Vészhelyzet a tüdőben

Egészséges emberben a gége alatt a légcsőben, a hörgőkben és a tüdőben már nem fordulnak elő mikrobák. A téli hónapokban azonban a nyirkos, hideg időben támadásba lendülnek a tüdőgyulladást okozó vírusok és baktériumok.

A tüdőgyulladás felismerésében a leggyakoribb probléma az, amikor a télen járványos vírusbetegségek elhúzódó lázzal és kínzó köhögéssel kísért hörghurutot okoznak. Ilyenkor a tüdőgyulladás fizikális jelei nem állnak fenn, ám a pontos diagnózis felállítására mindenképpen orvoshoz kell fordulni a nagyobb baj elkerülése érdekében.

A tünetek

Tüdőgyulladásra kell gondolni, ha egészséges vagy éppen idült megbetegedésben szenvedő egyénnél levertség, gyengeség, hidegrázás, láz jelentkezik, amit köhögés, esetleg nehézlégzés kísér. A köhögés lehet kínzó, köpetürítéssel nem járó, de lehet csak időnként, főleg fekve jelentkező, köpetet eredményező. A köpet milyensége iránymutató lehet az orvos számára ahhoz, hogy a betegség lehetséges kórokozóját megbecsülje.

A köhögés. Tüdőgyulladásban a köhögés hevenyen lép fel. A köpettel kísért köhögés oka a gyulladásos váladék és a gyulladás¬ban részt vevő sejtek felszaporodása a légutakban. Vannak esetek, amikor a gyulladás hörgőnyálkahártyát izgató hatása okoz kínzó, köpettel nem járó köhögést.

A köpet. A köpet lehet nyálkás, fehér színű, máskor kínzó köhögést követően inkább fénylő, vízszerű. Lehet málnazselé színű vagy éppen téglapiros: az orvos számára ez mindig diagnosztikus jelentőségű, hiszen a köpet színéből már nagyjából megállapítható, milyen baktérium okozza a gyulladást. A véres köpet mindig riasztó, talán ez az a tünet, ami a leghamarabb orvoshoz viszi a beteget.

A fulladásérzés, nehézlégzés. Fulladás vagy nehézlégzés rendszerint akkor kíséri a tüdőgyulladást, ha az a tüdő(k) nagy részén megakadályozza a gázcserét. Ennek egyik oka az lehet, hogy a tüdőben zajló gyulladás nagy kiterjedésű, de okozhatja az is, hogy a mellűrben gyulladásos folyadék szaporodik fel, ami az érintett tüdőterületet összenyomja. Amennyiben a fulladás légszomjig erősödik, a beteg a légzésszám megnövelésével igyekszik a gázcserét fenntartani. A normális légzésszám 12-16/perc, a percenként 20-nál nagyobb légzésszám a betegség súlyosságának egyik jeleként kell értékelni.

Az oldalszögezés. Amennyiben a tüdőgyulladás eléri a mellhártyát és ott is gyulladást okoz, akkor mély légvételkor az érintett mellkasfélben erős szúró, szögelő fájdalom lép fel, ami megakadályozza a mély belégzést.

A láz. Lehet lassan emelkedő, csak hőemelkedést okozó (37 és 38 Cel¬sius-fok között beszélünk hőemelkedésről), lehet hidegrázással kezdődő, magas lázat eredményező. 39 Cel¬sius-fok felett a lázat magasnak minősítjük, a 40 Celsius-fok feletti láz a betegség súlyosságának a jele. A láz rendszerint az esti órákban lép fel, és a betegség aktív ideje alatt naponta ismétlődik. Időskorban (70 év felett) a betegség nem feltétlenül jár lázzal, ilyenkor előfordul, hogy az említett tünetek egyike sem jelentkezik, és csak az idős beteg zavartsága utal tüdőgyulladásra.

A kórokozók

Amikor az orvos tüdőgyulladást állapít meg, akkor mindig kórokozó(k)ban gondolkodik. A gyógykezelés megkezdése előtt azonban nincs idő arra, hogy a pontos kiváltó okot (a kórokozót) meghatározzák. Az életkor és bizonyos jellemzők alapján azonban valószínűsíthetők bizonyos baktériumok és vírusok.

A leggyakoribb tüdőgyulladást okozó baktérium a Streptococcus pneumoniae. Az orvosnak az antibiotikum választásakor, kevés kivételtől eltekintve, mindig számításba kell vennie ezt a kórokozót. Számos további baktérium okozhat még tüdőgyulladást, amelyeknek a gyakorisága összefügg azzal, hogy a beteg megelőzően egészséges volt-e, illetve, hogy 65 évnél fiatalabb vagy idősebb. A téi járványok idején a tüdőgyulladást vírusok (elsősorban az influenza A vagy B vírus) okozzák. Ám rendszerint ilyenkor is számolni kell (másodlagos) bakteriális fertőzéssel.

Az úgynevezett atípusos kórokozók azért különösen veszélyesek, mert sokszor nem okozzák a jellemző tüneteket, gyakran tünetszegényen zajlik az általuk okozott tüdőgyulladás, így nehezen felderíthető a betegség.

A kórokozó a leggyakrabban a légutakon keresztül jut a tüdőbe. Ez lehet cseppfertőzés, amikor az egyén környezetében lévő beteg köhögése, tüsszögése során a levegőbe jutó kórokozók belégzéssel jutnak a szervezetbe. Előfordulhat, hogy félrenyelés juttatja a kórokozót a tüdőbe, néha pedig a szervezet más helyén lévő gyulladása a vérárammal vagy közvetlen ráterjedés útján támadja meg a tüdőt.

Gyakran a megbetegedés szórványosan fordul elő, máskor rövid időn belül többen betegednek meg. Ilyen helyzet lehet a már em¬lített influenzajárvány, de járványos módon terjedhet például a Mycoplasma pneumoniae vírus is. Ez utóbbi kórokozó a fiatalok tüdőgyulladásának az egyik leggyakoribb oka, a közösségben élők (kollégium, iskola) között nagy számú megbetegedést okozhat. Ebben az esetben mindig cseppfertőzésről van szó. Ilyenkor a betegség általában lappangva kezdődik, a tüdőeredetű tünetek közül kiemelkedik a kínzó köhögés, és gyakran van a betegnek más szervvel összefüggő tünete is, például szédülés, fejfájás, izom-, ízületi fájdalmak és levertség. Hidegrázás és magas láz azonban ilyenkor ritkán fordul elő.

A terápia

Lehet, hogy az első orvosi vizsgálatkor már olyan állapotban van a beteg, hogy azonnal kórházi kezelésre van szüksége. Idős betegnél, több krónikus kísérő betegség esetén, a zavartság, alacsony vérnyomás, gyors szívverés, emelkedett légzésszám, magas (40 Celsius-fok feletti) vagy alacsony (35 Celsius-fok) testhőmérséklet mind olyan klinikai adat, amikor a betegét ha¬ladéktalanul kórházba utalják.

Enyhébb esetben a beteg otthon maradhat, ám két-három naponta orvosi kontroll szükséges, hogy ha nem javulnak a panaszok, az orvos egyenesen a kórházba utalhassa betegét.

Átlagosan 7-10 nap alatt lezajlik a betegség. Természetesen, mint minden, úgy ez alól is van kivétel. Ha eleve súlyosabb a kórkép, ha kórházi vagy esetleg intenzív osztályos felvételre szorul a beteg, akkor a betegség még a kezdetben jól megválasztott gyógyszerkúra esetén is elhúzódóbb lehet.

A tünetek csökkenése, láztalanodás, a közérzet érzékelhető javulása a gyulladást jelző laboratóriumi értékek – a vérsüllyedés, a CRP (C reaktív protein) és a fehérvérsejtszám – normalizálódása és a mellkasi röntgenképen észlelt elváltozás mérséklődése mutatja a gyógyulást. Amíg tüdőgyulladásban a laboratóriumi értékek elég gyorsan követik az állapot változását, addig a mellkasröntgen csak hosszabb idő (néha akár hetek) múlva mutat csak javulást.

A tüdőgyulladás a megfelelő kezelés mellett rendszerint maradék tünetek, jelek, röntgenfelvételen látható eltérések hátrahagyása nélkül gyógyul. Amennyiben hosszabb idő után sem lesz negatív a mellkasröntgen, akkor további vizsgálatokat kell végezni, például mellkasi CT-t, hogy a pontos okokat felderíthessék.

Ha ugyanazon a tüdőterületen lép fel ismételten tüdőgyulladás, akkor helyi okot kell keresnie az orvosnak. Ez lehet az adott tüdőterület hörgőjének a szűkülete (például idegen test korábbi félrenyelés miatt vagy daganatos szűkület). Máskor a megfelelő tüdőterületen tágult hörgők magyarázhatják a visszatérő tüdőgyulladásokat, ezért további részletes tüdőgyógyászati kivizsgálás szükséges (mellkasi CT, hörgőtükrözés, tüdő-tűbiopszia).

Amennyiben nem ugyanazon a helyen ismétlődik a tüdőgyulladás, akkor a szervezet védekezőképességének a megbetegedése gyanítható, és a további vizsgálatokat ebben az irányban kell elvégezni.

Ha súlyos az állapot...

Súlyos tüdőgyulladásról akkor beszélhetünk, ha a beteg idős. Van, aki az idős életkort 65 évnél határozza meg, de a biológiai életkor rendszerint nem egyezik a naptári életkorral. 70 éves kor felett azonban már törekedni kell a beteg kórházi elhelyezésére, de 80 év felett majdnem biztosan kórházi ellátásra van szükség. Az életkor azonban önmagában nem dönti el a kérdést.

Kísérőbetegségek súlyosbíthatják ugyanis a beteg kilátásait. Ilyen például a cukorbetegség, a szívbetegség, az idült hörghurut és tüdőtágulás, az idült máj- és vesebetegségek. Ilyenkor a heveny betegség kibillentheti ezeknek a kísérő betegségeknek a korábbi egyensúlyi állapotát, amit legegyszerűbben cukorbeteg¬ség esetén érthetünk meg. A láz, a szervezetben zajló gyulladás ugyanis felborítja a cukoranyagcserét, és a magasabb vércu¬korértékek mellett súlyos anyagcserezavar keletkezhet.

A tartósan ágyhoz kötött, idős betegeknél nagyon fontos a testhelyzetek gyakori változtatása azért is, mert a hosszú ideig tartó háton fekvés gyakran okoz tüdőgyulladást, főként azoknál a betegeknél, akiknek a beszéddel és a nyeléssel is problémái vannak A kórházban vagy otthonban ápolt idős beteget más egészségügyi problémák is gyengítik, így könnyebben okoznak náluk a kórokozók tüdőgyulladást, főleg ha felfekvések is kialakult már a betegen, hiszen a sebeken keresztül könnyen a szervezetbe juthatnak a kórokozók.

Idősebb életkorban és a felsorolt idült betegségek esetében a tüdőgyulladás megelőzésére évente javasolt az influenza-védőoltás adása. Ezenkívül, miután a tüdőgyulladás leggyakoribb oka a Streptococcus pneumoniae baktérium, ugyanezekben az esetekben 5 évente javasolt a pneumococcus-vakcina alkalmazása is.

A tüdőgyulladás tünetei lehetnek…

• köhögés

• köpetürítés

• fulladás

• láz (hőemelkedés, hidegrázás)

• oldalszögezés

• mellkasi fájdalom

• fáradékonyság

• elesettség

• általános tünetek (fejfájás, izomfájdalom, szédelgés stb.)

Speciális eset: a legionella

A még csak néhány éve ismert Legionella pneumophila baktérium a gazdaszervezet sejtjeibe költözik, ott osztódik, és igen súlyos, nem ritkán halálos kimenetelű tüdőgyulladást okoz. Mikor gondoljunk legionella tüdőgyulladásra? Súlyos tüdőgyulladás esetén mindig. Ezen kívül, ha a beteg tartósan szed a védekező rendszerét visszaszorító gyógyszereket, elsősorban mellékvesekéreg-hormonokat.

Hogyan lehet megkapni? A baktérium elsősorban nedves, állott vizes környezetben él és szaporodik, így gyakran a vízvezetékbe kerülve közös hálózaton lévő háztartásokban lakókat fertőzhet meg. Ugyanígy párásító edények, fertőzött porlasztók vagy a hibás légkondicionáló fertőzött vize is okozhatja a terjedését.

Hogyan mutatható ki? A kórokozót a szokványos módszerekkel nem tudják kimutatni. A köpetminta további feldolgozása (közvetlen vizsgálattal és tenyésztéssel), valamint a vizelettel ürülő antigén kimutatása segíthet az azonosításában.

Hogyan gyógyítható? Ha felmerül a legionella tüdőgyulladás lehetősége, a vizsgálatok elvégzése mellett azonnal a megfelelő antibiotikum, illetve antibiotikum-kombináció adása javasolt. Meg kell jegyezni, hogy bár a legionella tüdőgyulladás súlyos, életet fenyegető állapot, megfelelő antibiotikum megfelelő időn át tartó adása mellett még a gépi lélegeztetésre szoruló betegek is maradéktalanul meggyógyulhatnak.

Hogyan hat az antibiotikum?

• A tüdőgyulladás specifikus gyógyszerei az antibiotikumok. A különböző antibiotikum-csoportok más és más kórokozókra hatnak, de egyfajta antibiotikum több baktérium esetében is hatásos lehet.

• Az antibiotikumok a kórokozók elpusztítását vagy úgy végzik, hogy a sejtfalba épülve meggátolják a sejtosztódást, vagy úgy, hogy a baktériumsejt-anyagcsere egy vagy több pontját károsítják, és ilyen módon ölik meg a kórokozót, vagy a sejtmag szabályozó enzimjét károsítják.

• Az antibiotikumok felfedezése előtti időszakban a kórokozók elleni védekezésben az ember a saját védekező rendszerére szorult. Az akkori irodalmi művekből ismert a tüdőgyulladás leírása, ami gyakran halállal végződött.

• Sir William Osler, a XIX. század végének és a XX. század elejének kimagasló tekintélyű orvosa a tüdőgyulladást a halál kapitányának nevezte. Sokan ekkor is túlélték a betegséget, a krízis után a lízis (oldódás) fellépése jelezte, hogy a beteg túl van az életveszélyen.

• Elsőként 1928-ban a penicillin felfedezése hozta meg a változást, adott nagyobb esélyt a betegeknek a gyógyulásra. Ma már számos antibiotikum-csoport különböző hatóanyagai állnak az orvos rendelkezésére ahhoz, hogy helyesen megválasztva segítse a beteg gyógyulását.