2018.07.21. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


A legszebb dolog az életben a család

Radics Gigivel és szüleivel beszélgettünk.

B. Tóth Ágnes
2018.02.08  10:31   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Gigi megfogadta a szülei tanácsát. Ha lejön a színpadról, ha vége a fotózásnak, és választ adott az újságírók kérdéseire, újra Gina lesz, ahogy mindig is hívták otthon. Bár hazai és külföldi sikereket arat, a világ öt legjobb hangja közé sorolják, Gigi ma is ugyanaz a szerény, szorgalmas és vidám lány, mint aki régen volt.
Az édesanyád mesélte, hogy már hat hónaposan eldúdoltad a Süss fel nap! című gyermekdalt. Hatéves voltál, amikor az édesapád otthon zongorázott, és meglepetten hallotta, hogy a szomszéd szobából tökéletesen énekelsz a nehezebb akkordokra is. Kétség sem férhetett hozzá, hogy énekes lesz ebből a lányból?
Semmit nem szerettem volna jobban, csak az énekesi pályát tudtam magamnak elképzelni. Hálás vagyok a családomnak, hogy ezt a vágyamat messzemenőkig támogatta, és a mai napig segíti az utamat. Édesapám zenész, szakmai tudása nélkül nem tartanék itt - kezdi a beszélgetést Gigi, aki a szüleivel érkezett.

A nagyapám brácsás volt egy cigányzenekarban - veszi át a szót Radics Tamás, az édesapa. - Nemrég került elő egy fotó, amelyen a nagy hegedűművész, Radics Gábor látható, aki Amerikában élt. Hivatalos családfaállítás még nem történt, de mivel nagyon hasonlítok rá, valamilyen rokonsági kapcsolatban állhatunk. Ez az úr 1896-ban született, az én lányom pedig 1996-ban. Gigiről több hiteles véleményező mondta, hogy ilyen tehetség százévente születik. Hátborzongatóan érdekes, ugye? Mint ahogy az is, hogy akkor tett tanúságot énekesi adottságairól, amikor nekem elment a hangom. Ő az én reinkarnációm.

Aztán pedig úgy hozta a sors, hogy a menedzsere is lett.
Apu nyolcéves koromban zenekart szervezett nekem - meséli Gigi. - Felléptünk az egész országban, hogy tanuljak, gyakoroljak és ismert legyek. Természetes közegemmé vált a nálam 10-15 évvel idősebb férfiak, zenészek világa. Sokat tanultam aputól és tőlük.
Mint zenész, és nem mint szülő menedzseltem Gigit - folytatja az édesapa. - Már készült vele klip, demofelvétel, amikor elvittem a salgótarjáni zeneiskolába, hogy éneket tanuljon. Azt akartam, ne járjon úgy, mint én, kímélje meg a hangszálait, tanítsák meg a helyes levegővételre, rekeszizom-rögzítésre, és mindenre, ami kell hozzá. Ekkor azonban még nem volt tizennégy éves, ezért nem akarták elvállalni, mondván, mutálás előtt áll. De amikor a tanárnő meghallotta énekelni, azonnal helyet szorított neki.

És a tehetségéről hamarosan az egész ország megbizonyosodhatott. Gigi, mennyire változott meg az életed a Megasztár-győzelem után?
Többször is jelentkeztem a Megasztárba, a sikert a 6. évad hozta meg 2012-ben. Ezután pedig felgyorsultak az események. Egy ismerős beajánlott a világhírű zeneszerző és producer, a Grammy-díjas Quincy Jonesnak, aki meghívott a Montreaux-i Jazz Fesztiválra, ahol fiatal tehetségek mutatkozhattak be.
Felállva tapsolt Giginek a közönség, olyat énekelt, hogy még engem is meglepett - emlékezik vissza meghatódva Radics Tamás. - Ekkor elérkezettnek láttuk az időt, hogy a világgal is megismertessük őt. Jártunk Amerikában, stúdióalbumot és videoklipet készítettünk kint, találkoztunk hírességekkel, és elmentünk a Los Angeles-i Musicians Institute nyilvános óráira, mert Gigi szeretne Amerikában továbbtanulni.
- De előbb még leérettségizem itthon - szól közbe -, de aztán irány az egyetem! A fellépések, koncertek mellett elég nehéz felkészülni a vizsgákra, de szerencsére könnyen tanulok zenét is meg más tantárgyakat is.


