A fogíny egészsége

Míg gyermek- és fiatal korban a fogak elvesztését főként a fogszuvasodás okozza, 35-40 éves kor után már döntően a fogágybetegségek miatt válik hiányossá a fogsor…

Fogágynak nevezzük a fogakat körülvevő és rögzítő szöveteket. Ide tartozik az íny, a gyökérhártya, a cement és a csont. A fogakon megtapadó lepedék, úgynevezett plakk, nemcsak a fogakat támadja meg, és okoz szuvasodást, hanem a fog tartószöveteit is. Ilyenkor jön létre a fogágybetegség.

Okok

A fogíny és fogágy betegségeit nem külső fertőzés, hanem elsősorban a szájban élő baktériumflóra okozza: az elhanyagolt szájhigiénia következtében felhalmozódó, normálisan is jelen lévő baktériumok koncentrátuma.

Fogínygyulladás bárkinél előfordulhat, ha huzamosabb ideig egyáltalán nem, vagy rossz technikával mos fogat, azaz bizonyos felszíneket fogkefével nem tisztítja – hívta fel rá a figyelmet Prof. Dr. Gera István, a Semmelweis Egyetem Paradontológiai Klinikájának vezetője. A szájunk ugyanis sohasem steril, tele van baktériumokkal, amelyek között olyan is akad, amelyet állatokba beoltva a kísérleti egyed halálát okozták, ám az emberek együtt tudnak élni ezekkel a kórokozókkal. Az ínygyulladásnál ezek a baktériumok szaporodnak el, mivel nem távolítja el a beteg a fogmosás során ezeket a fog felszínéről, így ezek vastag lepedéket tudnak képezni. A lerakódások nem ételmaradékokat tartalmaznak, hanem 99 százalékban baktériumokat.

A fogak meglazulásához vezető fogágy-betegséget is elsősorban az elhanyagolt szájhigiénia okozza, de más hajlamosító tényező is jelen kell, hogy legyen. A számos egészségkárosodást okozó dohányzás a fő okok közé sorolandó, abbahagyásával nagymértékben lelassítható a fogágy-betegség előrehaladása, súlyosbodása. A dohányzás mellett, különböző betegségek, például cukorbetegség, immunhiányos állapot, allergia, vitaminhiány tovább súlyosbíthatják a beteg állapotát. A fogágy-betegségek kialakulásában az örökletes tényezőnek is nagy szerepe van. Ezt a tényt tizenöt évvel ezelőtt ugyan még tagadták, de mára nyilvánvalóvá vált, hogy szoros a kapcsolat a kettő között. Erre egy svédországi vizsgálatsorozat is fontos bizonyítékot szolgáltatott.

A skandináv országban egy átfogó szájhigiéniás program keretében sikerült a fogágy-betegséget a lakosság nyolcvan-nyolcvanöt százalékánál meggyógyítani, visszaszorítani, ám még itt is maradt tizenöt százalék, akiknél a tökéletes szájápolási technika ellenére is kialakult a fogak meglazulása. Náluk a betegség kialakulásának oka arra vezethető vissza, hogy erősen fogékonyak a betegség iránt, és ebben az öröklésnek a családi hajlamnak fontos szerepe van. ,

A szájban található baktériumok elszaporodása tehát nem mindenkinél okoz csontpusztulást és foglazulást. Nagyban függ a genetikai hajlamtól, hasonlóan a tüdőrákhoz vagy az érelmeszesedéshez – szemléltette a professzor. A tüdőrák kialakulásánál fontos tényező a dohányzás, de nem minden dohányos lesz rákos, és van olyan nem dohányos is, akinél kialakul a tüdőrák.

Hasonlóan, a fogágy-betegségeknél a gyulladásra való hajlamot öröklik a betegek, és ebbe beletartozik az egyéb gyulladásos betegségre való hajlam is. Ma már tudjuk, hogy az érelmeszesedés is az érfal hámsejtjeinek gyulladásából indul – fejtette ki Gera professzor. Aki genetikailag hajlamos a fogágy-betegségre, az nagy valószínűséggel hajlamos lehet a szív és érrendszeri betegségekre, érelmeszesedésre is.

Azoknál tehát, akiknél nincs meg ez a genetikai hajlam, a lepedék lerakódása tulajdonképpen csupán kozmetikai probléma, ők jó szájhigiéniával akár kilencven éves korukig is megőrizhetik fogaikat teljes épségben. A magyar átlag sajnos a másik végletbe tartozik a fogágy-betegségek tekintetében is, hasonlóan például a szív- és érrendszeri betegségek vagy a magas vérnyomás megelőzéséhez. Ráadásul a stressz is fontos tényező ezeknek a betegségeknek a kialakulásában, és ez tovább súlyosbítja az összképet – vázolta a helyzetet Gera László.

