Receptmizéria, avagy évkezdet a körzetinél

Meglehetős riadalmat keltettek azok az új rendelkezések, amelyek több szempontból is megváltoztatják a családorvosok mindennapi gyakorlatát. A vizitdíj bevezetése mellett talán a receptmizéria, vagyis a gyógyszerrendelés korlátozása az, ami leginkább elbizonytalanítja a beteget és orvosát egyaránt.

Nagyon sokan aggódnak amiatt, hogy ezentúl nem juthatnak hozzá a betegségük kezelésére leginkább alkalmas gyógyszerekhez. Eközben az orvosok számára az a legnehezebb feladat, hogy krónikus betegeik - esetenként hosszú kísérletezéssel beállított -terápiájára megfelelő alternatívát találjanak. Az év eleje óta kötelező eljárás alól maga a szabályozás egyetlen esetben ment fel: akkor, ha a beteg hivatalos nyilatkozatot tesz, hogy tudniillik ragaszkodik az eddig meg¬szokott gyógyszereihez.

Az alapelv

Ez csak akkor történhet másképp, ha a beteg nem fogadja el a patikus által felkínált megoldást, illetve, ha az orvos beikszeli a recepten található, „nem helyettesíthető” feliratú rubrikát. Ezt azonban az orvosok csak kifejezetten indokolt esetben teszik meg, mert - mint mondják - az a fontos, hogy a páciens hozzájusson a gyógyulását segítő szerhez. De a lehetőség kétségtelenül adott.

A rendelőben

A rendelések rutinján - eltekintve az orvos kompetenciájától - mindez keveset változtat, legfeljebb a várakozási idő hosszabbodik valamelyest, mert az új szoftvernek vannak gyengéi, és hát az egészségügyi személyzetnek meg kell tanulnia, hogyan kezelje azt. Egy kisvárosi családorvos arról számolt be, hogy ő maga igyekszik aláíratni minden krónikus betegével azt a nyilatkozatot, amelyben a beteg kijelenti, hogy ragaszkodik korábban beállított gyógyszereihez. Erre egyébként meglepően sokan nem hajlandóak mondván, hogy ők nem akarnak a kelleténél többet fizetni a patikában. Inkább vállalják azt, hogy ha az újonnan fölírt, olcsóbb készítmény nem válik be, visszamennek másik receptért – most már nem ingyen, hanem háromszáz, hatszáz, de akár ezer forintért is – a rendelőbe. Az ársorrendbe állított készítmények, az esetek többségében néhány tíz, de van, hogy csak négy-öt forintnyi távolságra esnek egymástól. Természetesen előfordul ennél nagyobb, akár több száz forintos különbség is, de korántsem olyan arányban, hogy az érezhető mértékű megtakarítást jelenthetne egy családban. Egyetlen probléma adódhat még azon kívül, hogy a legolcsóbb gyógyszer egy adott beteg adott állapotában nem elég hatékony. Ez pedig az, hogy a hatóanyag-alapú csoportokba rendezett gyógyszerleltár legolcsóbb készítményeinek többségét forgalmazó „1a Pharma” termékei pillanatnyilag hiánycikknek számítanak a patikákban. Így aztán a beteg csak a sorrendben következőhöz juthat hozzá, ami az árkülönbségeket figyelembe véve a legtöbb esetben azt jelenti, hogy orvosa akár a régi, vagy a leginkább megfelelőnek ítélt patikaszert is felírhatta volna neki. De természetesen nem teszi, mert ellenőrzésekre számíthat. Hiteles forrásból származó értesülések szerint az még nem eldöntött, hogy a szabály-szegő családorvosok meghatározott összegű pénzbüntetésre számíthatnak, vagy a receptjeik ellenőrzése során megállapított „túlköltekezés” arányában vonnak el juttatásukból. Természetesen ez csak akkor jöhet szóba, ha a recept birtokosa nem írt alá nyilatkozatot arról, hogy nem kíván új készítményekhez hozzászokni.

