Lassan rombol a diabétesz

A cukorbetegség sokáig lappanghat, tünetmentesen roncsolva a szervezetet. A test számos területét – az erektől az idegrendszerig – tönkretehetik a hosszú évek alatt kialakuló késői szövődmények.

Az idült szövődmények problémakörét nehezíti, hogy a betegek nem egyformán hajlamosak az egyes komplikációkra. Vannak, akiknek több évtizedes betegség¬tartamuk mellett sem alakul ki semmiféle szövődményük, noha betegségükkel nem törődtek különösebben. És vannak aránylag jól beállított betegek, akikben néhány évnyi betegség után megjelennek az idült problémák korai jelei. A szövődményekre való hajlamosságnak feltehetően genetikai okai vannak, ám ma még nem tudják megmondani, hogy ki melyik csoportba tartozik.

A szövődmények tünetszegény kezdete gyakran a gyermekkorra nyúlik vissza, hiszen általában csak több évtizedes lappangás után válnak nyilvánvalóvá. Így a betegség felismerése után, a szövődmények elkerülése érdekében, a fő cél a normális vércukorszint elérése és fenntartása kell, hogy legyen.

Szemészeti problémák

Kisereken a verőeres, vagyis artériás rendszer legkisebb ereit értjük, amelyek szabad szemmel már nem láthatók, és falszerkezetük is eltér a nagyobb átmérőjű erekétől. A diabéteszes kisérkárosodás a test szinte valamennyi erében kimutatható, de két szerv ártalma különösen gyakori: a szemé és a veséé.

A szem ideghártyáját, a retinát, finom, sajátos érhálózat látja el vérrel, mert működéséhez, a látáshoz, sok energiára és oxigénre van szükség. Nyilván ugyanilyen fontos az is, hogy a keletkező salakanyagokat, a szén-dioxidot a vénás keringés a keletkezés pillanatában el tudja innen szállítani.

A cukorbetegség alattomos módon kezdi ki a retina ereit. Eleinte csak speciális szemészeti vizsgálatokkal látni, hogy az erek fala elvékonyodik, a kelleténél jobban áteresztővé válik, faluk itt-ott kidomborodik, úgynevezett mikroaneurizmák képződnek rajtuk. A helyi keringés romlása miatt romlik az oxigénellátás, és ez az erek burjánzását indítja meg. Ez és az ezt kísérlő vérzések leszakítják a retinát a helyéről, illetve a burjánzások és a vérzések betörhetnek az üvegtestbe. Mindezek a látás romlásához, akár teljes vaksághoz vezethetnek.

A kórfolyamatot az elején tudják csak érdemben kezelni lézertechnikával. Ebben a stádiumban még szinte semmi panasza nincs a betegnek a látására. A cukorbetegeknek tehát rendszeres, évenkénti szemészeti szűrővizsgálatra van szükségük. Ha a szemész valamilyen eltérést észlel, akkor ő határozza meg a további ellenőrző vizsgálatok gyakoriságát, ami akár háromhavonta szükséges kontrollt is jelenthet.

Vesegondok

Az elsődleges vizeletet képző vesetestecskék, és az azokat ellátó erek falában szintén elváltozásokat hozhat létre a diabétesz. Sokáig ez is tünetmentes, csak a fehérjeürítés fokozódása mutatható ki: normális esetben 24 óra alatt 30 milligramm alatt van a vizelettel ürített fehérje mennyisége. Ha ez 30–300 milligramm közötti, akkor már a nefropátia, vagyis a vese károsodásának kezdetét jelenti. Ha a fehérje ürítése 24 óra alatt meghaladja a 300 milligrammot, ez már a veseártalom súlyosbodását jelzi. A további érkárosodás már a vese működésében is zavart okoz. A folyamat előrehaladása a krónikus veseelégtelenségbe torkollik.

A nefropátia kezelésére kevés lehetőség van. A vércukorszint minél jobb beállításán túlmenően a megfelelő vérnyomás elérésére kell sok gondot fordítani, amelyben a sószegény étrenden kívül a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek korai alkalmazása segít. A végstádiumú veseelégtelenségen csak az úgynevezett vesepótló kezelések (dialízis vagy veseátültetés) segíthetnek.

Idegrendszeri károsodás

Az idegrendszer cukorbajjal összefüggő károsodása sokféle lehet. Érintheti a vegetatív vagy az úgynevezett perifériás (érző és/vagy mozgató) idegrendszert, vagy mindkettőt.

A vegetatív idegrendszer károsodása elsősorban a keringési rendszert érinti: mind a szívműködés szabályozása, mind az erek beidegzése romlik, de érintheti az emésztőrendszert is. Ismert késői szövődmény a cukorbeteg férfiak merevedési zavara.

A perifériás idegrendszerben mind az érző, mind a mozgató idegek károsodhatnak. Az előbbiek különböző fájdalmakban vagy éppen érzéketlenségben nyilvánulhatnak meg. Külön figyelmet érdemel a lábak fájdalomérzésének elvesztése. A mozgató rostok károsodása bénulásokhoz vezethet, amely szintén gyakoribb az alsó végtagon.

A diabéteszes idegsérülések kezelésére kevés lehetőség van, itt is a megelőzésre, a minél jobb anyagcsere-vezetésre hívjuk fel a figyelmet.

Nagyerek veszélyben

A nagyobb artériákban az érelmeszesedés sokkal gyakoribb cukorbetegekben, mint az anyagcsere szempontjából egészséges emberekben. Az erek beszűkülése az ellátott területek vérellátási zavarához, akár elhalásához, infarktushoz vezethet.

A nagyerek károsodásának kialakulásában a magas vércukor¬szinten kívül a vérnyomás-emelkedésnek és a magas vérzsíroknak is szerepet tulajdonítanak. Ezért ezeket is rendszeresen ellenőrizni és az eltéréseket korán kezelni kell.

A diabéteszes láb

A vérkeringés romlása, a beidegzési zavarok, a lábak statikai elváltozásai, a gombás és bakteriális fertőzések, a romló gyógyulási hajlam ahhoz vezethetnek, hogy a lábakon nehezen gyógyuló apró sérülések, a rossz nyomáspontok miatt pedig nehezen gyógyuló fekélyek alakulhatnak ki.

Mindezek az alapját képezhetik a lábujjak, vagy akár az egész láb üszkösödésének. Fontos tény, hogy a nem baleseti eredetű lábamputáció leggyakoribb oka a diabétesz. Ennél a problémánál is a legfontosabb a megelőzés, különösen oda kell figyelni a láb megfelelő gondozására.

Ritka komplikációk

A bőr cukorbetegséggel összefüggő betegségei közül fontos megemlíteni a necrobiosis lipoidica nevű elváltozást. Ez leggyakrabban az alsó lábszár elülső oldalán jelenik meg, akár a diabétesz tüneteinek megjelenése előtt. A kissé kiemelkedő, vörösesbarna, kerekded elváltozások közepe kissé besüppedt, esetleg sárgás elszíneződés is észlelhető a szélein. Az esetek egy részében jó hatású a szteroidokkal való kezelés vagy a szénsavhóval történő fagyasztás.

Az acanthosis nigricans inkább a túlsúlyos, 2-es típusú diabéteszesek jellegzetes bőrtünete. Többnyire a nyakon és a hónaljban alakulnak ki durva, palaszürke színű bőrterületek. Az anyagcsere rendezésével és a testsúly csökkentésével többnyire elmúlnak, vagy elhalványodnak ezek a területek.

A cukoranyagcsere hosszan tartó zavara elváltozásokat okozhat a csontrendszerben, a kötőszöveti rostokban, a tápcsatornában, a fogak állományában is. Ez utóbbi azért is fon¬tos, mert a diabéteszes betegek fogászati ellenőrzésére fokozott gondot kell fordítani.

Lábápolás diabéteszben

A cukorbetegeknek különösen nagy gondot kell fordítaniuk a lábuk és a bőrük megfelelő ápolására, hogy megelőzzék a súlyosabb elváltozásokat.

• A cukorbeteg ne hordjon műszálas zoknit, ne járjon mezítláb, és olyan cipőt viseljen, amelyik sehol nem nyomja a lábát!

• Vágja rendszeresen a körmét, de egyenesre (ne vágja ki a köröm sarkát).

• A berepedések megelőzésére rendszeresen használjon krémet.

• Fontosabb a láb rendszeres vizsgálata, későbbiekben önvizsgálata.

• A cukorbeteg gyermek lábát minden nap alaposan vizsgálja meg a szülő.

• Később meg kell tanítani a gyermeket arra, hogy a talpát rendszeresen vizsgálja meg tükörrel.

• A legkisebb elszíneződés vagy sérülés esetén soron kívül jelentkezzen az orvosánál.