Fiatalok a szüleid, az édesanyád is csak negyvenéves. Mindig is így tervezte az életét, Bea?
Kislánykoromban arról ábrándoztam, hogy először egy lányom, aztán egy fiam születik. Így is lett. Fiatalon akartam anya lenni, régen nem volt divat hosszasan várni a házassággal és a gyerekvállalással. Nagyon örülök, hogy viszonylag korán lettem anya, mert így legalább életkorban nincs akkora szakadék közöttünk, könnyebb mindent megbeszélni, nem jelent gondot megérteni a világ fejlődését sem. Igaz, hogy fiatalon szültem, nem volt tapasztalatom, de erősen működött az anyai ösztönöm. A lányom éppen most húszéves, de valószínűleg több élettapasztalata van már, mint nekem volt ugyanennyi idősen. Ez azonban természetes, hiszen ő már sokkal több dolgot megélt mostanáig, mint én akkoriban ott a kis nógrádi faluban. De ma sem csinálnám másképp, minden így van jól. Szerencsére összetartó családom van, ahogy a férjemnek is. Most is ugyanúgy számíthatunk egymásra, ezért sosem volt probléma, hogy például ki segítsen elvinni a gyerekeket az iskolába, zeneiskolába, sportolni, vagy akár csak vásárolni, ha nekem épp dolgozni kellett menni. Mindig volt segítségem, amiért most is nagyon hálás vagyok.

Voltak vágyai, tervei, melyeket a család miatt fel kellett áldoznia? 
Egy anya igazi életműve a gyermeke. Nekem kettő is van hála Istennek, mindennap boldog vagyok a sikereiktől, és hogy együtt élhetjük meg az örömöket. Nekem az volt a vágyam, hogy ők boldogok legyenek, és úgy érzem, boldogok, ettől pedig én is az vagyok. A férjem huszonkét év után is ugyanúgy megnevettet, mint amikor udvarolt. Nálunk a jókedv alapvető. Szóval így kerek az élet. Ráadásul dolgozom is, én vagyok Gigi stylistja, a visszajelzések alapján van érzékem a ruhákhoz, a divathoz. Folyamatosan képzem magam, sokat lapozom a divatmagazinokat, bújom az internetet.

Szoktak vitatkozni az öltözködés miatt?
Van úgy, hogy nem tetszik neki elsőre egyik ruhadarab sem, amit elhozok a tervezőktől vagy az üzletből, de mikor felpróbálja, meg akarja tartani mindegyiket. Tehát mégiscsak elfogadja a választásomat.

Egyetértett azzal, hogy a lánya énekesnő legyen?
Azt vallom, hogy a gyermekeim azt csinálhassák, amit szeretnének, amihez tehetséget kaptak a sorstól. Korán kiderült, hogy a lányomnak az énekléshez van tehetsége, mint anno a férjemnek, így persze egyetértek a döntésével. Csak a támogatásomra volt és van szüksége. Gina mindig érettebben és bölcsebben viselkedett a korosztályánál. Szófogadó kislány volt, jó tanuló és alázatos. Szerintem másképp nem is tarthatna itt a művészi pályáján. Ő színpadra, a reflektorfénybe született. Egyre sikeresebb énekesnő lesz, én pedig egyre büszkébb anya. A fiam is művésznek született, ő a fotózáshoz ért, sokat tanul, hogy jó és elismert fotós legyen.

Nem fél, hogy elvakítja Gigit a rivaldafény?
Egyáltalán nem. Szerintem, ha valaki, ő biztosan meg tud birkózni a sikerrel és a kudarccal is. Mindig nagyon jól dönt, hihetetlenül tud koncentrálni, és ki tudja zárni a negatív hullámokat, ezáltal könnyen lép tovább. Ezt tőlem örökölte.

Kivel nehezebb bánni a családban? A férjével, a lányával vagy a fiával?
A férjemmel. Na jó, csak viccelek. Nincs ilyen kérdés. Nagyon jól működő család vagyunk, nálunk semmi nem tabu. Bármit megbeszélünk, és sokat nevetünk, a jókedv nálunk otthon van.

Mikor látja Gigit a legszebbnek, otthon vagy a színpadon?
Nekem mindig szép. Duci korszakában is annak láttam. Belülről árad a szépsége.

Gigi, ki volt a szigorúbb, apa vagy anya?
Apu vendéglátós zenészként dolgozott hétvégeken, amíg nem mentek tönkre a hangszálai, mellette volt főállása, később vállalkozásba kezdett. Szóval nagyon elfoglalt volt. Anyu meg nevelt minket, a nagyszülőkkel együtt, mert sokáig közös házban éltünk velük. Ahogy emlékszem, apu volt az engedékenyebb, könnyebben kikönyörögtem tőle, hogy engedjen át keresztanyuékhoz vagy a barátnőmhöz látogatóba. Anya féltett. Volt egy rövid, talán öt hónapos időszak, mikor apa maradt velünk otthon, mert anya kapott egy jó munkát. Apánk átvállalta a női feladatokat. Mindennap főzött, megtanult a kedvünkért sütni is. A méteres kalácsra ma is emlékszem. Aztán apa a szakmai példaképem, a tanítóm lett, valamint ő a legjobb barátom. Sokat vagyunk együtt. De anyuval is nagyon jó a kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni.

Az öcséddel jó testvérek voltatok?
Mint minden testvérpárnál, volt bizony veszekedés, néha még meg is vertem szegényt. Tomi egyébként elég hiperaktív gyerek volt. Egyszer véletlenül ráléptem az ajándékba kapott autójára, mire ő végigkarcolta a Beyoncé-lemezemet, amelyet a szüleink külföldről hozattak nekem. Mára azonban nagyon jóban vagyunk az öcsémmel. Azonnal elfogadta és megértette, hogy az énekesi karrierem miatt el kellett költöznünk Endrefalváról Budapestre. Ő a fotósom, isteni beállításokkal készíti a felvételeket.

Anyukád meg a stylistod. Ez akár konfliktusokhoz is vezethet. Szoktatok vitázni emiatt?
Anyának nagyon jó ötletei vannak. Meg szoktuk beszélni előre, mikor miben jelenjek meg a színpadon vagy a fotózáson. Bevallom, gyűlölök shoppingolni, sajnálom rá az időt, nincs hozzá türelmem. A legkényelmesebb, hogy anyu gondoskodik a ruhatáramról. Egy dologban van vita, általában szeretnék lazább, sportos cuccokban járni. Ő azonban bölcsen figyelmeztet, mi illik, mit várnak el tőlem.

A gyerekkori súlyfelesleg rég a múlté. Ma is kell azért még figyelned a kalóriákra?
Nem vagyok szigorú magamhoz. Napi ötször étkezem, ha van rá időm, de háromszor biztosan. Odafigyelek a helyes táplálkozásra, de nem számolgatom a kalóriákat, még sütit is szoktam enni. Szeretem a magyaros ételeket, de azért nálunk minden csirkéből van. Hetente többször járok edzésre, mert a sport erőnlétet is ad. A sok próbához, tanuláshoz, koncertezéshez kell a kondíció.

Mit csinálnál, ha egy jó tündértől kapnál 24 órát, amivel kedved szerint rendelkezhetnél?
Az nagyon kevés lenne! Ha több szabadidőm lenne, összehoznám az egész nagy-nagy családot, mindenkit elhívnék, akit szeretek és aki számít, hogy végre kibeszélgethessük magunkat. Mióta Pesten élünk, ritkábbak a családi összejövetelek, mert nagy a földrajzi távolság. Nem is értem, mert amikor hónapokig Amerikában voltunk a családdal, akkor sokkal többet beszéltünk a technikai kütyük segítségével.

Mikor szeretnél férjhez menni, gyereket vállalni?
Egyelőre az énekesi pályára koncentrálok. Tudom, csúnya dolog, de előbb a karrier, és csak utána jöhet a család. De semmiképp nem mondok le a családról, nekem az a legszentebb a világon.

Fotók: Szentesi Ági Phtography
Smink: Gajárszky-Mészáros Délia
Haj: Tóh Eszter


A cikk a Családi Lap 2017. áprilisi számában jelent meg.






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás