóba.

Technikailag nehezebb az ilyen pacemaker beültetése, mert ilyenkor több elektródát kell bevezetni. A szív saját vénás rendszerén keresztül a bal kamra ingerlésére is lehetőség nyílik.

Nagyon szép eredmények mutatkoztak az elmúlt években a reszinkronizációs terápiát illetően, ezeknek a pacemakereknek első változatait már ma is alkalmazzák, de a tökéletes optimalizálás még odébb van.

Ritmuszavar: grillparti a szívben

A ritmuszavaroknak számos típusa létezik. Közülük elsősorban a preexcitációs szindrómánál jelenthet megoldást a rohamosan fejlődő úgynevezett ablációs technika, melynél a rendellenesen működő, ritmuszavart okozó sejtcsoportokat rádiófrekvenciával roncsolják szét.

Azért is nevezzük néha intrakardiális grillpartinak az eljárást, mert tulajdonképpen kiégetik a ritmuszavart okozó vagy fenntartó szövetrészeket. Az eljárás nagy gyakorlatot igényel, hiszen nagy a kockázata, hogy a beteg sejtek mellett az egészséges szövet is megsérülhet, miniinfarktust okozva, így minél kevesebb égetésből kell kiirtani a kóros részeket. Sikeres beavatkozás elvégzése után a beteg tartósan gyógyult és gyógyszert nem igényel.

Számos gyógyszeres lehetőség is rendelkezésre áll a szívritmuszavar kezelésére, ám ezen a területen a kutatások kissé lelassultak, pedig sokkal kíméletesebb terápiát jelentenének. Speciális esetben áll rendelkezésre egy új gyógyszer, az ivabradin,  amely már a klinikai kísérletek fázisai után a gyakorlatba is bekerült. Ez a szív sinuscsomójának ingerképzését és ezáltal a szívfrekvenciát lassítja. Nagyon reménykeltők az eddigi eredmények, úgy tűnik, a koszorúér-betegségben már sikerrel alkalmazható és a szívelégtelenségben történő alkalmazhatósága is vannak biztató adatok.

Hogy zajlik a szívkatéterezés?

Az eljárás során a koszorúérben egy ballonos katéterrel a szűkült érszakaszt a ballon felfújásának segítségével tágítják, és a szűkületet okozó plakkot tulajdonképpen az érfalba passzírozzák. Ezután behelyeznek egy úgynevezett stentet ebbe az érszakaszba, hogy a tágítás eredményét fenntartsák („kisámfázzák”). Az eljárás kockázattal is járhat: a katéter helyi vérzést vagy a koszorúér felrepedését okozhatja, emellett a stent trombózis okozó hatását megelőzendő a betegnek hosszú ideig (hónapokig, évekig) külön gyógyszeres terápiára van szüksége. Sajnos ez az eljárás nem gátolja meg az újabb lerakódások képződését az érfalon, sem pedig más, szűkületet nem okozó, de sérülékeny plakkok megrepedését. Így az érszűkület vagy érelzáródás más szakaszokon ismét kialakulhat. A katéteres eljárás ma tehát elsősorban tüneti kezelés, de a prognózist jelentősen nem befolyásolja. Olyan esetekben viszont, amikor hirtelen lép fel a koszorúér-elzáródás, a tizenkét órán belül elvégezett tágítás az infarktus nagyságát csökkenti, és a túlélést javítja.