Szerző: Becze Szilvia
És még nincs vége...
- 2008. február
- A feladat nehéz. Félszáz év, több mint 10 200 koncert, számtalan siker, lemez és utazás történetében kutatni komoly kihívás. Tovább
Ki vagyok én, és ki a szerep?
- 2008. január
- Fürkésző tekintettel néz rám Szervét Tibor. Mintha előre ismerni szeretné, mi az, amit meg akarok tudni. Mintha tartana a megnyílástól, egy olyan ember előtt, akivel eleddig sosem találkozott. És éppen ezért érdekes az egész… Tovább
Ezért az életért boldogan ébredek...
- 2007. június
- Nagyon profi és nagyon távolságtartó – fut át az agyamon, miközben alaposan kikérdez, mit is akarok. Eleinte aggódom, mellékvágányra futunk, kisiklik ez a várva várt találkozás, de szerencsém van, nem így történik. A hangulat pillanatról pillanatra oldódik, és a csodált színész mögül előbukkan az ember. Nem is mögüle, hanem mellette. Mert Básti Juli színész és nő - igazi Színésznő! Tovább
Városok szimfóniája
- 2007. október
- Engedd meg, hogy bemutatkozzam, Fischer Iván vagyok – lépett oda tizennyolc éves önmagamhoz a Budapesti Fesztiválzenekar világhírű karmestere, amikor először közreműködhettem az együttes koncertjén. Az első előadást számos követte, és a fél világot körbejártuk a zenekarral. Megismertem vezetőként, mókázó hétköznapi emberként, majd láttam világsztár zenekar tiszteletnek örvendő vendégkarmestereként. És ma is lenyűgöznek gyermeki kíváncsisággal fürkésző szemei, amelyek mindenre és mindenkire figyelnek… Tovább
Még van a kegyeletnek rám eső fénye...
- 2007. május
-
Semmit nem változott. Ezt úgy állapítom meg, hogy most találkozom vele életemben először. De láttam filmekben, és láttam színpadon. Csillogó szemei most sem engedik, hogy másra figyeljek, így volt ez akkor is, amikor tizenéves koromban, Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájában először csodáltam színpadon.
Tovább
Színész a békeidőkből
- 2007. november
- Lenyűgöz a mosolya. És legalább oldja a zavaromat, mivel picit szorongva lépek Bálint András igazgatói irodájába. Azt hallottam, nem szívesen ad interjút, néhányan azt is mondták, úgysem lesz elég ideje a beszélgetésre. Nem ez történik. Megígérte, hát itt van, mondja, majd széttárja a karját, és kérdezi: „Mire kíváncsi?”
Tovább
Újra meg újra látni azt a fényt
- 2008. március
- „És képzeld, hamarosan akár aranylemez is lehet!” – meséli lelkendezve, hogy a közönség milyen csodálatosan reagált a Kaszás Attila emlékére megjelent meselemezre. Majd jóval gondterheltebb arccal lepakol, a kávézó asztalára szövegkönyv kerül. Szarvas József főpróbáról érkezik, és sűrű bólogatással igazolja feltevésemet, miszerint a bemutató közeledtével bizony emelkedik az adrenalinszint, nagyobb az izgalom, még talán egy pici pánikhangulat is belefér. De azért szélesen mosolyog, és megadón várja a kérdéseket… Tovább
Az önbizalom velem született
- 2008. június
- „Amíg vártalak, azon töprengtem, hova üljünk le” – kezdi minden bevezető nélkül Györgyi Anna. A lakás urai láthatóan a gyerekek. Tovább
A színház karbantartja a lelket
- 2008. június
-
Amikor elmeséltem, kivel találkozom a Nemzeti Színházban, barátaim felkiáltottak: „De jó! A Fricivel?”
Tovább
A legfőbb felelősség
- 2008. szeptember
- Hogyan működik Janza Kata családja? Kire hasonlítanak a gyerekek? És mi lesz belőlük, ha nagyok lesznek? Tovább
A játék öröme
- 2008. október
- Színpad és jégkorong? A két műfaj látszólag távolabb nem is állhatna egymástól. Ám a fegyelem, kötelességtudat és az elhivatottság elengedhetetlen mindkettő esetében. Tovább
Most élem át igazán…
- 2009. február
- Kincses Veronika operaénekesnő és férje, Vajda József fagottművész melegen mosolyog, hiszen életükben a két unoka a főszereplő, számukra már ezzel a zsivajjal teljes a kép... Tovább
A boldogság tanulható...
- 2009. április
-
Érdekes módon ő mindig Hámori Ildikó maradt. Nem kellett „Szinetár Miklós feleségeként”, sem „Szinetár Dóra anyukájaként” beazonosítani. Amikor ezt neki is megemlítem, először csak kedves mosoly a válasz...
Tovább
Kávészünet Juhász Rózával és Oberfrank Pállal
- 2010. január
- Amint becsukom magam mögött a kávézó ajtaját, kinn reked a lárma, és a benzingőztől terhes levegő. Csend van, nyugalom, és családias hangulat. Talán azért is, mert egy család felnőtt tagjai várnak, akik „úgy mellesleg”, kedvelt és kiváló színművészek... Tovább



