Emberpróbáló időjárás

Mint minden változás a környezetünkben, az időjárás is alkalmazkodásra készteti a szervezetet. Ám ez nem megy mindig könnyen: hogy ki érzékeny, és milyen időjárási folyamatra, abban az életkornak és a biotípusnak is meghatározó szerepe van.

Az élőlények természetes környezetének egy igen meghatározó része a légkör. Ennek elemei, állapotjelzői (a hőmérséklet, légnyomás, nedvesség, mágneses erőterét és egyéb fizikai elemeit is) kisebb-nagyobb mértékben, de folyamatosan változnak. Vannak azonban olyan időjárási események, amikor a meteorológiai elemeknek egyidejű, rövid idő alatt történő, gyors és nagymértékű változása következik be. Ilyen markáns változásokat okoznak az időjárási frontok, amelyek egy adott földrajzi helyen történő átvonulásukkor a légköri elemek hirtelen (ugrásszerű) változásait okozzák, amelyek igen erőteljesen hatnak az élőlények szervezetére, köztük az emberekére is.

Érzékenység és biológia

A komfortos, lefüggönyözött és temperált helyiségek, a hatékonyan védő ruházat, a szabadban eltöltött ritka és kevés idő, a csekély fizikai aktivitás kevésbé veszi igénybe a szervezetet, amelynek pedig eredendő feladata lenne, hogy folyamatosan alkalmazkodjon az időjáráshoz. Ezért amikor a természetes környezeti hatásoktól tartósan elszigeteljük magunkat, csökken a szervezet teljesítőképessége és megnő az érzékenységünk velük szemben, azaz csökken az immunrendszer védekezőképessége. Ilyen megközelítésből az időjárás-érzékenység akár civilizációs betegségnek is tekinthető.

Változó korban az emberek fele időjárás-érzékeny: minél idősebb valaki, annál inkább reagál az időjárás-változásra. Amikor az ember korosodik, a belső folyamatok lassabban játszódnak le, testünk nem tud már annyira alkalmazkodni, mint korábban, ezért időjárás-érzékennyé válik. Idegesség, alvási zavarok, kimerültség, feledékenység, levertség, depresszió, szív- és keringési zavarok, szédülés és légzési problémák léphetnek fel.

A kisgyerekek, sőt az újszülöttek is reagálnak az időjárás változására. Melyik szülő ne tapasztalta volna, hogy zivatarok előtt, fülledt melegben a gyerekek különösen nyugtalanok, veszekedősek és kimerültek. Iskoláskortól a már amúgy is túlterhelt gyerekek közül minden ötödik időjárás-érzékeny, ami természetesen még nem betegség. Ők ilyenkor kimerültebbek, csökken a felfogóképességük és a koncentrációképességük, ami dolgozatírásnál nagy nehézség lehet. Ezért olyan területeken, ahol gyakori a főn jelenség (Ausztria, Németország), az ilyen napokon például nem írnak dolgozatot. Ha kora nyáron nagy a hőség, tartós kánikula van, szünetet rendelhetnek el. Ahol pedig zord, hideg időjárás uralkodik télen (Szibéria), erős hidegbetörések idején szünetel a tanítás.

Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a nők gyakrabban és erősebben szenvednek a markáns időjárás-változással együtt járó tünetektől, mint a férfiak. Ez a különbség már kisiskolás korban is megmutatkozik. A változás korában is sokkal több nő időjárás-érzékeny, mint férfi. A klimaxon túl azonban a férfiak és a nők közel egyenlő számban érzékenyek. A nők bonyolultabb hormonháztartása jelentősen befolyásolja a vegetatív idegrendszer működését, ingerküszöbük is jóval alacsonyabb. Számításba kell azt is venni, hogy a nők átlagosan hét évvel tovább élnek, mint a férfiak, ezért a korral növekvő időjárás-érzékenység is rontja a női statisztikát.

Az időjárás-érzékenység a földrajzi elhelyezkedéstől is függ. Például mi, közép-európaiak, különösen érzékenyek vagyunk, hiszen a közepes szélességeken élők átlagosan mintegy hatnaponta frontátvonulásnak vannak kitéve, itt észlelhető a főn jelenség is. A vizsgálatok alapján a magyarok, az osztrákok inkább a melegfrontokra érzékenyek, az észak-németek, az angolok és franciák inkább a hidegfrontra. A nemek tekintetében – hazánkhoz hasonlóan – az Egyesült Államokban a férfiak a melegre, a nők inkább a hidegfrontra érzékenyek.

Az időjárás-érzékenység gyakran betegségek előjele, és főleg azokat az embereket érinti, akik krónikus betegségben szenvednek, régi sérüléseik vannak, vagy csökkent alkalmazkodóképességükből kifolyólag betegesen reagálnak az időjárás-változásra. Ilyen tünet lehet például egy korábbi koponyasérülés miatt fellépő erős fejfájás, gyógyult csonttörések és korábbi sebek helyén fellépő fájdalom.

