Magasvérnyomás kérdezz-felelek

Gyógyszeres kezelés, életmódváltás, szövődmények. Gyakran hallani ezeket a fogalmakat a magas vérnyomással kapcsolatban. De mit jelentenek a különböző fogalmak, hogyan hatnak a gyógyszerek és mi a teendő, ha más betegségek is fennállnak?

A magasvérnyomás-betegség kezelésének alapvető célja a szövődmények kialakulásának megelőzése, illetve a már kialakult szövődmények súlyosságának mérséklése. Alapvetően két módszer áll rendelkezésünkre, a nem gyógyszeres és a gyógyszeres kezelés.

Hangsúlyozni kell, hogy a kezelés módjának eldöntése nem vagylagos (vagy gyógyszeres, vagy nem gyógyszeres), a gyógyszeres kezelés mellett mindig figyelmet kell fordítani a nem gyógyszeres kezelés formáira is.

Ha nem kell gyógyszer

A nem gyógyszeres kezelés magában foglalja azon kockázati tényezők megszüntetését vagy csökkentését, amelyek elősegítik a magasvérnyomás-betegség kialakulását vagy fenntartását. Tágabb értelemben a magatartásváltoztatást, az egészséges életmódot, a korszerű táplálkozást, a dohányzás és az alkoholfogyasztás csökkentését, melyek rövid távú előnyöket és hosszú távú eredményeket nyújtanak.

Milyen előnyöket jelent? Az enyhe hipertóniában szenvedő betegeknek életmódváltással nagy esélyük van a vérnyomás normalizálására anélkül, hogy a további életük folyamán állandó gyógyszerszedésre kényszerülnének. A gyógyszeresen kezelt hipertóniás betegeknek nemcsak az egészségi állapotuk javítható, hanem tablettáinak száma is csökkenthető a párhuzamosan alkalmazott nem gyógyszeres kezeléssel. Sajnos sokak számára egyszerűbb 1-1 (sok esetben 3-4) pirula rendszeres szedése, mint bizonyos megrögzött szokások elhagyása. Ám egyre többen vannak azok a betegek, akik képesek lemondani káros szokásaikról, és az új életforma segítségével normális szinten tartják vérnyomásukat, megelőzve ezzel más, súlyosabb betegségek kialakulását.

Mit okoz a túlsúly? A kövérség bonyolult folyamatokon keresztül vezethet az erek, a szív- és a veseműködés eltéréseihez, amelyek magasvérnyomás-betegséget is eredményeznek. A kövérség hatására fokozódik a szívműködés, emelkedik a perctérfogat, a nagy felületet behálózó erek ellenállása megnő, amit csak fokozni tud az erekben lerakódott zsír, az érelmeszesedés. Összefüggés mutatható ki a gyermekkori túlsúly és a felnőttkori kardiovaszkuláris betegségek kockázata között: a kövér gyermekeknek sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy felnőtt korban magasvérnyomás-betegségük lesz. Azonban ez fordítva is igaz, ha a kamaszkorig sikerül megszabadulni a súlyfeleslegtől, felnőtt korban jelentősen csökken a szív- és érrendszeri megbetegedés kockázata. Az oki összefüggést bizonyítja az a megfigyelés, hogy a fogyás önmagában is vérnyomáscsökkenéssel jár. Túlsúlyos emberekben egy kilogramm testsúlycsökkenés mintegy másfél Hgmm-rel csökkenti mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást.

Mit tegyen a túlsúlyos hipertóniás? A helytelen táplálkozási szokások átalakítása és a mozgásszegény életmód megszüntetése nélkül a túlsúlyos állapot nem változik meg. Ha a túlsúlyos hipertóniás beteg fokozatosan és módszeresen átalakítja a megrögzött rossz táplálkozási szokásait, számára megfelelő testedzési formát talál, amelyet rendszeresen végez, biztos lehet abban, hogy nemcsak a testsúlya fog csökkenni, de ezzel párhuzamosan a vérnyomása is. Túlsúly esetén különösen érvényes, hogy a teherbíró képességhez, edzettséghez igazított fizikai tevékenység ajánlott. A fokozatosan növelt, legalább heti háromszori közepes intenzitású, 15-20 perces mozgás, akár heti 5-7 alkalommal végzett ki-izzadással járó terhelésig fokozható. Elhízás esetén átlagosan húsz kilogramm elért, azután megtartott testsúlycsökkentés a cukorbetegséget és a zsíranyagcsere-zavart közel teljes egészében megszünteti. Reális célkitűzésnek tekinthetjük a hét-tíz százalékos fogyást fél év alatt.

Sportolhat-e a hipertóniás? Alapelvként leszögezhető, hogy ha a nyugalmi szisztolés vérnyomásérték a 170 Hgmm-t, illetve a nyugalmi pulzus a 90/perc értéket meghaladja, akkor ne kezdjük el, illetve hagyjuk abba a fizikai terhelést. A terhelés azonnali felfüggesztése javasolt abban az esetben is, ha a pulzusszám meghaladja a 210 mínusz az életkor (években) értéket. Hipertóniás egyénnek aerob jellegű mozgástípus javasolt, kiegészítve kis ellenállással szemben végzett izomerősítéssel. Kezdetben csak kis intenzitás javasolt, amely panasz- és tünetmentesség esetén növelhető. Hetente 3-5 alkalommal 30-60 perces időtartamot tekintünk optimálisnak. Az 5-10 perces bemelegítésnek és levezetésnek a vérnyomáskiugrás elkerülése miatt van jelentősége. Hipertónia esetén azonnal abbahagyandó minden terhelés, ha hirtelen elsápadás, erős izzadás, szédülés, gyengeségérzés, ájulásérzés illetve zavartság jelentkezik. Sem az erőltetett futás, sem a nagy erőkifejtést igénylő emelés nem javasolt magasvérnyomás-betegség esetén.

Elsősorban séta, könnyű testi munka, úszás, kocogás, kerékpározás, fiatalabbaknak a csapatsportok közül a foci, kézilabda, röplabda, illetve az egyéni sportok közül a tenisz, asztalitenisz ajánlott. Ezek a tevékenységek nem járnak hirtelen vérnyomás-növekedéssel és folyamatos ellenőrzés mellett biztonsággal végezhetők (abbahagyható, közben ellenőrizhető).

Miért kedvező a testmozgás? Már 30 perces könnyű futás is 300 kcal energiát igényel, ami kb. 50 gramm testsúlycsökkenésnek felel meg. Ha tovább számolunk, akkor ez havonta 1500 gramm (1,5 kilogramm), ami évenként 18 kilogrammot jelent.

A sport a koleszterinszint arányát kedvezően befolyásolja, és emellett javítja a szénhidrát-anyagcserét. A legfontosabb kardiovaszkuláris rizikófaktor, a dohányzás is gyakran elmarad a rendszeres testmozgást végzőknél.

Gyógyszeres kezelés

Azonnal el kell kezdeni a gyógyszeres kezelést, ha a vérnyomás több mint 180/110 Hgmm. A hipertónia nem kívánatos szövődményeinek megjelenése esetén is szükséges megkezdeni a nem gyógyszeres kezelés mellett a megfelelő szervvédelmet biztosító gyógyszerszedést.

Nagy kockázat esetén már kisebb vérnyomásértéknél is gyógyszeres kezelés szükséges, míg kis kockázat esetén akár egy évig is lehet várakozni. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a kezelőorvosnak nemcsak a vérnyomást kell csökkenteni, ha¬nem az egyéb szív-érrendszeri kockázatfokozó tényezőket is kezelni kell.

Milyen vérnyomáscsökkentők vannak? A magasvérnyomás-betegség – mint láttuk – nem egyetlen kiváltó ok következménye, a vérnyomás szabályozása a szervezetben több rendszeren keresztül történik, így a hipertónia kezelése is több beavatkozási ponton lehetséges a különböző hatásmechanizmusú készítmények segítségével. A vérnyomáscsökkentő gyógyszereket alapvetően aszerint osztályozzuk, hogy mely szabályozási mechanizmust képesek befolyásolni. Megkülönböztetünk angiotenzin-konvertáló enzimgátló (ACE-gátló), illetve angiotenzin-receptor-blokkoló (ARB), béta-blokkoló (Bbl), kalciumcsatorna-blokkoló vagy más néven kalciumantagonista (CaA) és vizelethajtó, vagy más néven diuretikum (DIU) készítményeket.

Hogyan hatnak az ACE-gátlók? A szervezet erős érszűkítő, vérnyomásnövelő anyagok, ezek gátlása vérnyomáscsökkenést eredményez. ACE-gátlók hatására csökken az érfal megvastagodása, ezáltal csökken az ellenállás, ami szintén a vérnyomás csökkenéséhez vezet. Az ACE-gátlók képesek csökkenteni a szívfal megvastagodásának mértékét, javítják a szív funkcióját is.

Hogyan hatnak az ARB gyógyszerek? Az érfali simaizmokban, a vesében, a szívizomban, az agyban, a májban és még számos helyen különböző nyomásérzékelő receptorok helyezkednek el, amelyek a nyomásváltozásoktól függően jeleket továbbítanak a központi idegrendszer felé. Ilyen receptor az angiotenzin receptor is. Ha ennek a működését gátoljuk (blokkoljuk), akkor nem tud érvényesülni a termelődő angiotenzin II vérnyomásemelő hatása.

Az angiotenzin receptor gátlása a kis erek tágulását eredményezi, ezáltal csökken a teljes ellenállás, így csökken a vérnyomás is. Az értágító hatás mellett az ARB-k csökkentik a nátrium és a víz visszaszívódását a bélben és a vesében, valamint a vérnyomásemelő endothelin termelődését is mérséklik. Gyakorlatilag nincs mellékhatásuk, minden állapotban (kivéve terhességben) és életkorban adhatók. Az angiotenzinreceptor-blokkolók felfedezése a ’90-es évekre tevődik, az elsőt 1995-ben törzskönyvezték.

Hogyan hatnak az alfa- és a béta-receptorblokkolók? A vérnyomásemelő adrenalin és noradrenalin hormonok az egyes sejtekben különböző mértékben fejtenek ki serkentő, illetve gátló hatást. A fokozott noradrenalin-felszabadulás hatására az alfa-receptorok serkentő hatása érvényesül, melynek következtében az erek összehúzódnak, és a vérnyomás emelkedik. Az adrenalin döntően béta-receptor-ingerlő hatására a szívkoszorúerek és a vázizmok erei ellazulnak, ennek következtében a szívműködés gyorsul, illetve a szívösszehúzódás erőteljesebbé válik.

Az alfa-blokkolók gátolják az erek összehúzódását, csökkentik mind a nyugalmi, mind a terhelésre kialakuló ellenállást. A béta-blokkolók csökkentik a szívfrekvenciát, kivédik a terhelésre jelentkező vérnyomáskiugrást, ugyanakkor növelik a vércukor-, a triglicerid-, illetve csökkenthetik a védő hatású HDL-koleszterinszintet.

Hogyan hatnak a kalciumcsatorna-blokkolók? A kalcium a szervezet fontos alkotóeleme, döntő szerepet ját¬szik az izmok működésében. Apró csatornákon keresztül jut be az erek falában lévő simaizomsejtekbe. A túlzott kalcium-beáramlás az erek összehúzódását eredményezi, ezáltal az ér keresztmetszete csökken, a vérnyomás emelkedik.

A kalciumcsatorna-blokkoló szerek megakadályozzák, hogy az érösszehúzódást okozó kalcium beáramoljon a sejtekbe, így vérnyomáscsökkentő hatásuk van. Alkalmazásuk esetén csökken a teljes perifériás ellenállás, mérséklődik a nátrium- és vízvisszatartás a vesében, emellett javítják a szív vérellátást is. Jellemző a kalciumcsatorna-blokkolókra, hogy minél magasabb a vérnyomás, annál hatékonyabbak.

