Egy csepp influenza

A legtöbb ember nem tart az influenzától, szinte minden évben találkozunk a vírus válfajaival. Évről évre újabb vírustörzsek fertőznek meg minket, többnyire a téli hónapok alatt. Ám amikor gyökeresen új törzs keletkezik, a védekező rendszer már nem tudja leküzdeni a kórokozókat…

Az influenzavírus törzsei általában lassú és fokozatos változáson, azaz mutáción mennek keresztül. Ennek köszönhető, hogy az egészséges felnőttek szervezete felismeri a behatoló kórokozókat, és sikeresen küzdi le a súlyos betegséget. Néhány évtizedenként azonban rendkívül kedvezőtlen változások zajlanak a mikrobák világában, és egy merőben új felépítésű influenzavírus-törzs keletkezik. Ezt a kórokozót az immunrendszerünk már nem képes megfékezni, és járvány indul útjára. Amikor a járvány már több országra is kiterjed, pandémiás vírusról beszélünk. Mindenki védtelen lesz vele szemben, és mindenkit megfertőzhet.

Honnan indul az influenza?

Sok szakember úgy véli, hogy valószínűleg Kína Huangdong tartományából származnak az influenzavírusok. Ez a vidék ugyanis már több száz, talán több ezer éve új influenzavírus-törzsek megjelenésének helyszíne.

Amikor Dél-Kínában nagyjából négy és félezer évvel ezelőtt háziasították a kacsát, nem történt más, minthogy a természetben jelenlévő vírusok bekerültek a háztáji gazdaságokba.

Az influenzavírus-törzsek ugyanis általában vízimadarakban keletkeznek, de amikor az emberek, a szárnyasok és a többi háziállat viszonylagos közelségben élnek, a vírusok egyik fajról a másikra is átkerülhetnek. Az elmúlt száz évben pedig robbanásszerűen megnőtt az emberiség, a baromfi- és a háziállat-állomány létszáma egyaránt, így sokkal gyorsabban keletkeznek és változnak meg az influenzatörzsek.

Fertőz a kór

Egy tüsszentéssel átlagosan több mint százezer vírusrészecske jut a levegőbe, a betegség kialakulásához viszont már a töredéke is elegendő. Minél több embert képes megfertőzni a vírus, annál gyorsabban terjed el, mielőtt még bárki is észrevenné, hogy mi zajlik valójában.

Például a cseppfertőzéssel terjedő influenza esetében azonban nincs szükség ilyen sajátos fertőzőforrásra, a kiszabaduló vírusok ugyanis nem pusztulnak el, és a levegő közvetítése révén könnyen rátalálnak a következő áldozatukra.

A cseppfertőzéssel terjedő vírus pusztán egy beszáradt részecske, mégis, ebben a formában a legveszélyesebb, hiszen a légáramlatokkal vagy a lebegő porszemcsékre tapadva könnyedén közlekedik, nagy távolságokat megtéve sok embert képes megfertőzni rövid idő alatt. A vírusokat beszippanthatja egy légkondicionáló rendszer, ami aztán egy irodaházban vagy egy repülőgépen pillanatok alatt szétszórhatja a kórokozókat.

Ha egy apró váladékcsepp a majdani fertőzőforrás szájüregébe kerül, az új influenzatörzs szaporodásnak indul a szervezetben. Az influenzának igen rövid a lappangási ideje, de már jóval a tünetek észlelése előtt terjeszti a beteg a vírust. Akaratlanul is megfertőzi barátait, családtagjait, munkatársait. A fertőző forrás valahányszor köhög, nevet vagy akár csak lélegzik, az influenzavírust terjeszti maga körül.

A kórokozó elsősorban a felső légutakat betegíti meg, ami szintén hozzájárul a gyors lefolyásához, hiszen a szervezetbe jutva nem kell sokáig vándorolnia, mire végleg megtelepedhet.

Az influenzavírus nem más, mint egy apró, fehérjeburokba csomagolt genetikai kód, mely a saját céljaira hasznosítja a fertőzött sejtek létfontosságú sejtalkotóit. Amikor behatol egy sejtbe, a fehérjeburok lefoszlik a vírusról és egy egyszálú örökítőanyag-molekula, úgynevezett RNS válik szabaddá. A vírus RNS-e olyan kártékony genetikai kód, mely átírja a megtámadott sejt biológiai programját. Amikor egy sejt a vírus irányítása alá kerül, megkezdődik a kórokozó szaporodása. Mielőtt azonban a fertőzött sejt rabszolgaként hódolna be a vírusnak, még kibocsát egy vészjelzést.

A vészjelzésre akcióba lendülnek az immunrendszer gyorsreagálású csapatai, a makrofágok. Ők a szervezet utcaseprői, vaktában kutatják és semmisítik meg a véráramban keringő, mikroszkopikus méretű idegen anyagokat, mikrobákat. Több millió ilyen parányi porszívó működik bennünk, melyek a 38 milliárdos fehérvérsejt-állományhoz tartoznak. Az új influenzavírus számára azonban egy makrofág is csak egy újabb célpontot jelent.

A behatoló kórokozó gyorsan legyűri áldozatát, a makrofág azonban nem tűri tehetetlenül saját pusztulását. Az utolsó pillanatban egy kémiai jelzést bocsát ki, mely halálsikolyként riasztja az immunrendszer maradék állományát.

Az influenzás megbetegedés ily módon egyre jobban elhatalmasodik a betegen. A tünetek, így az egész testre kiterjedő fájdalmak és a köhögés, hirtelen megkezdődnek. A beteg csupán a puszta akaraterejének köszönheti, ha talpon bír maradni, míg végül nincs más választása, ágynak dől, hiszen a szervezetének minden erejét arra kell fordítania, hogy leküzdje az elhatalmasodó fertőzést. Az influenzás betegnek felszökik a láza, tüzel a teste, és kábultnak érzi magát. A vírusok a légutakon keresztül eközben lefelé vándorolnak, mígnem a tüdőbe jutnak, így erre a szervre is átterjedhet a fertőzés.

A szervezet a T-sejtek formájában egy másik hatásos védelmi vonallal is rendelkezik. A T-sejtek azonban csak a fertőzés negyedik-ötödik napja táján aktivizálódnak. Egy gyors lefolyású vírusos betegség viszont már azelőtt végzetes lehet egy legyengült szervezetű embernél, hogy a T-sejtjei mentőakcióba lépnének.

Védekezés

Egy nagyméretű járványok megelőzésének legtöbb reménnyel kecsegtető eszköze a védőoltás.

A vakcinák többek között elölt vagy gyengített vírusokat, illetve baktériumokat tartalmaznak, melyek arra készítik fel az immunrendszert, hogy úgy ismerjék fel és semmisítsék meg a potenciális veszélyt jelentő kórokozókat, hogy e folyamatnak maga az ember ne essen áldozatul.

Mivel az vírusok állandó mutáción mennek keresztül, az egészségügyi világszervezet folyamatosan változtatni kell az oltóanyagok összetételét. A kutatók az aktuálisan cirkuláló törzsek azonosítása után határozzák meg, hogy mi kerüljön a következő évi oltóanyagba. Több mint hat hónapba telik, mire például egy hatásos influenzaoltást kifejlesztenek, bevizsgálnak és legyártanak.

Influenzajárványok a történelemben

A huszadik század során háromszor tört ki influenza-pandémia: 1968-ban, 1957-ben, és 1918-ban, amikor a spanyolnátha 20 és 100 millió közötti ember életét követelte. A halálos áldozatok számára vonatkozó becslések eltérőek, de mindenképp ez volt a modernkori történelem legpusztítóbb természeti katasztrófája.

Senki sem tudja teljes bizonyossággal, hogy honnan származik a spanyolnátha vírusa, de a jelek szerint valószínűleg az első világháborúból hazatérő katonák terjesztették el szerte a világon.

Az influenza végzetes szövődményei általában a társadalom leggyengébb tagjait; a gyermekeket és az időseket sújtják; a spanyolnáthába viszont az egészséges felnőttek is épp ilyen gyorsan belehaltak. A vírus elképesztő iramban tarolt, gyakran alig 48 óra választotta el az első tüneteket; a fájdalmakat és a köhögést, valamint a halál beálltát. A betegek többsége tüdőgyulladásban hunyt el. Tüdejük olyannyira megtelt a véres folyadékkal, hogy a saját ágyukban fekve fulladtak meg. A járvány tetőpontján a spanyolnátha naponta 214 ezer emberrel végzett. Ez addig tartott, míg mindenki meg nem fertőződött. Nem mindenki halt meg, de ötvenmillió ember igen.

SARS: a rejtélyes tüdőbetegség

2003-ban egy Hongkongból Pekingbe tartó, rövid repülőút következtében egy halálos vírus terjedt el. A SARS vírus súlyos légúti tüneteket okoz, és erős a fertőzőképessége.

A heveny légúti tünetegyüttes halálozási aránya riasztóan magas volt, és a terjedését alig lehetett nyomon követni.

Az első azonosított SARS-beteg egy kínai orvos volt, aki egy esküvő alkalmából érkezett Hongkongba. Egy hotelben szállt meg, miközben már vírusokat köhögött fel. Valószínűleg a szája elé tartotta a kezét, mellyel később kilincsekhez ért és liftgombokat nyomott meg. Ugyanebben a szállodában legkevesebb 14-en kapták el a betegséget. A kór az ő közvetítésükkel jutott el Kanadába, Vietnamba és Szingapúrba, míg végül 28 országban terjedt el. A kínai orvos hamarosan elhunyt egy hongkongi kórházban. Rövid ottléte azonban olyan járványt robbantott ki, melynek következtében több száz egészségügyi dolgozó betegedett meg.

A betegek légzési nehézségre és súlyos fejfájásra panaszkodtak. Először a madárinfluenzára terelődött a gyanú, később azonban a genetikai vizsgálatok igazolták, hogy egy új vírus szabadult el, egy olyan különleges kórokozó, mely nem reagált a gyógyszerekre.

Az orvosok azt gyanították, hogy a SARS kontakt fertőzés révén terjedt, így például azzal, ha valaki megfogott egy váladékkal szennyezett ajtókilincset. Egy hongkongi bérházban viszont emberek tucatjai betegedtek meg úgy, hogy semmi nem utalt kontakt fertőzésre. Mindez ijesztő volt, hiszen ha a levegő közvetítette volna a betegséget, akkor majdnem lehetetlen lett volna megfékezni. Szerencsére a járványt okozó vírusról kiderült, hogy kifejezetten „földhözragadt”. Számos SARS beteget súlyos hasmenés kínozott. Egyikük használta az előbbi bérház mosdóját. Az épületet szabadon lévő szennyvízcsövek hálózták be. A vírust ürítő beteg székletének mikroszkopikus cseppjei kiszivárogtak a csatornarendszerből és szétkenődtek. 320 embert betegítettek meg.

A járvány tetőfokán az Egészségügyi Világszervezet kivételes eszközhöz folyamodott. Figyelmeztette az utazókat, hogy kerüljék el a SARS által leginkább sújtott területeket, köztük Hongkongot, Pekinget és Torontót. Ez a stratégia bevált, mert hónapokon belül sikerült megfékezni a járványt.