2018.11.13. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Legyen gyerekünk, vagy ne?

A gyerekvállalás halogatása mögött sokszor a a szabadság elvesztése miatti aggodalom és az életünk megváltozásától való félelem áll.

Irimiás Alíz
2018.10.25  11:34   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Régóta központi kérdés, hogy milyen kormányzati intézkedések segítenék elő hazánkban a születések számának emelkedését. Ám nem csak ezeken múlik, hogy többen akarjanak gyereket vállalni. Az egyik kulcsszó az újratervezés, de számos egyéb dolog is segíthet abban, hogy könnyebben adjuk szülőségre a fejünket.
Enikő (40) nagyon szereti a gyerekeket, és bár a barátai, ismerősei sorra váltak szülővé az elmúlt években, ő tíz évig tartó házassága alatt, férje unszolása ellenére sem mert gyereket vállalni. „Mindig úgy éreztem, ha kiesnék a munkából, a férjem nem tudna eltartani minket. Volt ugyan bejelentett munkahelye, de minden újonnan felbukkanó MLM-es üzletbe szinte gondolkodás nélkül belevágott, és féltem, hogy egyszer otthagyja a biztos helyét valami bizonytalan üzletért. Aztán a házasságunk is megromlott, elváltunk. Az új páromnak két korábbi kapcsolatából már van két gyereke, nem szeretne többet. Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy szakítottunk. Nincs már sok időm arra, hogy gyereket vállaljak, azzal is számolnom kell, hogy talán soha nem szülhetek."

Mi állhat a háttérben?

Lehet teljes életet élni gyerek nélkül is, és nem feltétlenül önző az, aki úgy dönt, hogy nem akar gyereket. „Egyre több fiatal mondja, hogy erre a világra nem akar gyereket szülni - mondja dr. Valló Ágnes életmód- és párkapcsolati tanácsadó, aki szerint az is gond, hogy az Y generáció tagjai nehezen köteleződnek el, mert a függetlenségüket mindennél fontosabbnak tartják. - Ma már párt is úgy cserélünk, mint hűtőszekrényt: ha elromlik, kidobjuk, és veszünk másikat. Ugyanakkor nem biztos, hogy jobb, ha emberek ötven éveket élnek le olyan házasságban, amit csak a látszat és az anyagiak tartanak össze. A nagy választék szintén megnehezíti a pártalálást, hiszen előttünk lebeg a legkisebb konfliktus esetén is, hogy vannak még az internetes listán jó páran, akik első pillantásra megfelelnek az igényeinknek."

A 21. században túl individualista életet élünk, ami nem kedvez a családalapításnak. A Z generáció a korábbiaknál is nehezebben tud kapcsolatot teremteni, mert csak kütyükön keresztül kommunikál. „Azoknak, akik nem fogócskáznak, nem leveleznek a pad alatt, nem bandáznak a haverokkal, csak kütyüket nyomkodnak, még zavarosabbak lesznek a párkapcsolatai, még tovább romlik az intimitás köztük - magyarázza szakértőnk. - A stressz, a rohanás, a tömeg, az állandó élménykeresés rányomja a bélyegét a szexualitásra, és amikor a nagyszülők hajtogatják a gyerekeiknek, hogy miért nincs még unokájuk, az is inkább árt, mint használ. Ha valaki elvárásból szül, az se neki nem jó, se a gyereknek."

Negatívan hat a családalapításra az is, hogy a fiatalok egyre tovább maradnak szinglik, és mire rájönnek, hogy családot szeretnének, jóval nehezebben jön össze a gyerek. „Már az első gyerek megszületése annyi időbe, energiába, fáradságba kerül, hogy gyakran szétveri a családot. Ha mindig pont a peteérés napján kell szeretkezni, vagy kopott fehér csempés kórházi falak között kell néhány havonta spermamintát adni, hihetetlen mennyiségű kudarc és fájdalom halmozódik fel, ami megviseli a párkapcsolatot. És ha születik is gyerek, a párok elfelejtenek újabb célokat kitűzni, már nem látják a közös jövőt, szétesik a család."


Ne halogassuk!

Sokkal több szeretetre és stabil párkapcsolatra van szükség ahhoz, hogy több gyerek szülessen - állítja az életmód- és párkapcsolati tanácsadó. „Nem reprezentatív a minta, mert hozzám azok jönnek, akiknél baj van, de ha körülnézünk, már az óvodákban is szembetűnő, mennyi az elvált szülő. Sok pár úgy vállal gyereket, hogy nem illenek össze, és ez csak később derül ki. A gyerek nem oldja meg a problémákat. Egy olyan kapcsolat, ahol nincsenek kialakult módszerek a konfliktuskezelésre, szétmegy a gyerek érkezése után. Pedig fontos lenne, hogy boldog gyerekek szülessenek, és boldogan tudjanak felnőni. Már az iskolában meg kellene tanítani a konfliktuskezelést és az önkifejezést, hogy aztán a társak képesek legyenek megbeszélni a problémáikat és egymás felé fordulni válás helyett."

Ám nem mindig kompromisszummal zárható le egy vita, jó lenne megtanulni a win-win megoldást keresni, amelyben mindkét fél nyertes. A házasság első nagy ciklusválsága, amikor megszületik a gyerek, mert ekkor gyökeresen megváltozik az életünk. Olyanoknál is, ahol több gyereket terveznek, megáll a gyerekszám, mert nem tudják kezelni ezt az időszakot, pedig tanácsadással, terápiával lehetne tenni azért, hogy a kapcsolat továbbra is jól működjön, a szülők együtt maradjanak.

