Fitnesz Sisi módra

170 esztendővel ezelőtt született, 150 éve járt először hazánkban férjével,  Ferenc Józseffel és 140 éve annak, hogy 1867-ben Magyarország királynéjává koronázták. Elisabeth osztrák császárné, született Elisabeth von Wittelsbach in Bayern, Sisi.

Sisi – korának talán legszebb koronás asszonya – a magyarok számára már életében mítosszá vált, fenntartás nélkül rajongtak érte, hiszen komoly érdemei voltak abban, hogy a sorsfordító 1867-es kiegyezés létrejöhetett. Népszerűségéhez azonban egyfajta különös, elnéző csodálat is hozzátartozott. Sisi ugyanis valóban lenyűgöző jelenség volt, de annak érdekében, hogy ez a sokak által csodált szépség mindig teljes pompájában ragyogjon, elég sok különc szokásnak hódolt. Hogy jobban megértsük őt, és megtudjuk, hogy mennyi köze van a legendáknak és a pletykáknak a valósághoz, F. Dr. Dózsa Katalin művészettörténészt, az Erzsébet Királyné Emlékév kurátorát kértük meg, meséljen róla.

– Valóban egy már-már mániásnak nevezhető asszonyt kell elképzelnünk, ha Sisiről beszélünk? Mostanában sokat lehetett hallani arról a feltételezésről, hogy talán még anorexiás is volt…

Gondolja, hogy aki arra kéri a majorságának a vezetőjét, hogy jó zsíros tejfölt készítsen neki, mert úgy szereti, ahogy a magyarok csinálják, az anorexiás? Nem, Erzsébet nem volt anorexiás. Az igaz, hogy ügyelt az alakjára és arra is, hogy mit és mennyit eszik, de szerencsés alkata volt. Igazi királynői jelenség volt. Az már önmagában is feltűnővé tette a megjelenését, hogy nagyon magasnak számított, hiszen 172 centiméter volt, és ez akkoriban tíz centivel fölötte volt az átlagmagasságnak. Arányaiban úgy lehet ezt elképzelni, mintha ma egy 180 centiméteres, sudár, tökéletesen kisportolt testű nőt látnánk, aki miközben hihetetlenül karcsú, mégis formás és dús keblű. A dereka 50-55 cm, a mellbősége 80 és 90 cm között mozgott egész életében. Mindehhez gyönyörű bőre volt és dús, hullámos, bokáig érő barna haja.

És hozzá kell tennem, hogy ebben a korszakban nem illett kozmetikai szereket használni. Az 1860-as években még a púder használatát is elítélték. Így hát feltételezhetően ő sem sminkkel szépült meg. Azt tudjuk, hogy krémekkel ápolta magát, epres, olajos pakolásokat használt. Olajos fürdőket vett, de használt lanolint, mézet, szezámolajat, tejet és sok-sok gyógynövényt. Gyakran tartott gyógykúrákat. Ilyenkor naponta háromszor megmasszírozták, és különböző krémekkel kenegették, mai szóval fitneszprogramon vett részt. Ám az, hogy tökéletes ideálként jelenjen meg, komoly feladatot jelentett számára. Minden nap órákig foglalkozott a toalettjével. De a legtöbb türelemre a hajának ápolásához volt szükség. Ez a hajzuhatag erős, mégis puha volt, laza természetes hullámokkal, amelyből csodálatos frizurákat alkotott a fodrásznője. Havonta egy-két alkalommal egy egész napot a hajmosásnak szenteltek. A sampon 30 nyers tojás sárgájából és konyakból készült, amit ecsettel vittek fel a hajára, meleg vízzel kiöblítették, végül dióhéjből készült főzettel mosták át. Ezután egy vízálló kabátban addig sétált, amíg meg nem száradt a haja.

– Így viszont nem válik túl távolivá számunkra? Hiszen mégiscsak ott lakott benne mindvégig az az eleven, rendkívül kedves kislány is, akibe az ifjú császár beleszeretett.

Olyannak kell megismernünk, amilyen volt. Nagyon összetett személyiség volt, és e mögött megrázó tragédiák álltak. Egy olyan nőről beszélünk, aki felvilágosult szellemiségben nevelkedett, akinek soha nem korlátozták a mozgásterét, aki hercegkisasszonynak született, de az apja birtokán a parasztgyerekekkel együtt játszott és úszott a tóban. Hihetetlen mozgásigénye volt, ma talán hiperaktívnak mondanák. Gyerekkorától fogva tornázott, vívott, hegyet mászott és lovagolt, ez utóbbit bravúrosan. És akkor ez a még éretlen, örökmozgó kislány – 15 évesen vette feleségül Ferenc József – bekerül a császári udvar rideg és merev protokoll rendszerébe, ahol teljes meg nem értés veszi körül. Minden lépését megszabják, és bár szerelmi házasságot kötnek, az ifjú férj el van foglalva az államügyekkel. Megszidják, amiért élete első audienciáján boldogan odarohan az unokahúgához, ahelyett, hogy csak hűvösen biccentene neki. Imádja az állatokat, de Zsófia, az anyacsászárnő elveszi tőle a kanárikat, amelyeket otthonról magával hozott. Később aztán elvették tőle a gyerekeit is, nem lehetett a közelükben, nem nevelhette őket. Érzékeny és intelligens volt, hamar rájött, hogy „zavaró porszem a gépezetben”.

– Ez elől menekült egyre intenzívebben a sportba, aztán pedig az utazásokba?

Igen, biztos, hogy ez menekülést is jelentett számára, de a sportos életforma természetes létigénye volt. Ráadásul ezt – bár hóbortként kezelték nála – megengedte a környezete. Szokatlan látvány lehetett az udvar számára, hogy a császárné reggelente a tornatermében órákig „lógott a szeren”, és húzódzkodott le s föl a gyűrűn, miközben verseket olvastak fel neki. És ezt nem alkalomszerűen tette, hanem rendszeresen. Olyan iramban sétált, hogy nem tudtak lépést tartani vele. Mindent „nagyon csinált”, és volt, amit valóban fanatikusan: a falkavadászat volt a kedvence, ami megerőltető még férfiaknak is. Rendszeresen járt Angliába, mert ő akart a legjobb vadász lenni. Feljegyezték, hogy egy alkalommal olyan sokáig üldözte a vadat, hogy a nap hólyagosra égette az arcát, a keze két kesztyű ellenére véresre sebesedett a kantártól.

– Miért tartotta a környezete szélsőségesnek az étkezési szokásait és az életmódját is?

Ezt nehéz megítélni, nagyon mások voltak akkoriban az étkezési szokások. Mai szemmel nézve rengeteget ettek az emberek még átlagos, polgári környezetben is. Az udvarban, az arisztokrácia körében óriási trakta folyt, végeláthatatlan étkezésekkel. Sisi tehát ehhez képest nem evett sokat, de megjegyzem a császár sem. Sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztott, a könnyű ételeket szerette és a tejtermékeket, vagyis egészségen táplálkozott.

Volt, hogy csak húst evett és nagyon kevés kenyeret, tésztafélét, vagy különféle húsokból főzetett magának erőlevest és csak azt ette. Előfordult, hogy hetekig vegetáriánus étrendet tartott. Máskor csak halon, tojáson és tejen élt. Utazásai során gyűjtötte a recepteket, szeretett új ízeket kipróbálni. Később, ötvenéves kora körül, amikor észlelte magán az elhízás jeleit, pánikba esett, mint minden középkorú nő. Ekkor voltak olyan időszakok, amikor naponta többször is megmérte a súlyát és még intenzívebben vetette bele magát a sétába, vagy a tornába. De ez már egy megtört, sebzett lelkű asszony volt, aki a fia, Rudolf öngyilkosságát követően egyre befelé fordultabb lett, és egyre jobban elhatalmasodott rajta a depresszió. Tragikus halála, hogy Genfben a nyílt utcán leszúrta egy anarchista, szinte sorsszerű volt.