Hogyan hatnak a vízhajtók? A vizelethajtó szerek hatására fokozódik a konyhasó- és vízürítés, ezáltal csökken a keringő vér térfogata, ennek következményeként csökken a vérnyomás. Tartós alkalmazásuk esetén csökken az érfal érzékenysége az érösszehúzó anyagokkal szemben, ezáltal a teljes perifériás ellenállás mértékét is képesek csökkenteni. Ezért érzékeljük, hogy szedésük során – amikor megszűnt a szervezetben a folyadék-visszatartás – már „csak” vérnyomáscsökkentők.

A különböző vízhajtók a vesecsatornácskák különböző részein hatnak, épp ezért nem egyformán. Az orvosok a vízhajtókat támadáspontjuk szerint is csoportosítják. A thiazid típusú vizelethajtók hosszú hatástartamuk miatt a magasvérnyomás-betegség kezelésének ideális szerei. Hosszú távú alkalmazásuk során megszűnik a vizelethajtó hatás, de a vérnyomáscsökkentő hatás továbbra is megmarad. Leginkább idős korban, túlsúly esetén, illetve folyadék-visszatartásos állapotokban alkalmazzák.

Az úgynevezett kacsdiuretikumok gátolják a vesében a nátrium-kálium, illetve a nátrium-klór cseréjét, alkalmazásuk keringési elégtelenségben, illetve vesebetegségben ajánlott.

A káliummegtakarító vízhajtók elsősorban emelkedett aldoszteronszint esetén ajánlottak, alkalmazásuk során nincs kálium- és magnéziumvesztés, ezt a csoportot alap¬vetően ritkán használják a magasvérnyomás-betegség kezelésére.

Hipertónia és társbetegségek

A hipertónia az esetek zömében nem önálló betegség, gyakran fellelhetők egyéb társuló megbetegedések. Társuló szív-, és/vagy vesebetegségben, illetve cukorbetegség esetén a nemzetközi vizsgálatok eredményei alapján már nem elegendő a vérnyomás 140/90 Hgmm alatti értéken tartása, hanem arra kell törekedni, hogy a vérnyomás érje el a 130/80 Hgmm, vagy ez alatti értéket.

Szívbetegség és hipertónia A koszorúér-betegség bármely formája esetén az elérendő célvérnyomás az Európai és a Magyar Hypertonia, illetve Kardiológiai Társaság ajánlásában 130/80 Hgmm.

A magasvérnyomás-betegséghez társuló, vagy annak következtében kialakuló koszorúér-betegség, szívelégtelenség vagy különböző ritmuszavarok kezelése nehéz orvosi feladat. Az életmód-változtatás azonban minden esetben kiemelt jelentőségű. A nátriumszegény só, a csökkentett folyadékfogyasztás az alkoholfogyasztás mérséklése, az optimális testsúly elérése és a dohányzás végleges elhagyása a kezelés alapja.

Érbetegség és hipertónia A perifériás érbetegség hipertóniás betegekben gyakrabban észlelhető, mint normális vérnyomásúak körében. A nyugal¬mi, majd később fizikai terhelésre jelentkező fájdalomtól, a végtag esetleges elüszkösödéséig hosszú az út.

A perifériás érbetegség diagnózisa fizikális vizsgálattal kezdődik és pontosítható a boka/kar index meghatározásával. Normális, ha a bokán, illetve a felkaron mért szisztolés vérnyomás hányadosa, fekvő egyénen 1,0-1,3 között van. Kóros, ha ez az indexérték 0,9-nél kisebb.

Perifériás érbetegség esetén elsődleges feladat a dohányzás végleges elhagyása. Emellett a végtag tornáztatása, helyi kezelések is szükségesek. Az állapot rosszabbodásakor szükség lehet az érpályát helyreállító műtét elvégzésére. Az optimális, értágító hatású szerekkel történő vérnyomáscsökkentő kezelés ezekben a társult állapotokban nehéz orvosi feladat.

Időskori hipertónia Időskorban a kezelt betegek számos egyéb problémájával is találkozunk. Az agyi erek elmeszesedése miatt gyakoribb a feledékenység, a gondolkodás lelassul. A megfelelő életvezetési tanácsok mellett nagy körültekintést igényel olyan vérnyomáscsökkentő szerek adása, amelyek a legkevesebb gyógyszerkölcsönhatással járnak. Tudnunk kell, hogy az idős egyénnek négy-hat krónikus betegsége van, melyre átlagosan hat-nyolc gyógyszert szed, és ezek együttesen időnként váratlan mellékhatást okozhatnak. Ám a sok-sok nehézség ellenére ugyanakkora szigor indokolt a vérnyomás célértékeinek beállításánál, mert szorosabb az összefüggés a vérnyomásérték és a bekövetkezett szövődmények között, mint fiatalok esetében.

Cukorbetegség és hipertónia Hipertóniában a diabétesz megjelenése férfiak esetében kétszeresére, nők esetében négyszeresére fokozza a szívelégtelenség kockázatát. A cukorbetegségen megjelenő hipertónia kétszeresére fokozza a szív-és érrendszeri halálozás gyakoriságát mindkét nemben. Cukorbetegségben a vérnyomáskezelés célértéke 130/80 Hgmm. A szénhidrát-, zsír- és nátrium-anyagcsere egyensúlyi állapota minden kezelés alapja! Az étrendi előírások mellett az anyagcsere szempontjából semleges vérnyomáscsökkentő készítmények adása szükséges.

A szövődmények csökkentése szempontjából kombinációban angiotenzin-receptor-bénítót és/vagy angiotenzin-konvertáló enzimbénítót, esetleg kalciumcsatorna-blokkolót, vízhajtót ajánlunk.

Vesebetegség és hipertónia Krónikus vesebetegségben és veseelégtelenségben a magas vérnyomás a betegek hetven-nyolcvan százalékában megfigyelhető. Vesebetegségben a cél, hogy a veseállomány pusztulása lelassuljon. Kisebb vérnyomásértékek esetén a vesében is csökken a nyomás, ami igen kedvező hatású. A tartósan 130/80 Hgmm alá csökkentett vérnyomásérték bizonyítottan vesevédő hatású.

Vizsgálatok bizonyítják, hogy a nagyfokú (1 grammnál nagyobb) fehérjeürítéssel társuló vesebetegségben még ennél is kisebb vérnyomásérték elérése indokolt. Ezekben az esetekben a vesegyógyász a családorvossal együtt a 125/75 Hgmm alatti vérnyomásérték tartós elérésre kell, hogy törekedjen.

A sóbevitel csökkentése (maximum 2,5 gramm/nap), a zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó fehérjeszegény diéta kiemelt jelentőségű.

A terhesség alatti magas vérnyomás

A terhességi hipertónia egyaránt veszélyezteti a magzat és az anya életét, függetlenül attól, hogy a hipertónia a terhesség előtt is fennállt, vagy épp az alatt alakult ki. Nem egyforma a teendő a korai, il¬letve a késői időszakban kialakult hipertónia esetén és természetesen másként kell eljárnunk, ha már a terhesség előtt is tudott volt a magasvérnyomás-betegség.

Hogyan változik a vérkeringés terhesség során? A terhesség során felgyorsul a keringés, a vér térfogata legalább felével megnövekszik, a percenkénti szívösszehúzódások száma 10-15-tel emelkedik, és ezzel a szívből percenként kilökött vér mennyisége a kiindulási helyzethez képest harminc-negyven százalékkal megnő.

Normális esetben a keringési térfogat növekedése, az erek tágulata, az erek ellenállásának csökkenése révén a vérnyomásérték átlagosan tizedével csökken.

Hogyan változik a vérkeringés normális szülés során, majd azután? A vértérfogat és a szívfrekvencia a szülés alatt tovább növekszik, és ezzel a perctérfogat is megnő (újabb ötven százalékkal), a vérnyomás emelkedik.

A szülést követően a vértérfogat és szívfrekvencia helyre¬áll, a perctérfogat először növekszik, majd csökken, és ezzel a vérnyomás is visszatér a normális szintre.

Mikor beszélünk terhességi hipertóniáról? Ha a terhesség során bármely időszakban legalább két alkalommal a vérnyomás több mint 140/90 Hgmm, terhességi hipertóniáról van szó. A terhességi hipertóniát kialakulási ideje szerint különböző csoportra oszthatjuk.

• A terhesség 20. hete után jelentkezik a magas vérnyomás, és a vizeletben fehérje nem mutatható ki. Ez a típusú magas vérnyomás a terhességet követő 6. héten normalizálódik – ezt átmeneti, terhesség okozta hipertóniának nevezzük.

• A terhességi toxémia során a terhesség 20. hete után észlelhető emelkedett vérnyomás –ami leggyakrabban az először szülő nőkben alakul ki –, és a vizeletben 0,5 gramm feletti fehérjeürítés mutatható ki, gyakran ödémával társul. Középsúlyos, ha 140/90 és 160/100 közt van a vérnyomás és 1g feletti a fehérjeürítés, súlyos, ha ezen értékek felett. A csökkenő vizeletmennyiség, a trombocitaszám-csökkenés, az idegrendszeri eltérések (látászavar, fejfájás), a hasi fájdalom, vérszegénység, a májenzim-eltérések fenyegető jelek. Ez a típusú magas vérnyomás is normalizálódik a terhességet követő 6. héten.

• A terhességi hipertónia más csoportját képezik azok az esetek, amikor a meglévő krónikus hipertóniára vagy vese¬betegségre rárakódik a késői terhességi toxémia.

Ki tekinthető kis illetve nagy kockázatúnak a terhesség szempontjából? A tünetmentes, jó szív- és jó veseműködés esetén elegendő a családorvos, nőgyógyász gondozása a terhesség során.

A diasztolés vérnyomás emelkedése, hirtelen testsúlynövekedés, hirtelen kialakuló vizenyősség, fehérjeürítés, fejfájás, rossz közérzet, hasi fájdalom esetén azonnali kórházi ellátás indokolt. Ritmuszavar, csökkent szívműködés, vagy emelkedett vérnyomásérték, a vesefunkciók károsodása, illetve görcs fellépése esetén vesegyógyász és kardiológiai háttérrel rendelkező szülészeti központban történő ellátás, speciális kórházi kezelés szükséges.

Hogyan kezeljük a terhességi hipertóniát? A terhességi hipertónia minden szakaszában a nem gyógyszeres kezelés alapvető jelentőségű. A megfelelő táplálkozásnak óriási szerepe van, hiszen terhesség során semmilyen túlzás nem megengedett. A havonként 1 kilogrammal növekvő testsúly az elfogadott. Talán a dohányzásról nem kellene írni, annyira káros mind a gyermek, mind az anya erei számára, azonban gyakran látni, hogy a terhesség előtt dohányzók még hipertónia esetén sem hagyják abba a dohányzást – szerencsés esetben legalább csökkentik. Orvosi szemmel, gyermeket és anyát védő szemmel egyetlen cigaretta sem megengedett. A tömény alkohol biztosan káros, az alkalmilag elfogyasztott maximum 1-2 deciliter bor még magas vérnyomás esetén is megengedett. Az eltérő kórformáknak megfelelően kell az optimális terápiát kialakítani. Az egyes gyógyszerek kiválasztása és azok szükség szerinti kombinálása szakorvosi feladat.

A legfontosabb az akut vérnyomás-emelkedés megelőzése, a megfelelő méhlepényi vérkeringés biztosítása. Az állapot súlyosbodása a terhesség azonnali befejezését teheti szükségessé, mert az anya élete is veszélybe kerülhet. A gondozás és kezelés során az anya egészségének védelme az elsődleges.