Anna (41) harmincévesen ismerte meg leendő férjét, akivel a megismerkedésük után három évvel házasodtak össze. Az esküvő utáni egy-két évben a gyerekvállalás csak szóban került elő köztük. Mikor Anna 35 körül járt, már kicsit határozottabban jelezte, hogy felette gyorsan telik az idő, így a tettek mezejére léptek, de további néhány hónap telt el, míg kiderült, hogy nem fog olyan egyszerűen megfoganni a baba. „Mindketten szerettünk volna gyereket, ezért nem rettentünk el az orvosi vizsgálatoktól. Az viszont meglepett, mennyire lassan történnek a dolgok. Hónapok teltek el, aztán évek, mire odáig jutottunk, hogy időpontot kaptunk inszeminációra. Végül szerencsére nem volt szükségünk rá, mert 37 évesen spontán terhes lettem. Azóta mindenkinek azt ajánlom, ha tudja, hogy gyereket szeretne, és azt is tudja, kitől, ne várjon semmire. Terveztünk második babát is, de negyven fölött már nem olyan egyszerű, a munkahelyemen sem biztos, hogy megvárnának, ráadásul a szüleim is öregszenek, kevesebbet tudnának segíteni."

Újratervezés indul

Ha az anya visszamegy dolgozni, mert visszaveszik (sajnos a tapasztalat az, hogy általában visszaveszik, de más és rosszabb munkakörbe), bekövetkezik a második ciklusválság a párkapcsolatban, amikor szükség van az újratervezésre. Amíg a házasságban csak ketten vannak, egyformán kiveszik a részüket a háztartásból. Aztán jön a gyerek, az apa sokat dolgozik, hogy a kieső fizetést pótolja, az anya veszi át a háztartás jelentős részét, és mire a gyerek elmegy óvodába, akkorra az apa ezt a helyzetet már megszokta. Amikor az anya visszamegy dolgozni, akkor jönnek a veszekedések, és a szülők nem ülnek le, hogy újra felosszák a feladatokat. Így aztán eszük ágában sincs még egy gyereket vállalni, pláne harmadikat!"
A szakember elengedhetetlennek tartja, hogy új helyzet esetén újra osszuk le arányosan a háztartási teendőket, attól függően, ki mennyi időt van otthon, mennyi időt tud erre fordítani, és beszéljük meg, ki mit vállal, mihez van leginkább kedve. Ez nagyon hivatalosan hangzik, mégis megmentheti a családot.


Ne csak a fürdetésre érjen haza!

Nálunk sajnos az is probléma, hogy annyira anyaközpontú a gyereknevelés, hogy a férfiak legfeljebb anyapótléknak érzik magukat. Annáéknál azonban ez nem így van. „Egy magánkórházban szültem császárral, a férjem is ott lehetett közben, az ő mellére tették először a gyereket. Majd a szobában is nonstop velünk lehetett. Neki mutatták meg, hogyan kell a mellemre tenni a picit, hogyan kell fürdetni, pelenkázni, ezáltal hihetetlenül erős kapocs alakult ki közöttük, ami a mai napig érezhető. Talán ezáltal a férjem még jobban megérezte a felelőssége súlyát és fontosságát, és ez a mai napig kitart benne."

Dr. Valló Ágnes szerint amíg a kismamákat rengeteg tanfolyam, közösségi program, könyv készíti fel a gyerekvállalásra, a kispapáknak alig akad támpontjuk. S bár egyre több apuka igyekszik kivenni a részét a gyereknevelésből, annak túlnyomó része még mindig az anyára hárul, ráadásul ott vannak a nagymamák, akik még abba is képesek belekötni, hogy az apuka hogyan tartja a kezében a gyereket. „Pedig jó lenne, ha az apukáknak is szoros kapcsolatuk alakulna ki a gyerekkel már az első pillanattól, és az nem abban merülne ki, hogy apa hazaér fürdetésre. Sok férfi csak akkor tud a gyerekével mit kezdeni, ha az már beszél. Másrészt hiányzik az a fajta egyenjogúság, amiről a nők igazából álmodnának, és amiben könnyű lenne gyereket vállalni: például Dániában a nyilvános férfiillemhelyeken is van pelenkázó, és teljesen természetes, hogy nem csak az anyuka teheti tisztába a kicsit, míg nálunk ilyenről legtöbben még nem is hallottak."

Persze az anyák sincsenek pontosan tisztában azzal, milyen gonddal jár egy kisgyerek. Tudják, hogy fog sírni, meg bizonyára beteg is lesz, de nem gondolják, hogy ez annyira komolyan igénybe veheti őket. Az apukák jelentős része pedig ugyan nagyon akar gyereket, de úgy gondolja, az ő élete pont ugyanúgy folytatódik majd, mint előtte: munka után elmegy edzésre, hetente egyszer-kétszer felugrik a haverokhoz meccset nézni, máskor meg elmennek sörözni. „A harmonikus családról dédelgetett álomképnek a valóság merőben ellentmond - mondja dr. Valló Ágnes. - Nincs boldog házasság problémák és viták nélkül, de a jól működő családban ezeket meg lehet oldani, és utána minden jobb lesz. A boldogságra való képességünk leginkább azon múlik, mennyire vagyunk rugalmasak, mennyire tudunk újratervezni. Ha maradt bennünk némi játékosság gyerekkorunkból, ne hagyjuk elveszni azt. Túl komolyan sem érdemes venni magunkat, így van esély arra, hogy a gyereknevelés 60-80 százalékban kaland, játék és élvezet lesz, és csak a fennmaradó 20-40 százalékot teszi ki a gond, aggódás, felelősség. És ha sikerül így gondolkodni, akkor többen és szívesebben vállalnak majd gyereket is."






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás