Gyerekek a műtőben: altatás

A család apraja-nagyja nehezen éli meg, ha egy kisgyerek kórházba kerül. Az idegen környezetben szorong, gyakran fél a kis beteg, és ugyanígy érez a tehetetlenségre ítélt szülő is.

A felnőtt tudja, hogy gyermekére szokatlan, kellemetlen, nem ritkán fájdalmas vizsgálatok, beavatkozások várnak. Aggódik, reménykedik – nincs más választása, minthogy megbízzon az orvosokban, akik igyekeznek is mindent megtenni azért, hogy a folyosókon toporgó hozzátartozókat megnyugtassák. A szülők tájékoztatása nem¬csak kötelességük, hanem érdekük is, hiszen ezzel türelmessé, együttműködővé tehetik a kétségekkel küzdő családtagokat. Ez különösen igaz akkor, amikor legféltettebb kincsük a szó szoros értelmében eltűnik a szemük elől: amikor a műtő ajtaja becsukódik. Általános tapasztalat, hogy a műtétre kerülő kisgyerekek szülei rendkívüli módon aggódnak az ilyenkor szükséges altatás miatt.

Az anesztézia nem más, mint az érzékelés elvesztése. Az úgynevezett anesztetikum, vagyis az altató- vagy fájdalomcsillapító szer, illetve eljárás hatására a beteg elveszti öntudatát, más esetben csak érzéketlenné válik a fájdalommal szemben. Az anesztézia lehet általános és regionális.

Az általános anesztetikum, vagyis az elaltatószer az agyban fejti ki hatását, és a test egészéről érkező ingerekkel szemben érzéketlenné teszi a beteget. Az öntudat elvész, a műtétről emlék szinte soha sincs. Az általános anesztetikumokat a tüdőkön keresztül, altatógáz formájában, vagy vénán át, a vérkeringés segítségével juttatják a szervezetbe. Az elaltatószerek mellett igen erős fájdalomcsillapítókat és – amennyiben szükséges izomellazító szereket is alkalmaznak az orvosok. Mivel olyan szer nincs, amellyel önmagában minden kívánt hatás elérhető, általában különböző szereket kombinálnak annak érdekében, hogy az érzéstelenítés a legteljesebb, a jelentkező mellékhatások mértéke pedig a lehető legkisebb legyen.

A regionálisan ható anesztetikum, vagyis az érzéstelenítőszer nem az agyban fejti ki hatását, hanem a testnek csupán azon területét érzésteleníti, ahol

a beavatkozást végzik. A kívánt hatáshoz az érzéstelenítőszert az adott területet ellátó idegcsoport közelébe fecskendezik be. Ennek leggyakoribb formái:

• epidurális (gerinc közeli) érzéstelenítés, amikor az anesztetikumot a gerincvelő burkain kívüli térbe juttatják,

• spinális érzéstelenítés, amikor az érzéstelenítőt a gerincvelői folyadékba adják, alsó, illetve felső végtagi blokád, amikor az anesztetikumot a lábhoz, illetve karhoz futó idegek mellé juttatják,

• helyi érzéstelenítés, amely kisebb műtéti területek elzsibbasztását jelenti.

Az érzéstelenítést az aneszteziológus orvos és asszisztense végzi. Az aneszteziológus speciális képesítéssel rendelkező szakorvos, aki az egyetem elvégzése után további, ötéves képzésen kimondottan az altatás és a fájdalomcsillapítás, valamint az intenzív terápia tudományával foglalkozik, és tanulmányai végeztével szakvizsgát tesz. Ez a képzés széles körű ismereteket ad az altatásnál használatos legkorszerűbb szerekről és eljárásokról, a sebészi beavatkozások során előforduló élettani reakciókról, a sürgősségi betegellátással, valamint azon speciális orvosi berendezésekkel kapcsolatban, melyek az altatószereket adagolják és a betegek állapotát folyamatosan rögzítik, illetve tájékoztatást adnak arról. A gyermekkórházakban dolgozó aneszteziológusok - saját szakterületükön kívül - természetesen a gyermekgyógyászatban is jártasak. Az aneszteziológiai asszisztens szakképzett ápoló, aki aneszteziológiai szakasszisztensi továbbképző iskolát is végzett, és az ott tanultakból sikeres vizsgát tett. Aneszteziológussal leggyakrabban a műtétre kerülő gyermekek találkoznak. De érzéstelenítésre lehet szükség kisebb, nem műtétnek számító, ugyanakkor fájdalmas, betegágy melletti beavatkozások esetén is, mint például a mellkasban felgyülemlett folyadék lecsapolásakor, vagy amikor a gerincfolyadékból vagy a csontvelőből kell mintát venni. Egyes vizsgálatok kellemetlensége miatt és a vizsgálat biztonságának érdekében a gyermek nyugtatását, altatását szintén az aneszteziológus végzi. Ilyen vizsgálatok például a gége-, a nyelőcső-, a gyomor- és a vastagbéltükrözés. Ugyancsak aneszteziológus segít, ha egy eljárás ugyan teljesen fájdalommentes, de a gyermek többperces teljes mozdulatlanságát igényli. Ide tartoznak a képalkotó eljárások közül a CT- és az MRI vizsgálatok.

Az első találkozás

Amennyiben a gyermeket vizsgáló orvos úgy dönt, hogy a gyermekre váró beavatkozáshoz érzéstelenítésre van szükség, a gyermeket aneszteziológushoz irányítja. Az aneszteziológus a gyermeket megvizsgálja, a szülőket kikérdezi a gyermek és a vér szerinti hozzátartozók korábbi megbetegedéseiről, kiválasztja a beavatkozáshoz szükséges, és a gyermek állapotának leginkább megfelelő érzéstelenítési módot. Ha az aneszteziológiai vizsgálat nem a műtét napján történik, ahhoz nem szükséges éhgyomor, vagyis a gyermek ehet előtte. Célszerű ugyanakkor, hogy a kivizsgálás időpontja minél közelebb essen a műtét időpontjához, arra lehetőleg az azt megelőző egy héten belül kerüljön sor. A szükséges laborvizsgálatokat ezt megelőzően kell elvégeztetni, hogy az aneszteziológus értékelhesse annak eredményeit. Nagyon fontos, hogy a vizsgálat és a laboreredmények alapján javasolt eljárás lényegét a szülők valóban értsék, kockázataival tisztában legyenek, mert mindehhez beleegyezésüket kell adniuk. Írásos nyilatkozatuk nélkül gyermekük csak akkor műthető, ha közvetlen életveszély megszüntetéséhez szükséges, sürgősségi ellátásról van szó.

Még a rövid, kis kockázattal járó beavatkozás esetében is fontos, hogy a gyermek a lehető legjobb állapotban kerüljön műtétre, azaz a műtétet igénylő betegségen kívül ne legyen más megbetegedése, illetve, ha krónikus betegségben szenved, állapota kielégítőnek, gyógyszeres beállítása megfelelőnek bizonyuljon. Éppen ezért hőemelkedéses, netán lázas, hurutos, köhögő gyermek csak akkor műthető, ha kifejezetten életveszélyben van.

Antibiotikumos kezelés után két hetet, védőoltás után pedig egy hónapot kell várni a műtéttel.

A műtét napja

Miután a gyermeket az aneszteziológus megvizsgálta, az operáló orvos közli a műtét pontos idejét, illetve azt, hogy a megadott napon melyik osztályon kell jelentkezniük.

Tervezett műtét esetén a gyermek a műtétet megelőző este még vacsorázhat, és a műtét napján hajnalban, legkésőbb 6 óráig vizet vagy teát még ihat. Szopó csecsemő esetében az utolsó szoptatás hajnali 5 órakor lehet. Az operáció előtt fél órával a 6 hónapnál idősebb gyermekek nyugtató szirupot, a nagyobb gyermekek nyugtató tablettát kapnak. Ettől még nem alszanak el, csak kissé elbódulnak, a gyógyszer ugyanakkor segít abban, hogy már a műtőbe kerülésre se emlékezzenek. A műtősfiú az, aki a gyermeket eztán hordágyra teszi, és a műtőbe viszi, ahol az aneszteziológusnak és asszisztensének adja át. A kis beteg tőlük kapja meg a szükséges anesztetikumokat, és ők tartják a műtét alatt is folyamatos felügyelet alatt. Figyelik a változásokat, ellenőrzik az érzéstelenséget – mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztonságban legyen, és ne érezzen fájdalmat. Az öntudatlan állapot létrehozásán kívül alapvető fontosságú a szabad, akadálytalan, kielégítő légzés fenntartása, amit az arcra helyezett maszkkal, esetenként a garatba vagy a légcsőbe helyezett csővel biztosít az aneszteziológus. Utóbbiakat már mély alvásban helyezi be, és rendszerint még a műtőben, az ébresztést megelőzően eltávolítja. A vénás kapcsolatot azonban tovább, az osztályra kihelyezés után is fenntartja, ugyanis folyadékpótlásra, esetleg vénás gyógyszeradagolásra lehet szükség az öntudat teljes visszanyeréséig. Műtét után az aneszteziológus orvos a gyermeket egészen az ágyáig kíséri, átadja az ottani személyzetnek, akik a továbbiakban felügyelik az öntudat visszatérését, szükség esetén biztosítják a további fájdalomcsillapítást. A teljes ébredést követően rendszerint egy órával a műtött italt már fogyaszthat, újabb egy óra elteltével könnyű, nem darabos ételt is ehet. Az aneszteziológus a szülőket is tájékoztatni szokta gyermekük állapotáról, illetve arról, hogy az ébredés folyamata mivel jár. Miután a hozzátartozók lehetőség szerint a kis beteg ágya mellett töltik ezt az időt, nagyon fontos, hogy ha bármi olyasmit tapasztalnak, ami számukra váratlan, netán ijesztő, azonnal szóljanak az ápolóknak vagy az orvosnak. Soha ne próbálják maguk értelmezni vagy megoldani a helyzetet, mert az késlelteti a megfelelő ellátást, és így komoly veszélybe sodorhatja a műtöttet.

Injekció és gázkeverék

Kisgyermekek esetén az altatás rendszerint oxigénnel dúsított gáz keverékének belélegeztetésével kezdődik. Ezt követi a vénás altatás, amely bizonyos esetekben kiegészíti, máskor felváltja az altatógázt. Nagyobb gyermekek esetében első lépés lehet egy vénás injekció, mely az öntudat elvesztésével jár, majd az alvás fenntartása folytatódhat altatógáz vagy vénás szerek további adagolásával.

Életmentő őszinteség

A altatással vagy fájdalomcsillapítással járó beavatkozások előtt enni nem szabad, mert így csökken a hányás, illetve a félrenyelés esélye. Az ebből eredő súlyos komplikációk elkerülése végett nagyon fontos, hogy a szülők őszintén megmondják, ha gyermekük mégis fogyasztott valamit a műtét előtti órákban!

Altatás és érzéstelenítés

Mivel a gyermekek a műtőben zajló eseményeket akkor is nehezen viselik, ha a műtéti terület érzéketlen, gyakran altatót is kapnak. Kicsik esetében az általános és regionális technika kombinálása számos előnnyel jár. Ha a kis beteg altatásban kapja meg a helyi érzéstelenítőt, már ezt a szúrást sem érzi. Az érzéstelenítő hatni kezd, így a kisgyermek már kevesebb altatószerrel is nyugodtan alszik, a helyi érzéstelenítő elhúzódó hatásának köszönhetően pedig ébredéskor sem érez fájdalmat.

Tudnivalók a véradásról

Magyarországon a biztonságos betegellátáshoz évente több mint fél millió potenciális véradónak kell a karját nyújtania. A Magyar Vöröskereszt évente 10-11 ezer véradó napot szervez, vagyis országszerte naponta átlagosan harminc helyen teremt lehetőséget mindenkinek arra, hogy részt vegyen az életmentésben. Sokan nem tudják, hogy az ilyenkor adott, egy egységnyi (4,5 dl) vér három vérkészítményre is elegendő. A nyilvános véradások helyszíneit és időpontjait a www.veradas.hu honlap közli. Itt megtalálják a Magyar Vöröskereszt vérvételi kamionjának aktuális útvonalát is. A Magyar Vöröskereszt szeretettel várja véradásaira mindazokat, akik már betöltötték 18. életévüket, de még nincsenek 65 évesek.