![]() |
Sokadjára tér vissza Magyarországra, ahol készített lemezfelvételt, énekelt a budapesti Operaházban, az Erkel Színházban, a sportarénában. Mi a legkedvesebb emléke a magyar partnereiről, a közönségről?
Számos élmény fűz az önök csodálatos országához, a magyar zenekarokhoz, az értő közönséghez, amely szenvedélyesen szereti a klasszikus zenét. Úgy tapasztaltam, hogy a zene szerves része a magyarok életének, és erről minden alkalommal meggyőződhettem. Csodálatos szopránok voltak a partnereim, úgy mint Marton Éva, Tokody Ilona és Rost Andrea.
Hetvenévesen az a hír járta, hogy visszavonul a fellépésektől, és minden idejét a José Carreras Leukémia Alapítványnak szenteli. Meggondolta magát?
Egyelőre nem tervezem a visszavonulást, szakmailag aktív vagyok. Járom a világot, az énekléssel párhuzamosan minden tőlem telhetőt megteszek, hogy minél szélesebb körben képviseljem mint elnök az alapítványt. A fellépéseimet eddig is összekötöttem azzal, hogy népszerűsítsem a tevékenységünket adománygyűjtések, társintézményekkel való kapcsolatok formájában.
A betegség változtatott a személyiségén, az életvitelén, a hozzáállásán?
Leginkább abban változtatott meg, hogy máshová kerültek a prioritások az életemben. Fontosabb lett a család, a gyerekeim, az unokáim, a barátaim. A lényeget illetően azonban nem változtam meg, ugyanaz az ember vagyok, de sokkal nyugodtabb lett az életformám. A repertoáromon viszont kénytelen voltam változtatni. A hangsúly áttevődött a koncertekre, a dalestekre.
Sok év kihagyás után 2014-ben győzelmesen visszatért az operaszínpadra az El Juez című kortárs operával. A családi gyökerei is szerepet játszottak ebben?
Mindenképpen. Sajnos ma éppúgy aktuális az El Juez témája, mint abban a korban, amikor játszódik. A spanyol polgárháború véget vetett Katalónia függetlenségének. Az én szüleimet is üldözték a Franco-diktatúra idején. Christian Kolonovits osztrák zeneszerző egy nagyon feszes, zeneileg erőteljes művet írt, örömmel vállaltam el a bemutatóját.
A Három Tenor-koncertek nézettségi rekordokat döntöttek meg annak idején. Hogyan emlékszik vissza a Pavarottival és Domingóval közös turnékra?
Az első koncertünk Rómában a futball-világbajnokságon abból a gondolatból született meg, hogy mi hárman, népszerű tenorok összeállunk. És ez jobban érdekli a közönséget, mint egy koncertmaraton sok fellépővel. A siker minket igazolt, úgy érzem, széles tömegekhez eljuttattuk az operát, hozzájárultunk a műfaj népszerűsítéséhez. Mindig nagy öröm volt számomra egy színpadon énekelni Domingóval és Pavarottival.
A focirajongás is összekötötte hármukat. Ma is hűséges kedvenc csapatához, az FC Barcelonához?
Világéletemben nagy Barca-drukker voltam. Még apámmal jártam az első mérkőzésekre, onnan alakult ki a foci iránti szenvedélyem. Gyerekkoromban még focista akartam lenni.
Legendásan jó szakmai és emberi kapcsolat fűzte a nemrég elhunyt világhírű katalán szopránhoz, Montserrat Caballéhoz...
Valóban, különleges és szoros kapcsolatban álltunk, amióta csak ismertük egymást. A világ legjelentősebb operaházaiban játszottunk. Kalaf szerepében Montserrat oldalán debütáltam a Turandotban. Mindig is nagy kihívást és megtiszteltetést jelentett számomra, hogy megoszthattam vele a színpadot.
Mit jelent önnek a siker?
A siker számomra az, hogy a hivatásom az életem.
Számos lemezfelvétele közül melyikre a legbüszkébb?
Nagyon nehéz lenne egyet kiemelni, de ha mégis, akkor a Herbert von Karajannal és a Berlini Filharmonikusokkal rögzített Carmen.
Változott valamiben az előadásmódja az évek során?
Azt hiszem, mindig is ugyanazzal a hozzáállással énekeltem, azaz tisztelettel a szövegkönyv és a zene iránt. Úgy érzem, hogy az emberek továbbra is megfelelő érzékenységgel élvezik a csodálatos remekműveket, amelyeket nekünk, énekeseknek megtiszteltetés tolmácsolni.
A kommenteléshez be kell jelentkezni.
Hozzászólások