2018.06.19. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Eltévedni Barcelonában

4 nap alatt 60 kilométert gyalogoltunk, számos élményben és megleptésben volt részünk a katalán városban.

Bauer Zsuzsa
2018.06.05  10:36   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Hirtelen jött az ötlet, hogy elutazzunk a barátnőmmel. Mindegy, hogy hova, csak legyen jó idő, ne kerüljön túl sokba, legyen sok látnivaló, finom falatok, jó hangulat. És ha ezek mellett még a tengerben is gyönyörködhetünk, akkor az már csak hab a tortán! Így esett a választásunk Barcelonára, ami végül eddigi életünk egyik legjobb döntése lett.
Négy napot töltöttünk a katalán fővárosban, közel 60 kilométert gyalogoltunk, és még így sem sikerült bejárnunk minden zegzugát. A „kötelező" látnivalókat igyekeztünk mind felkeresni, de előfordult, hogy letértünk a terezett útvonalról, és egy kicsit eltévedtünk. Ezt azonban sosem bántuk, mivel mindig valami szépbe, különlegesbe botlottunk. Hol egy pálmafás kis tér, hol egy csodás ház, egy hangulatos tapas bar, egy narancsfákkal teli kert állta az utunkat - és persze mi mindig kaptunk az alkalmon, elidőztünk a váratlan látnivalónál. Kissé keszekuszára sikeredett emiatt a városnézés, de talán épp ezért lett izgalmas, és ezáltal olyan dolgokat is felfedezhettünk, amelyekre nem lett volna lehetőségünk, ha metróval, busszal utazunk, és csak a kiszemelt nevezetességnél szállunk le.

Egy kis luxus

Az egyik nagy felfedezésünk, hogy a Grácia negyedet végigszelő Passeig de Grácia út mentén (amely olyasmi, mint Budapesten az Andrássy út, tele luxusüzletekkel) számos olyan négy- és ötcsillagos hotel található, amelyek tetején egy bár van, és ahova az utca embere is (ingyen!) felmehet. Csodás panoráma nyílik innen a városra, és miközben sorban beazonosítjuk a híres épületeket, akár a medence partján is üldögélhetünk. Mert bizony a legtöbb tetőteraszos bárhoz medence is tartozik - igaz, csak a hotel vendégei használhatják, de nekünk így is megérte az a kis luxus, amelyben részünk lehetett.


Ugyanezen az úton található a neves katalán építész, Antoni Gaudí két híres épülete, a Casa Batlló és a Casa Milŕ. Mindkét házra jellemző, hogy szinte egyetlen egyenes vonal, falszakasz sem található rajtuk, nincsenek derékszögek, csak hullámvonalak, vidám
színek, szokatlan ablakformák, a tetőn üvegmázas kerámialapok. A szecessziós stílusú Casa Batlló (Csontok háza) egy középosztálybeli család részére készült 1904 és 1906 között, Gaudí valójában egy meglévő épületet alakított át. Ezzel szemben a természetet magába olvasztó Casa Milŕ-t (Kőbánya) teljes mértékben az építész álmodta meg, és hozta létre 1905 és 1910 között. A lakóépület eredetileg egy bérház volt, amelynek első emeletén élt Roger Segimon de Milŕ gazdag textilgyáros és családja. Mindkét házat meg lehet nézni belülről, és a tetőre is fel lehet menni. Érdemes előre online jegyet vásárolni, mivel így gyorsabban bejuthatunk, és kevesebbet is kell fizetnünk a pazar látványért.

Gaudí nyomában

Barcelona számos épületet köszönhet Gaudínak, ezek közül kétségkívül a leghíresebb a Sagrada Família (Szent Család) temploma, amely a mai napig nem készült el. Gaudí élete utolsó bő négy évtizedét a bazilika építésének szentelte, és éppen mivel ilyen sokáig épült, rengeteg stílusjegy keveredik benne, amelyek közül a legmeghatározóbb a neogótikus irányzat.


A templom körül ma is daruk állnak, építkezési háló vonja be itt-ott a homlokzatát. Érdemes kívülről körbesétálni az épületet, de természetesen a belső élményt se hagyjuk ki - ha a toronyba is szeretnénk felmenni, akkor kombinált jegyet vegyünk. Bevallom, mi nem mentünk be, csak leültünk egy padra az előtte lévő parkban, és megettük a narancsunkat, miközben kívülről csodáltuk a templomot. Apropó, narancs! Barcelonában rengeteg a narancsfa, és már április elején tele voltak érett gyümölccsel. Mi azonban boltban vettünk magunknak, hatalmas a kínálat az istenien finom zöldségekből, gyümölcsökből. Sőt, előre feldarabolt gyümölcsöt is árulnak, 3 euróért olyan tálat kaptunk, hogy ketten sem bírtuk megenni. Volt benne ananász, kivi, eper, sárgadinnye, görögdinnye, mind finom, édes.


A katalán építész nevéhez kötődik a Güell Park is, amely egy 17 hektáros, építészeti különlegességekkel tarkított városi park - ide érdemes busszal menni, mivel kicsit messzebb van a központtól. A park egy részében ingyen sétálhatunk (itt is sok mindent látni, a kilátás innen is fenséges), a fizetős részben vannak azonban például Gaudí képeslapokról ismert színes csempés padjai. A park buja növényzete mindenhol a zöld tucatnyi árnyalatában pompázik, a pálmafákon papagájok tanyáznak. Egy-két óra alatt, kellemes sétával könnyen bejárható a park, ha pedig elfáradunk, biztosan találunk egy padot, ahol megpihenhetünk.


Egy kis művészet

Eddig inkább Barcelona északabbi részén barangoltunk, távolabb a tengerparttól, most azonban induljunk el először a híres-neves gótikus negyedbe (Barri Gótic), amely a turisták egyik kedvenc terepe. Ez nem is csoda, hiszen a középkori városrész gótikus épületei, templomai, szűk kis utcácskái, romantikus terei leveszik az embert a lábáról - sőt, római kori maradványokra is bukkanhatunk itt. Hangulatos kis éttermek, kávézók, nyüzsgő kis üzletek között vezet utunk, míg eljutunk a negyed egyik fő látványosságához, a 14-15. században épült Szent Eulália-székesegyházhoz. Érdemes bemenni a templom kerengőjébe is, ahol pálmafák, magnóliák, naspolyafák között sétálhatunk.


A Barri Gótic szomszédságában található az El Born negyed, amely elsősorban bohém művészéletéről híres. Bárok, kocsmák, galériák sorakoznak itt, és ebben a városrészben kapott helyett a Picasso Múzeum is. Ha szemfülesek vagyunk, akkor akár ingyen is megnézhetjük a spanyol festő alkotásait: minden hónap első vasárnapján és minden csütörtökön 18 óra után ugyanis nem kell belépőt venni a múzeumba. Ehhez azonban az interneten regisztrálni kell magunkat, hogy biztos bejussunk - leghamarabb 4 nappal a belépés előtt tehetjük ezt meg a www.museupicasso.bcn.cat oldalon.


Tenger és tapas

A múzeumlátogatás után jóleshet egy kis lazítás a tengerparton, amely innen nincs messze. Először a kikötőbe vezet az út, ahol mindenféle méretű hajók, vitorlások sorakoznak, és turistahajók is indulnak innen, akár 1-2 órás kis ringatózásra is befizethetjük magunkat. Sőt, itt szállhatunk fel arra a kabinos felvonóra, amely a tenger felett szállva a Montjuďc hegyre visz fel - itt található például az olimpiai stadion, egy régi katonai erőd és a Miró Múzeum. De térjünk vissza a tengerparthoz. A kikötő mentén tovább sétálva jutunk el a katalán főváros négy kilométer hosszan elnyúló homokos tengerpartjára. Már április elején sokan sétáltak, pihentek itt, a vízbe azonban csak neoprénruhába bújt szörfösök merészkedtek be. A parton kialakítottak egy szabadtéri fitnesztermet is, különféle erősítő gépekkel, amelyeken - a hölgyek nagy örömére - felsőtestüket szabadon hagyó férfiak építették éppen izmaikat. Nyáron hatalmas itt az élet, rengeteg bár, étterem bújik meg a parton, állítólag főszezonban még egy zsebkendőnyi szabad terület sem marad a homokban.


A part közelében, a sétány mögött húzódik meg a város Barceloneta negyede, amely egykoron a halászoknak adott otthont. A szűk utcákon majdhogynem egymásba nyílnak az egymással szemben lévő épületek ablakai, amelyekben szinte kivétel nélkül száradó ruhák lengedeznek. Itt is nagy a nyüzsgés, akárcsak Barcelona bármelyik negyedében, szinte lépten-nyomon teraszon ebédelő, kávézó, tereken ücsörgő, sétáló emberekbe botlunk. Egymást érik a tapas bárok, de nem mindegy, hogy melyikbe térünk be. Sok ugyanis az általunk ál tapas bárnak elnevezett vendéglátóegység: ezekben nagyüzemi, gyors a kiszolgálás, olyan „műanyag székes büfé" jellegük van, és a tapas sem az igazi.


A legjobb tapasokat mi a Grácia negyedben ettük a Gasterea nevű kis bárban, a Carrer de Verdi utcában, ahol egymást érik a kicsi, autentikus tapas bárok. Alig tudtunk választani, hova üljünk be, egyik jobban nézett ki, mint a másik. Én a fotón látható tapasokat ettem.

Jöttünk, láttunk, visszamennénk

Négy napba nem fér bele az egész város. Bár sétáltunk Barcelona Váci utcáján, a La Ramblán (nekünk nem jött be, semmi különös nincs benne, és a tömeg is hatalmas), megnéztük a La Boqueria piacot (itt is nagy a tömeg, de sok finomságot lehet kapni, mi polipsalátát ettünk), a Placa d'Espanyát (itt áll a Katalán Nemzeti Múzeum, és az esténként színes fényekbe öltöző szökőkút), andalogtunk a Placa Reialen (körben gyönyörű épületek, a téren pálmafák, szökőkút), még így sok minden lemaradt a listánkról. Sőt, ha egy hétre érkeztünk volna, akkor akár egy egynapos kirándulást is tehettünk volna például a Barcelonától 50 kilométerre lévő Montserrat hegyen álló kolostorhoz, vagy a színes házairól híres Girona városkájába. Ám mivel ez most nem jött össze, ezért muszáj lesz még egyszer visszatérnünk ebbe a színes, nyüzsgő, kissé túlfűtött mediterrán városba.

Fotók: Bauer Zsuzsa, 123RF






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás