Szerző: Dr. Belső Nóra pszichiáter

Pszichés betegségek, és ami mögötte van

• 2010. június

• Sokat tűnődtem azon, vajon kell-e, érdemes-e írni ilyen témájú cikket, vajon érdekli-e azokat az olvasókat az írás, akik nem érintettek? Rájöttem, a mindennapi gyakorlatom azt mutatja, hogy – sajnos – alig akad olyan ember, akit közvetlenül, vagy közvetve ne érintett volna valaha, valamilyen módon egy pszichés probléma, vagy ne lett volna a környezetében olyan ember, aki ilyesmivel küzd.

  Tovább

A gazdasági válság lelki terhei

• 2010. július

• Válság van. Én csak történelemből tanultam róla, mint a múlt nehéz és súlyos következményeket hozó jelenségéről, amiből tanult az emberiség. Tanultak a pénzügyi szakemberek és mindenki más, akire ez tartozik. De eltelt az idő, más lett a világ, és a válság ismét itt van. Nem vagyok szociológus, sem közgazdász, sőt a banki szektorhoz sem értek, csak azt tudom, hogy valami lógott a levegőben. Valami, amit minden józanul gondolkodó ember érezhetett: sok minden nem normális.

  Tovább

Depresszió vagy múló rosszkedv?

• 2010. augusztus

• “A semmi ágán ül szivem,
  kis teste hangtalan vacog”

  József Attila: Reménytelenül

   

  Érezték már életükben, hogy nincs semmihez kedvük, minden olyan kilátástalan, nehéz örömöket találni, semmi sem jó? Bizonyára. Hangulatunkat igen sok minden befolyásolja: az időjárás, a társadalmi környezet, a munkahelyi légkör, a testünk egészségi állapota, egy-egy aktuális történés és még sorolhatnám. Természetes dolog, ha nem mindig, minden pillanatban van jó kedvünk, és az is normális, ha éppen nem tudunk valaminek annyira örülni, mint azt szeretnénk. Pláne, a mostani időjárás… Ami persze nagyon is fontos a közérzetünket illetően, mint ahogyan az aktuális évszak, holdciklus és így tovább.

  A másik oldalról viszont érdemes tudni, hogy a depresszió korunk egyik leggyakoribb megbetegedése. Az Egészségügyi Világszervezet évekkel ezelőtt közölt előrejelzése szerint 2020-ra a második leggyakrabban rokkantságot okozó betegség lesz a Földön, ami elborzasztó adat. Magyarországon és külföldön is számos felmérés igazolja, hogy minden ötödik ember élete folyamán átél egy depressziós epizódot, és emellett az is tény, hogy a depressziók többsége visszatérően zajlik. Számos esetben tapasztalható, hogy csak többszöri visszatérő depressziós állapot után, amikor már a betegség átszőtte és megváltoztatta az ember életét, szóval csak ekkor mernek és akarnak vele szembenézni és a kilábaláshoz segítséget kérni. Hozzáteszem, hogy ezért nem feltétlenül a depressziós ember a hibás. Inkább az ismerethiány, a téves elképzelések, tévhitek és a betegségérzet hiánya. A depresszió ugyanis alattomos: olykor észrevétlenül, máskor hirtelen alakul ki.

  Mi is az orvosi értelemben vett depresszió? Az állapotnak lelki-érzelmi, testi, gondolkodásbéli és emberi kapcsolatokat érintő tünetei és következményei vannak. És nem egy-egy napra, hanem hetekre, hónapokra vonatkozik mindez.

  A lelki és érzelmi tünetek többsége jól ismert: hullámzó vagy tartósan nyomott, rossz kedv, örömtelenség és az örömérző képesség elvesztése. A betegek többsége úgy érzékeli, hogy mindennel kapcsolatban negatívan érez, a szomorú dolgoktól még szomorúbbá válik, gyakran elsírja magát, vagy éppen nem képes sírni, amikor jó lenne. A gondolkodás mindezeknek megfelelően torzul. A depressziós mindent sötéten lát. Olyan ez, mint amikor a filmesek akár a leggyönyörűbb napfényben egy speciális szűrővel dolgoznak és a jelenet éjszakai vagy ködös-szürke lesz a filmen. A depressziós szűrő mindent másképp láttat.

  Pácienseim a következőket szokták mondani: “Úgy érzem magam, mintha el lennék zárva a külvilágtól.” “Mintha köd ülne a fejemben.” “Tudom, mit kéne éreznem, és mégsem azt érzem.” “Aggodalmaskodó lettem, félek, nem tudom mitől, és semmit nem tudok eldönteni.”

  Aggódás, döntésképtelenség, indokolatlan félelmek, lekicsínylő vélemény saját magunkról, pesszimizmus, önmarcangolás, bűntudat a korábbi életünk eseményei miatt. Ezek a gondolkodásbéli jellemzők. Gyorsan hozzáteszem, hogy azért van jogos önbírálat és bűntudat érzés, hiszen követhettünk el hibákat, sőt lehet saját magunkról rossz véleményünk is, ha egészséges önismerettel rendelkezünk. Az embernek bizony jót is tesz, ha időnként szembenéz önmagával és változtat, amin kell. De a depressziós  embernél ez nem így működik. Ő nem képes reálisan látni saját magát. Gyakran egy-egy apró dolog lesz az ok, ami köré egy egész magyarázatrendszert gyárt, amit senki nem úgy gondol, mint saját maga.

  A testi tünetek is gyakori velejárói az igazi depressziónak: étvágy- és testsúly-problémák – van olyan beteg aki képtelen enni, csak fogy és fogy, és az orvosok már más betegségekre gondolnak. Van, aki evéssel próbál örömhöz jutni, és sokat hízik a depresszió alatt, gyakori az édességek utáni vágy. Csökken a libidó és a tettrekészség. Az alvás is megváltozhat: van aki túl sokat alszik, mégsem piheni ki magát, van, aki órákkal is kevesebbet, persze ő is fáradt. A fáradékonyság, energiátlanság általános érzéssé válik.

  Persze most sokan megijedhetnek, hiszen a mindennapokban sokszor érezhetünk ilyesmiket.

  A kulcsszó a tartósság. A depresszió tünetei tartósan vannak jelen, ok nélkül, kimozdíthatatlanul. Ha valaki a szabadsága alatt szépen elfelejti mindezeket az érzéseket, az megnyugodhat. A depressziós ember még kimozdulni sem bír, és nem is akar. Hiába akarja a család megörvendeztetni egy utazással, vagy bármivel, nem tesznek jót vele. És ez már bosszantó is lehet számukra. Nem értik, hogy miért nem képes az illető örülni annak, aminek más örülne, miért gondolkodik annyira negatívan, amikor ők másképp látják a helyzetet, miért olyan energiátlan, amikor már annyira meg van kímélve, hogy a többiek fáradnak el ettől? Igen, ezek jogos érzések, amiket a depressziós beteg kelt a környezete tagjaiban. Pedig higgyék el, nem hiszti  és nem kényeskedés.

  A beteg emberi kapcsoplatai nagyon megsínylik mindezt: a családban rossz érzések keletkeznek, a munkatársak neheztelnek, a feladatok nincsenek elvégezve, gyakori a halogatás, ami a munka elvesztéséhez is vezethet. A barátok elmaradnak, a sok próbálkozás után feladják. A depressziós ember egyedül marad, izolálódik, és ekkor már tényleg oka van a depresszióra.

  Ördögi kör ez. Az alkohol, a nyugtatók és altatók csak rövid órákra segítenek, de inkább rombolják az egészséget. De jöhet még rosszabb is…Sok beteg feladja.

  Sok éves tapasztalat mondatja velem, hogy mindezt el lehet kerülni. Nyilván a megelőzés lenne a legjobb módszer, itt a hajlam ismeretének van fontos szerepe. Hajlamosíthat, ha a rokonok közt volt depresszió, ha állandó, megoldhatatlan stresszhelyzet van az életünkben, ha súlyos, negatív életesemény történt, vagy olyan életszakaszban tartunk, ahol az ember gyereke lelkileg sérülékenyebb (elköltözés otthonról, hormonális változások, nyugdíjazás, időskor). De ha már kialakult a betegség, akkor a struccpolitikát kell elfelejteni és minél hamarabb szakemberhez fordulni. Ebben segíthet igazán a család, egy jó barát vagy munkatárs. A depresszióst nem megbélyegezni kell, hanem segíteni a gyógyulását. Nem kímélni kell, hanem szakemberhez juttatni. Nem pátyolgatni vagy feladatokkal ellátni, hanem elfogadni olyannak amilyen és abban segíteni, ami éppen neki kell.
  
  A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. augusztusi számában olvasható.
  

  Tovább

Utószezon: nyár végi hangulatváltozások

• 2010. szeptember
• Így nyár vége felé, ősz kezdetén számtalan lelki hatás ér bennünket, a kezdet és az elmúlás sajátos egyvelege járja át az embert. Gyermekkorunkban belénk ivódott, hogy elkezdődik az új tanév, lesznek új tantárgyak, barátok és élmények, ami akár jó is lehet. Tovább

Hidegre hangolva

• 2010. december
• Ahogyan testünk, bőrünk, hajunk vagy táplálkozásunk is speciális igényeket támaszt a tél beköszöntével, lelkünknek is vannak az évszakhoz kötött igényei. Tovább