A magyar lakosság fogállapota sokkal rosszabb a nyugati társadalmakénál, ahogy a különböző mutatók is szemléltetik. Hazánkban csupán 7 millió fogkefe fogy el egy évben, ami egy lakosra vetítve átlagosan 0,8 fogkefét jelent, szemben a nyugat-európai átlaggal, amely 2-3 fogkefe fogy évente. Nálunk nagyon sokan egyáltalán nem vesznek fogkefét, míg mások, akik betartják a fogápolás szabályait, félévente cserélik azt, és általában több fogkeféjük is van, munkahelyen és otthon egyaránt.

Tünetek

A betegség első és vezető tünete az ínyvérzés. A fogíny piros, később duzzadt is lesz, s fogmosáskor, étkezéskor vérzik. Emellett a fogak érzékennyé válnak, és a tünetek közé tartozik a kellemetlen szájszag is. Sokan ilyenkor óvatosságból – a vérzés és érzékenység miatt – kímélik az ínyt, nem mossák megfelelően fogaikat. Sajnos emiatt ördögi kör alakul ki: egyre több lepedék képződik, az egyre több baktérium egyre súlyosabb gyulladást okoz, az íny még jobban vérzik... Maga az ínygyulladás váladéka is súlyosbító tényező, mert jó táptalaja a baktériumoknak, pedig hatékony szájápolással a folyamat még visszafordítható lenne, elhanyagolt esetben viszont a alattomos módon, fájdalom nélkül továbbterjed, míg az íny már spontán is vérezhet.

Emellett, ha a beteg tartósan nem mos fogat, a baktérium elmeszesedik, és fogkövet hoz létre, amit már nem is lehet otthon eltávolítani – hívja fel rá a figyelmet a professzor. Nincs olyan vegyszer, amellyel le lehetne oldani, hiszen az feloldaná a fogzománcot is, így minél előbb fogorvoshoz kell fordulni vele. Sokan nem mennek el fogorvoshoz ezt az eljárást elvégeztetni, ráadásul nagy baj, hogy sok fogorvos nem is fordít a fogkőre kellő figyelmet. Pedig az átlagembernek évente legalább egyszer le kellene tisztíttatni fogait, mert mindenkinél, még a legjobb fogmosás ellenére is képződik fogkő, csak a rejtett felszíneken, például az alsó fogaknak a nyelv felőli, hátsó részén, így nem látszik. Ha valaki nagyon elhanyagolja a száj ápolását , barna, fekete karimák láthatók az ínye mentén, amelyek elszínezik a fogakat is. Ám ez nem csak esztétikailag, hanem biológiailag is rendkívül előnytelen. A magyar lakosság 15 százaléka hajlamos súlyos fogágybetegségre , nekik rendszeres tisztításra, kezelésre lenne szükségük.

Ha elhanyagolja a beteg a fogínygyulladást, az íny tasakossá válhat. Ez az ínytasak az idő előre haladtával mélyül, a gyulladás egyre mélyebbre hatol, s a fog tartószerkezetét annyira károsíthatja, hogy az a fog meglazulását, majd elvesztését okozza, így tehát a kezdetben ártalmatlannak tűnő ínygyulladás és ínyvérzés huzamos fennállás után súlyos fogágy-betegséggé alakulhat.

Kezelés

Az ínygyulladás ugyanúgy meggyógyítható, mint például a mandulagyulladás – mondta Gera professzor. A legfontosabb, hogy minél előbb megszüntessük a bakteriális lepedéket. Vissza kell állítani olyan szintre a száj baktériumtartományát, amivel már együtt lehet élni.

Ha a gyulladás már ráterjed a tartóállományra, a csontra, és a foggyökérre, magától vagy csupán gyógyszeres kezeléstől nem tud meggyógyulni, sebészi eljárásokkal is csak megállítani lehet a pusztulást, a csont visszanövesztése pedig csak bizonyos esetekben lehetséges.

Ha elpusztul a csontállomány, a fog és az íny között elindul a már említett tasakképződés folyamata. Ez az akár 7-8 mm mély ínytasak a baktériumok számára olyan megváltozott mikroklímát teremt, ahol a levegőtől elzárva rothasztó baktériumok szaporodhatnak. Ezt fogmosással nem lehet tisztítani, ráadásul a szakemberek is csak műtétileg tudnak hozzáférni ehhez a területhez . Fel kell nyitni az ínyt, ki kell takarítani a tasakot, el kell távolítani a fog elpusztult részét, majd a kimélyült tasakot zsugorítani kell. Zsugorítás nélkül idővel ugyanúgy feltöltődik a baktériumokkal, ahogy a kezelés előtt, és ismét elindul a pusztulás folyamata. A zsugorítás két módon történhet: egyrészt történhet az ínyszél lejjebb vitelével, így hosszabb lesz a fognyak, ám nem biztos, hogy a meghosszabbodott fogak esztétikusak. Másrészt megpróbálják felépíteni a csontot. Ez kizárólag abban az esetben lehetséges, ha „U”-alakú csontkráter formájában pusztult el a csontállomány. Ha vízszintesen pusztult a csont, már nem lehetséges a csontot újra növeszteni, ez az állapot amputációnak felel meg – szemléltette a professzor. Ilyenkor csak megállítani lehet fogágy pusztulását abban a stádiumban, ahol a beteg érkezik. Ám ezt a szintet akár élete végéig fenn lehet tartani, ha a beteg betartja az orvos utasításait a folyamatos ellenőrzésre és kezelésre jár és otthon is a megfelelő módon karban tartja a fogait.