Légkör kontra panaszok

Tekintsük át azokat a légköri elemeket, állapotjelzőket, illetve hatásaikat, amelyek a főszerepet játsszák az alkalmazkodáshoz szükséges reakciók kiváltásában.

Az elektromágneses tér gyakori változásával, ingadozásával nő a sebesültek fájdalomérzete, az asztmarohamok, szívinfarktus, migrénes fejfájások kitörésének száma. Ilyenkor több a bűntény, öngyilkosság, közlekedési baleset is, amit többek között a reakcióidő növekedése okoz. Összefüggést mutattak ki a légköri elektromágneses hullámok, az epilepsziás rohamok harmada és a szívizominfarktusok fellépése között.

Nyári anticiklon Az ég kék, a nap süt: a legtöbb esetben ez tapasztalható egy anticiklonban. Mivel az anticiklonban nincsenek dinamikus időjárási folyamatok, ezek területén nem lépnek fel időjárásfüggő panaszok. A hőség azonban jelentősen megterheli a szív- és érrendszeri betegeket, különösen akkor, amikor a nagyon meleg időjárás magas pára¬tartalommal jár együtt.

Ilyenkor a szervezet majd’ minden energiáját a hőleadásra fordítja, más biológiai, fiziológiai folyamatok hát¬térbe szorulnak. Ezért vagyunk ilyenkor sokkal fáradékonyabbak, kedvetlenebbek. Az izzadás során rengeteg ásványi anyagot és folyadékot veszítünk, amit pótolni kell. Ha erről tudatosan nem gondoskodunk, szervezetünk további folyadék- és ásványianyag-veszteséget kell, hogy elviseljen. A szervezet kimerülésének jele a szórakozottság, fejfájás, de szédülés, hányinger is felléphet, illetve borzongás, hőemelkedés. Hőguta esetén a szervezet hőszabályozó-rendszerének szabálytalan viselkedése tudatzavarhoz, eszmélet¬vesztéshez, izomgörcsökhöz és legvégül – megfelelő beavatkozás hiányában – halálhoz vezethet. Mindemellett a napfénynek rengeteg jótékony hatása van, megemlíthetjük a napsütés pozitív pszichológiai hatását, illetve fontos szerepét a D-vitamin-szintézisben.

Téli anticiklon Télen a felhőmentes éjszakákon jelentősen lehűl a felszín közeli pár száz méteres rétegben a levegő. Mivel a felszín közelében a levegő gyakran nedves, az éjszakai hőmérséklet csökkenésével ha¬mar eléri harmatpontját, és a víz kis cseppekben kicsapódik, köd képződik. Így az alsó pár száz méteres légrétegben – főleg a nagy városokban és azok környezetében – a szennyező anyagok idővel feldúsulnak, és szmog is kialakulhat. A kevés napsütés, a nedvesség, a köd és a szennyező anyagok növekvő koncentrációja kedvez a légúti megbetegedések, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának. Ha a szmog tartósan fennáll – mint az ’50-es évek elején Londonban –, a 60 éves kor felettiek körében ugrásszerűen megnőhet a halálesetek száma. Ez az időjárási helyzet a Kárpát-medencében különösen gyakori a téli időszakban, mivel a hegyekkel körbevett mélyebben fekvő területet hosszú ideig zavartalanul kitölti a nehezebb hideg levegő.

A melegfront  Amikor még jó az idő, csak a front előtti térségben fellépő nyomássüllyedés és az első felhők megjelenése sejteti az időjárás romlását, és ezzel együtt az időjárás-érzékenyeknél megjelennek az első panaszok: levertség, ideges nyugtalanság, ingerlékenység, alvási zavarok, szorongás, depresszió, nyomott lelkiállapot, szédülés, fejfájás és más fájdalmak (például sebheg- és fantomfájdalmak) jelentkeznek. Mivel a levertséghez a koncentrációképesség csökkenése és a reakcióidő növekedése társul, az orvosi ügyeletek például Németországban, Ausztriában felkészülnek a közlekedési, üzemi, illetve háztartási balesetekre.

A stabil melegfront idején a hegek, régi törések, fantomfájdalmak, alacsony vérnyomás miatti keringési zavarok és reumás panaszok léphetnek fel. Gyakoriak a lázas megbetegedések, nő a vérzékenységre való hajlam.

Számos tanulmány szerint az időjárás lefolyásának e szakaszában lényegesen gyakoribb a szívroham, szívinfarktus, gutaütés, vakbél-irritáció, glaukómás roham (fájdalom a szem belső nyomásának megnövekedése miatt), trombózis, embólia, erős vérnyomáscsökkenés, vesekólika és haláleset, mint normál esetekben. Több embert szállítanak kórházba szív- és keringési panaszokkal. A közlekedési balesetek száma is növekszik.

A hidegfront A labilis hidegfront a legrobbanékonyabb, legenergikusabb jelensége a légkörnek, így hatása a szervezetre is igen erős.

A hidegfront átvonulásakor a hidegebb levegő viharos és egyenetlen szelekkel áramlik be, zivataros, akár viharos esővel, jéggel vagy hóeséssel kísérve. Az erősebb turbulencia, az intenzívebb levegőtömeg-kicserélődés miatt gyakrabban lépnek fel panaszok és megbetegedések: kólika, görcsök, szívinfarktus, szívkoszorúér-fájdalmak, gutaütés, artériás embólia, glaukómás rohamok, de asztma és reumatikus panaszok is. Ilyenkor a vérzékenység nem jellemző, de a szervezet trombózisra hajlamosabbá válik. A görcshajlam növekedése miatt például a szülés megindulásában is jelentős szerepet játszhat. A szervezet több vizet köt meg, így előfordulhatnak súlyos ödémás állapotok, allergiás betegségek (ekcéma, szénanátha) is. A vérnyomás és a pulzusfrekvencia emelkedik.

Az emberi psziché viszont megnyugszik, feszültségektől mentessé válik. Az ingerlékenység csökken, a reflexidők megnyúlnak. Az állandó álmosság és nehézkes gondolkodás mellett fejfájás is kialakulhat.

A hidegfront után általában erős a lehűlés, esetleg a szél is mérséklődik. Mindezek hatására depresszió, fejfájás, migrén, bronchitis, szapora szívműködés és alvási zavarok jelentkezhetnek.

Táplálkozással a frontok ellen

Érdemes az orvosmeteorológiai előrejelzésekre odafigyelni. Ha tapasztalataink alapján meg tudjuk állapítani, hogy a hideg- vagy a melegfrontra vagyunk érzékenyek, megfelelő – gyógyszertárban is kapható –, gyógyhatású készítményekkel, valamint természetes úton bevitt vitaminokkal, élelmiszerekkel is felkészülhetünk, akár meg is előzhetjük a kellemetlen hatást.

Melegfrontra érzékenyeknek ajánlott az A-, B2- és C-vitamin, kálium és foszfor, valamint szódabikarbóna nagyobb mennyiségű bevitele. Hatékonyan előzheti meg és enyhítheti a tüneteiket a különböző zöldségek, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak az említett ásványi anyagokból és vitaminokból. A nyugtató teák és gyógynövények, például levendula, macskagyökér, szintén enyhíthetik a panaszokat.

A hidegfrontra érzékenyeknek a B1-, D-, E-, I-vitamin, kalcium, magnézium bevitele segíthet. A front átvonulásakor ajánlott a szokásosnál nagyobb mennyiségű kávé vagy tea fogyasztása. A húsfélék, sajt és tojás szintén segíthet: nagy mennyiségben tartalmaznak a szükséges nyomelemekből.

A főn

Már a rómaiak ismerték ezt a meleg bukószelet, amit favoniusnak, szelídnek neveztek, s a ma használatos elnevezés is ebből a szóból vezethető le. Északi szél esetén a főn az Alpok déli oldalán, déli szél esetén az Alpok északi oldalán jelentkezik. A főnre jellemző meleg levegőre a hegy ellenkező oldalán a felsikláskor kihulló eső miatti alacsony nedvességtartalom és a leszállás során történő felmelegedés jellemző.

• A panaszkép a lelki zavaroktól az apátián, a depresszión, az ingerültségen, a nyugtalanságon, a pszichoszomatikus reakciókon át – például alvászavar, asztmás rohamok, fejfájás és migrén – egészen a testi panaszokig terjed. Nagyon gyakoriak a szív- és érrendszeri panaszok, trombózis, embólia, fájdalmak a régi műtéti hegeknél, amputációs csonkoknál. Akár gutaütésrohamok is jelentkezhetnek.

• Sok éve vitatják a főn hatásait az öngyilkosságokkal, üzemi és közlekedési balesetekkel összefüggésben, és még bűnügyekkel kapcsolatban is.

• Létezik az úgynevezett főnmámor, a rövid idejű és spontán fellépő, nem teljesen megmagyarázhatatlan boldogságérzet is. Hermann Hesse írja: nincs semmi hátborzongatóbb és kellemesebb, mint a déli főnmámor, a főnláz, ami főn idején a hegylakó embereket, nevezetesen az asszonyokat megrohanja, az álmot elrabolja és minden érzéket simogatóan ingerel. A főn e hatását a mellékvesekéreg egyfajta ellenreakciójaként magyarázzák. A test megpróbálja a főn hatásait egyensúlyozni azáltal, hogy nagyobb mennyiségű adrenalint juttat a vérkeringésbe, ami növeli a vérnyomást és fokozza az érverést.

• A főnérzékenység az időjárás-érzékeny embereknél általában a főnterületen való egy-két éves tartózkodás után lép fel először, és aztán fokozódik. Bizonyított tény, hogy az emberi szervezet nem képes alkalmazkodni a főnhöz, és a panaszokon csak lakóhelyváltozás segíthet. Noha a főn időtartama és gyakorisága a bajor, osztrák és svájci Alpokban nagyon nagy, évente 30-40 napon is előfordul¬hat, de a hegygerinctől távolodva gyorsan veszít a hatásából.