A bevezetett rendszer alapja az a törekvés, hogy a beteg is, és az állam is a lehető legkevesebb pénzt költse gyógyszerre. Ezt a kormány úgy látta megvalósíthatónak, ha kötelezi az orvosokat arra, hogy minden esetben a lehető legolcsóbb, vagyis a gyógyszerár-támogatási tárgyalásokon kialakított fogyasztói árak legalacsonyabbikán beszerezhető gyógyszert írják fel betegeiknek. Amennyiben az bármi okból ellenjavallt mondjuk egy konkrét esetben, az ársorrendben következő jöhet szóba, és így tovább. A családorvosok kaptak egy számítógépes programot, amely bizonyos paraméterek alapján automatikusan kidobja, melyik gyógyszer az, amelyiket fel kell írniuk. A patikus ezt csak abban az esetben bírálhatja felül, ha a szóban forgó készítmény éppen nem kapható. Abban az esetben ő is a soron következő árkategóriát választhatja. Amennyiben az orvos nem a legolcsóbbat írja fel, és az hiánycikk, a gyógyszerész a megfelelő hatóanyagúak közül a legolcsóbbat adja ki helyette.

A hatóanyag

A közvélemény nagyfokú tájékozottságának hála mára közhelynek számít az, hogy a gyógyszerek hatóanyagainak megfelelő jelentőséggel bír azok hatásmechanizmusa is. Vagyis nem mindegy, hogy a gyógyszerben lévő szer milyen módon fejti ki hatását. Vannak ugye a gyomorban, a bélben, de akár a száj nyálkahártyáján felszívódó készítmények. Vannak olyanok, amelyek gyorsan lebomlanak, és olyanok is, amelyek késleltetetten, tehát a hatóanyag csak órák elteltével vagy fokozatosan jut el rendeltetési helyére. Amikor az orvos döntést hoz, ezt mindenképpen számításba kell vennie. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy komoly súllyal esik latba ilyenkor az is, hogy az illető orvos mely gyártó, vagy akár mely készítmény iránt táplál bizalmat. Szintén köztudott, hogy a gyógyszerek árát nem csak a népszerűsítésükre így-úgy elköltött pénz mennyisége befolyásolja, hanem a piaci bevezetésüket megelőző kutatási folyamat költségei is. Azt persze laikusként lehetetlen megítélni, hogy a felírt gyógyszer árában e két költség-tényező milyen arányban jelenik meg. Erre csak a szakmabelieknek van némi rálátásuk. Családorvosok egybehangzó véleménye szerint megnyugtatóbb olyan gyógyszert felírni, amelyek forgalomba hozatalát komoly kutató-fejlesztő munka előzi meg, illetve amelyekkel kapcsolatban szakszerű kutatási adatok, illetve tanulmányok jelennek meg.

Habár a gyógyszergyárak orvoslátogatói gyakorlata érthető bizalmatlanságot szül a betegek körében azzal kapcsolatban, hogy vajon orvosuk nem azért részesít-e előnyben bizonyos gyógyszereket, mert azok felírásából neki közvetlen haszna van, túlzás volna azt állítani, hogy minden orvos részrehajló, illetve, hogy minden beteg gyanakvással tekint orvosára. Ez bizalmi kapcsolat, ami azt jelenti, hogy vajmi kevés köze van a racionális megfontolásokhoz. A gyógyszerrendelés pártatlanságánál sokkal kevésbé fontos tényezők is alááshatják, illetve az e téren elkövethetőnél sokkal komolyabb hitszegések ellenére is töretlen maradhat az orvosba vetett hit.

Fizet:

• 300 Ft: alapeset, minden vizit

• 600 Ft:  ha nem saját családorvoshoz megy, vagy ha az ellátást otthonában veszi igénybe

• 1000 Ft: ha ügyeleti ellátást kér, de esete nem sürgősségi

Nem fizet:

• a tizennyolc év alatti a terhesgondozásra járó a hajléktalan

• a tartós orvosi kezelésben részesülő, ha alapbetegségével összefüggésben fordul orvoshoz az életmentő beavatkozást igénylő a kötelező járványügyi intézkedés során ellátott

• a katasztrófa-egészségügyi ellátásra szoruló

Az új előírásokat megelőzően a családorvos maga döntötte el, hogy betegeinek melyik patikaszert rendeli.

A napi gyakorlat azt mutatta, hogy az orvos tekintettel volt betege anyagi körülményeire már csak azért is, mert ha elérhetetlenül drága gyógyszert írt fel, a beteg azt nem váltotta ki, nem gyógyult meg, és kis idő elteltével, esetleg súlyosabb állapotban visszatért a rendelőbe.