A rendszeres gondozásbavétellel a rászoruló betegek úgynevezett professzionális fogtisztításban is részesülnek. Ennek fontos része a lepedék láthatóvá tétele, az úgynevezett plakkfestés, és a műszeres fogkő- és plakkelávolítás, amire akár 1-2 havonta is szükség lehet, de általában félévenkénti ellenőrzés ajánlatos. Gyógyszertárakban kapható tablettákkal akár otthon is végezhető plakkfestés, ami hatékonyan segíthet a helyes fogmosás elsajátításában.

Szövődmények

A fogak elvesztésén kívül számos más szövődménye is lehet a fogágy-betegségeknek. Ahogy a betegség okairól, így a komplikációk tekintetében is szemléletváltozás következett be az elmúlt években.

Húsz évvel ezelőtt ugyanis teljesen elutasították, hogy a fertőzött ínytasak gócbetegséget okozna. Ma már bebizonyosodott, hogy ennek pont az ellenkezője igaz. Az elhanyagolt, baktériumokkal erősen fertőzött ínytasak hajlamosíthat az agyvérzésre, szívinfarktusra, sőt, a kismamákat a koraszülésre is.

Ennek az áll a hátterében, hogy az agresszív baktériumflóra állandó gyulladást tart fenn a szervezetben, emiatt a tasak belsejében fekélyek alakulnak ki, amelyek szabad utat nyitnak a baktériumoknak a vérkeringés felé. Tulajdonképpen folyamatosan apró vérmérgezést okoznak, ahogy a kórokozócsomagok bejutnak a véráramba. A baktériumok a hajszálerek felszínét borító hámsejteket károsítják, végül az elmeszesedésüket okozzák, így létrejön az érelmeszesedés, ami hosszú távon érszűkületet okoz. Ez létrejöhet akár a szív koszorúereiben vagy az agy ereiben is. Ha az elmeszesedett erek faláról leválik egy meszes plakk, akár szívtrombózishoz vagy agytrombózishoz is vezethet a betegség.

A fogágy-betegséget okozó gyulladásos góc a magzatra is rendkívül káros hatással lehet. Az elhanyagolt tasakokat hordozó kismamák körében ugyanis sokkal gyakoribb a koraszülés. A méhlepényen keresztül a baktériumok átkerülhetnek a magzatba, így a gyulladás korai vetélést okozhat: a gyulladás korai méhösszehúzódáshoz vezethet, ami elindítja a szülést.

Először a kilencvenes években hasonlítottak össze száz egészséges fogú és száz súlyos tasakot hordozó kismamát. A súlyosan fogágy-beteg kismamák körében lényegesen több alacsony testsúlyú koraszülött fordult elő, mint az egészségeseknél. Ha a terhesség során kezelik ezt az állapotot, a koraszülés kockázata jelentősen csökkenthető. Ilyen irányban is végeztek vizsgálatokat , melyben egészséges fogínyű, beteg ínyű, de nem kezelt, és olyan beteg kismamák vettek részt, akiknek terhességük felismerése után kezelték a fogbetegségét. Az eredmény az elvárásoknak megfelelően alakult: az épínyű kismamákhoz képest magasabb volt ugyan a kissúlyú koraszülöttek aránya a kezelt nők gyermekei között, de sokkal alacsonyabb, mint azoknál, akiknek a betegségét nem gyógyították. Ha nem kilenc hónap áll tehát a rendelkezésre a fogágy-betegség ellátására, hanem a gyermek tervezése előtt gondolnak erre a kismamák, nagyban csökkenthető lenne a komplikációk kockázata.

Hogyan kell jól fogatmosni?

A megfelelő fogmosás jelentős gyakorlatot, kézügyességet, időt és elkötelezettséget igénylő művelet.

1. A külső fogfelszín megmosása. A fogkefét tartsuk úgy, hogy a szálak a fogakat körülbelül 45 fokos szögben érintsék. Apró, körkörös mozdulatokkal távolítsuk el a lepedéket a fogfelszínről.

2. A belső fogfelszín megmosása. A fogkefét tartsuk függőlegesen úgy, hogy a szálvégekkel könnyen megtisztíthassuk az alsó fogsor első fogait. A hátsó fogak belső felszínét hasonló technikával kell megtisztítani.

3. A metsző felszín megmosása. A fogak felületét a fogkefe előre-hátra történő mozgatásával lehet alaposan megtisztítani.