Sorsfordulók
Csak ült, és mosolyogva sírt, hogy én ne lássam
„Figyelj, nyugalom,
engem egyszer megerőszakoltak, és ezt most muszáj elmondjam neked, ha nagyon
gáz, akkor szóljál ”
Húsz év
körüli lány mondja, helyesebben, írja ezt a számítógépes világháló egyik magyar
csevegôcsa-tornájának privát ablakában. Nem internetezôknek: az angolul chatnek
nevezett csevegôcsatorna úgy mûködik, hogy amit az egyik fél begépel az „ablakba”,
az szinte azonnal látható a másik fél képernyőjén. Partnerünk válaszát
kisvártatva monitorunkon olvashatjuk. A csevegők becenevekkel (angolul: nick)
szerepelnek. Lukszi nevû interjúalanyával „nyugalom” néven chatelt a szerző.
nyugalom: Ki
volt az ?
lukszi: az
apukám egyik barátja
nyugalom: ne
haragudj, de ezt nem hiszem el
lukszi: az
már a te bajod meg az enyém hogy mért mondtam el
nyugalom:
lecsukták vagy mi lett vele ?
lukszi:
felakasztotta magát (Az internetes társalgás egyik sajátossága, hogy a
gyorsaság néha a helyesírás rovására megy: fölöslegesek a nagybetûk, elmaradnak
az írásjelek, gyakoriak az elgépelések.)
nyugalom: elmondod, hogyan történt
meg mikor?
lukszi: be
volt rúgva eléggé… …sose bírtam beszélni róla, nem tudom, most minek,
képzeljed egy tíz éves gyerek a rendőrségen tök ciki lett volna iszonyú kínos
nyugalom: Elhiszem. Elmondod, hol történt?
lukszi:
Otthon igen aludtam az ágyamban
nyugalom: És
nem volt, aki közbelépjen, aki megakadályozza?
lukszi: iszonyatosan
hülyén érzem magam…csak szerintem most jött el az idő …úgy érzem
nyugalom:
Anyukád tudja?
lukszi: csak ő meg te
nyugalom: és ő mit lépett ?
lukszi: meg az
apa
nyugalom: szóval apukád és anyukád végignézte?
lukszi: nem.
az anyának én mondtam el másnap ő nem volt otthon… és szerintem ez vele is
megtörtént de ő így sosem beszélt róla csak arról hogy az apa miket művelt vele
nyugalom:
miket?
llukszi:
majdnem hetente kellett menjen orvoshoz. az apukám rémes, ha iszik
nyugalom: és
sem a testvéreid, sem az apukád nem léptek közbe?
lukszi: a
testvéreim kisebbek, …ők akkor lent aludtak, nekem külön volt egy szobám az
emeleten
nyugalom: és mit keresett az az ember az emeleten? Még mindig nem
értem.
lukszi: az
apa elment valahova sokat ittak és együtt jöttek haza… …apa kiment ő meg bent
maradt
nyugalom: de mit keresett az az ember az emeleten?
lukszi: Hát
egyszerűen följött… …ismertük egymást és ő tudta hogy hol az én szobám
nyugalom:
és, nem tudtál sikoltozni, vagy beléharapni, vagy tökön rúgni, ilyesmi?
lukszi: 10 évesen nagyon nehéz felfogni ezt, hogy mi történik… ismersz egy pasast aki az apukád barátja akit szeretsz és egyszerűen bejön a szobába akkor te nem arra gondolsz hogy bántani fog... ha meg befogja a szádat akkor meg nem sok mindent tudsz csinálni
nyugalom: és ő mit csinált?
llukszi:
egyébként olyan szempontból az én hibám hogy későn vettem észre egyszerűen nem
gondoltam rá hogy olyat csinál velem ami nekem nem jó vagy…ne kérd tőlem hogy
elmondjam
nyugalom:
Azt mondtad hogy itt az ideje vagy meggondoltad magad?
lukszi:
eleve félek attól hogy milyen elmondani nem látom közben az arcodat hogy most
nevetsz vagy sírsz
nyugalom: nem nevetek, meg vagyok döbbenve…egyszerűen
meséljed el mint egy filmet szoktál
lukszi:
sírok
nyugalom:
akkor hagyjuk abba.
lukszi: és ha elmondom szerinted jobb lesz?
nyugalom:
azt hiszem, igen, talán
lukszi:
képzelheted…jó…a lányon kisvirágos pizsama volt, fel se tudta fogni mi ez az
egész, mert igazából iszonyú naiv volt …és akkor bejött ez a pasas, akit
egyébként becsült és szeretett, mert a szülei azt mondták, hogy jófej… …szóval
befogta a száját és halkan sutyorogni kezdett, azt mondta, hogy nem mondhatom
el senkinek… igazából nem gondoltam semmire, vagyis inkább ilyesmire, hogy
levágja a lábam, vagy hasonló, mert folyamatosan fájdalmat okozott… kigombolta a pizsamámon a gombokat és teljesen összemarkolászott, igazából
nem értem, hogy ebben neki mi volt jó…de ne kérdezzél, majd a végén, jó?
nyugalom: jó
lukszi:
szerintem mellettem térdelt, mert akkor még tudtam a lábammal kapálózni, és
aztán megütött, hogy hagyjam abba, csókolni próbált, de én nagyon szorítottam a
számat, annyira, hogy most igazából el sem tudom képzelni…aztán közben az egyik
kezével megfogta az én egyik kezemet és …nem tudom leírni
nyugalom: iszom egy
teát, jó? Aztán majd visszajövök addig írjad ide a végét, nem leszek itt
lukszi: az
jó, remélem hogy tényleg nem vagy itt… ...itt vagy?
nyugalom:
hány éves volt akkor az a pasas?
lukszi: nem
tudom, mint az apa
nyugalom: a nevére emlékszel?
lukszi: Én
úgy hívtam hogy Feri bácsi.
nyugalom:
utána találkoztál még vele?
lukszi:
nagyon féltem tôle. akármikor jött hozzánk, én mindig valahova elbújtam
nyugalom: és
aztán anyukád nem tett feljelentést a rendôrségen?
lukszi:
…elég hamar leesett neki, amikor másnap hazajött, és én még mindig nem keltem
fel, ….mikor mondtam, hogy itt volt ez a pasas, akkor szerintem nem kapott
levegôt eszméletlenül fantasztikus anyukám van
nyugalom: így mondtad
tízévesen, hogy „ pasas”?
lukszi: nem,
a nevét mondtam …és megkért, hogy meséljem el, emlékszem, a lépcsőn ültünk,
és ittunk valamit
nyugalom: miért, apukád is lehetett volna?
lukszi: és
én mondtam, hogy nem, szerintem ő úgy gondolta, hogy igen, de nekem azért
eléggé meglepő volt a kérdés
nyugalom:
apukád sohasem közeledett hozzád ilyen módon?
lukszi: nem de már nem tudom,
hogy jól meg tudom-e ítélni ezeket a dolgokat nyugalom: jó, és akkor azt
mondtad anyának, hogy nem, és akkor ő mit mondott vagy mit kérdezett?
lukszi: csak ült és mosolyogva sírt, hogy én
ne lássam …a szádat tudod úgy tartani sírás közben, de nem zokogsz csak
könnycseppek jönnek…aztán azt mondta, hogy szegénykém, és megpuszilta a kezem
…egyébként
az apa szerintem kegyetlenül megverte a pasast, csak ő sose tudott szembenézni
a hibáival, mondtam, hogy mi volt… jó ember volt egyébként az apám
nyugalom:
tudod, hogy mi lett a pasassal?
lukszi:
felakasztotta magát
nyugalom: miért, lehet tudni?
lukszi:
állítólag csak rá akart ijeszteni az élettársára, de túl jól sikerült
nyugalom:
te hogyan fogadtad a halálhírét?
lukszi:
sajnáltam
nyugalom:
annak ellenére, amit tett veled?
lukszi:
igazából úgy képzelem, hogy aki iszik az nem tudja mit csinál, és ha józan,
akkor teljesen más ember
nyugalom: ez nagyjából így is van, nem?
lukszi: én
meg rosszkor voltam rossz helyen, és persze haragszom rá, mert most már félek
mindentől de ő nem
nyugalom:
te, rosszkor, rossz helyen, a saját ágyadban? Na ne…
lukszi:
akkor ő volt rossz helyen, az tök mindegy nekem
Szerző: Juhoni Nagy János
Lapszám: 2007. február



