Csoki és ásványvíz nem lesz a hűtőben

Egy úszó olimpiai bajnok és egy argentintangó-világbajnok: a Szombat esti láz döntős párosa. Czene Attila és Bánhidi Petra nemcsak a parketten, hanem szerelemben és munkában is társak.

Összetartoznak. Tavaly óta jegyben járnak, de a hagyományos értékrendet követve még nem élnek együtt. Petra családjának vidéki házába invitáltak bennünket. Bekukkantottunk az életükbe, a hétköznapjaikba – sôt: a hűtőszekrényükbe is!

– Petra, mi Attila kedvenc étele?

Petra: – A paradicsomleves, a gyümölcslevesek és a méteres kalács. De a szószos, tejfölös tésztákat is szereti.

Attila: – És eltalálta! Alapvetően a tejföl-fokhagyma-sajt hármasára esküszöm. Mindent szeretek, ami fehér! Na jó, a tejet kivéve. Petrus viszont a mustáros vadhúst szereti nagyon. A disznót is szívesen eszi – meg a krumplit. Hiába mondom neki, hogy a rizs sokkal egészségesebb. Azt valahogy nem kívánja a szervezete. (Nevet.)

– Főztek már egymásnak?

Attila: – Én biztos nem!

Petra: Ne mondd, nyáron, amikor grilleztünk, sütöttél nekem néhány szelet húst! Én viszont már csináltam neked baracklevest, meggylevest, borsófőzeléket, és még mit is? (Gondolkodik.)

Az az igazság, hogy egyelőre a szüleimmel élek, és édesanyám remekül főz, no meg jól el is kényeztet. De Atinak szívesen és sokat fogok főzni. És már sütöttem méteres kalácsot, bejglit meg zserbót is.

Attila: – Hú, nagyon finom lett! Biztosan azért is szeretem ennyire a süteményeket, mert mindig mások sütik meg nekem – és ettől is lesznek olyan különlegesen finomak. A mákos bejgliben legutóbb kivételesen nem volt mazsola, mert nem kedvelem.

– Volt már vita abból, mit egyenek?

Petra: – Nem, pedig sok olyan kaja van, amit ô szeret, én pedig nem. Például a paradicsomlevesben imádom a galuskát, ő pedig kitúrja a tányér szélére. Ő eszi a rizst, én pedig a krumplit. De ezek a különbözőségek inkább kiegészítik egymást, nem szoktuk egymás ellen fordítani, legalábbis eddig még nem tettük. (Mosolyog.)

Attila: – Ha étteremben eszünk, mindig megvárom, mit választ. Elôre tudom, hogy úgysem bírja megenni, és be kell segítenem. Én pedig úgy rendelek, hogy neki is jó legyen.

Petra: – Tegnap ez konkrétan úgy nézett ki, hogy csirkét rendeltünk zöldséges rizzsel. Én ugye nem szeretem a rizst, de azt kértem, mert tudtam, hogy Atinak megfelel. (Nevetnek.) A legjobban a hazai ízeket kedvelem, és a szüleim tényleg remekül fôznek. Apukám is!

Attila: – Én pedig a perzsa, az arab, az indiai és a mexikói, az erősen fűszeres ízekért vagyok oda. Petrát inkább az amerikai kaja vonzza.

Petra: – De azt is tedd hozzá: háromhavonta egyszer. Például, ha moziba megyünk, muszáj pattogatott kukoricát vennünk. Amúgy az egészséges ételeket szeretem! Mindketten levesesek vagyunk, kell a folyadék.

Attila: – Érdekes, amikor Amerikában tanultam, gyakran ettünk japán kaját. Hetente egyszer biztosan elmentünk szusi bárba. Nem csak finom, egészséges is! A keleti éttermeket is gyakran látogattuk. Ritkábban az etiópot. Kovács Ági idônként fôzött valami magyarosat.

– Saját hűtőszekrényük egyelôre nincs. Mikorra terveznek közös otthont saját éléskamrával?

Attila: – Lehet, hogy még az idén összejön, de jövőre mindenképpen.

– Mi az, ami biztosan lesz majd a családi frigóban?

Petra: – Paradicsom és paprika, meg mindenféle zöldek. Ha váratlanul beállít hozzánk valaki, egy salátával biztosan meg tudom majd kínálni. És joghurtok is lesznek.

Attila: - Két dolog azonban nem: csokoládé és ásványvíz. Ezeknek a kamrában a helyük. Ha hidegen akarjuk inni a vizet, jégkockát teszünk bele, úgy nem árt a toroknak. A csokit pedig egyáltalán nem szeretem hidegen.

Petra: - És Túró Rudi sem lesz a hűtőben. Nem azért, mert egészségtelen, hanem mert annyira finom, hogy azonnal elfogy.

- És ha lesz saját gyerekük…

Attila: - … ne is folytassa! Magasabbra kerülnek a csokoládéhegyek!

Petra: - Kakaót biztosan nem cumiban kap majd, mert az rontja a fogakat.

- Ki lesz a szigorúbb?

Attila: - Én. Petra engedékenyebb.

Petra: - Én nem szigorú leszek, hanem következetes!

- A gyerekük táncolni fog, vagy inkább úszni? Jó kis dilemma!

Petra: - Ugyan, nem gond, majd vízi balettre járatjuk.

Attila: - Mindegy, miben leli örömét, a lényeg, hogy mozogjon!

-Apropó, mozgás. A Szombat esti láz szuperdöntőjén kimozogták magukat, de minden hiába, a végső összecsapásból a Csonka-Keleti páros került ki győztesen. Hogyan élték meg?

Petra: - Csonkáék ügyesek voltak, de nem tartom vereségnek a szereplésünket. Jól éreztük magunkat. Úgy indultunk neki, hogy táncolunk egy jót, és gálát csinálunk a műsorból. Akárhogy is nézzük, ez elsősorban nem a tánctudásról szólt, hanem egyfajta szimpátiaszavazás lett belőle. Csonka András musicalszínész, aki a főiskolán évekig tanult táncolni, Atinak pedig mindössze két hete volt a felkészülésre. Büszke vagyok rá!

- Vége a versenynek, most milyen az életük?

Attila: - Visszaállt az eredeti kerékvágásba. Dolgozunk, tanulunk, egyetemi vizsgákra készülünk.

Petra: - És táncolunk! Attilát magammal viszem a Magyar Táncművészeti Főiskolára - vizsgázni: az egyik koreográfiámat együtt mutatjuk be.