2017.11.19. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Menorca: Mallorca titokzatos kis testvére

Nem sokat tudtam a csupán 696 négyzetméteres spanyol szigetről, amíg az ölembe nem pottyant a lehetőség, hogy meglátogassam ezt a miniparadicsomot.

Orcifalvi Anna Nóra
2017.11.13  16:14   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

A Baleári-szigetek tagjaként Mallorca és Ibiza hosszú ideje a népszerű turistacélpontok közé tartozik, nagyon kevesen hallottak azonban a harmadik szigetről, Menorcáról, amely legalább annyi természeti szépséget és kikapcsolódási lehetőséget rejt, mint „testvérei".
Na és hová mész nyaralni? - számtalanszor feltették nekem idén nyáron ezt a kérdést, és a forgatókönyv szinte mindig ugyanaz volt, amikor meghallották a válaszomat, „Jól hangzik, és az hol is van?".


Szeles sziget

Míg az öttagú szigetcsoport két másik nagyobb szigete inkább a fiatal, bulizni vágyó utazóknak jelent kikapcsolódást, Menorca - amelynek több strandja van, mint Mallorcának és Ibizának együttvéve - a természet, a túrák és a parton való relaxálás kedvelőinek lehet jó célpont. Az 52 km hosszú és 15 km széles szigeten - amelynek egyébként jelentős része az UNESCO védelme alatt áll - azért persze elvétve akad egy-két szórakozóhely, minket például az egyik strandon hoszteszlányok invitáltak egy barlangpartira, de valószínűleg ez is inkább különleges adottságai és elhelyezkedése, nem pedig a fergeteges bulihangulat miatt lehet érdekes. Menorcát egyébként szeles szigetként is szokták emlegetni, és valóban állandó itt a széljárás, de az augusztusi száraz időben nekünk ez kifejezetten jólesett. Míg nyáron átlagosan 28 fokos meleg van, télen kellemes 15-17 fok a nappali átlaghőmérséklet, ennek köszönhetően áprilistól októberig lehet fürdeni a tengerben.


Egy biztos: az autóbérlés elkerülhetetlen! Ezt itthonról még el sem tudtam képzelni, hiszen általában mindenhol van tömegközlekedés, de végül az internetes kutakodás, valamint az ismerősök jó tanácsa alapján mi is emellett döntöttünk, és nem bántuk meg, hiszen így sokkal szabadabban járhattuk be Menorca minden csücskét. Ráadásul az egy hét alatt egy tank üzemanyag elég volt - annak ellenére, hogy nem fogtuk vissza magunkat, és sokszor csak úgy céltalanul autókáztunk.
A táj különös kontrasztot mutat: míg az öblök élőben is olyanok, mint a legszebb katalógusfotókon, addig a sziget belsejére a szárazabb idő miatt a kevésbé zöld növényzet és a vöröses szín a jellemző. Lakóházakat, egy-egy impozáns birtokot leszámítva, csak elvétve látni a városokon kívül, az út mentén alacsony, jellegzetes kőkerítések állnak mindenütt, gyakran kapu nélkül. Néhol legelésző tehéncsordák is felbukkannak, de sok helyen az embernek szinte az az érzése, hogy a gazdák csak körbekerítették a semmit, így varázsolva vidéki hangulatot portájuknak.

 


Minden kanyarban egy strand

Mindamellett, hogy a szigeten bőven akad ember alkotta látnivaló is, mégis a természeti szépségek azok, amelyek igazán lenyűgözőek. Az útikönyvek és a prospektusok a segítségünkre voltak, így mindennap más gyönyörű strandot látogattunk meg. Ezek a kis füzetek - amelyeket már a reptéren érdemes beszerezni - felsorolják a legfontosabb strandokat, és azt is elárulják, hogy van-e a közelben parkolási lehetőség, vécé, zuhanyzó, vagy teljesen érintetlen partszakaszról van szó. Azt is érdemes tudni indulás előtt, hogy a

parkolótól hány percet kell még sétálni - a legszebb látványért bizony meg kell szenvedni! Az igazán bevállalósak persze egyszerűen csak nekivágnak, hiszen szinte minden kanyarban találni egy újabb öblöt. Míg a déli partszakaszon igazi klasszikus, fehér homokos strandok vannak, addig északon a vadabb, sziklás partszakaszok jellemzőek, itt azonban remek lehetőség adódik a búvárkodásra. Ha szerencsénk van, még víz alatti balrangokra is bukkanhatunk, például Cala Mitjana festői strandján. A különösen szép öböl egy 20 perces séta után érhető el, de megéri a fáradságot. A környező sziklákról túraútvonalak is indulnak, akár lovas túrázhatunk is a környéken, a bátrabbak pedig kipróbálhatják, hogy milyen a szikláról a tengerbe csobbanni.

Mivel a legtöbb öböl nincs kiépítve, ezért egy hosszabb strandolós napnak érdemes szendvicsekkel és vízzel felszerelkezve nekivágni. Aki elfeledkezne erről, annak sem kell elkeserednie, csak jó mélyen a zsebébe nyúlnia, hiszen a legtöbb parton találkozhatunk mozgóárussal, aki taligáját maga előtt tolva, óbégatva kínálja portékáját, és ha kell, profi mozdulatokkal szeleteli fel nekünk a friss ananászt, dinnyét, kókuszdiót.

Napközben a turisták többsége az öblöket választja, de ahogy estefelé hűlni kezd az idő, érdemes autóba pattanni, és ellátogatni a sziget csücskeibe. Nemcsak azért, mert elképesztő kilátás nyílik a Földközi-tengerre, vagy mert a tengerbe lenyugvó nap látványa csodálatos, hanem azért is, mert a szigeten hét világítótorony található, és ezek közül több könnyedén megközelíthető. A magam részéről nagy rajongója vagyok ezeknek az építményeknek, így négyet is megnéztünk, de leginkább a Far de Favŕritx ragadta meg a képzeletemet. A torony a sziget északkeleti csücskén ácsorog egészen magányosan, mindentől távol, a tövében hatalmas sziklákról csapódnak vissza a tenger hullámai. Mi nyugodt időben jártunk a toronynál, de így is rendkívül drámai hangulata volt, a különös atmoszférát pedig csak fokozta, hogy az építmény nem látogatható, le van zárva, de senki sem őrzi. A lelkes turisták által kitaposott ösvényen azonban be lehet jutni a torony tövébe, és akár ki is lehet mászni a tengerbe nyúló sziklákra.

Maó, a halászok városa

Ha már elegünk van a partból és a túrázásból (rengeteg a túraútvonal a szigeten, ezek feltérképezésében is segíthetnek az útkönyvek, kiadványok), érdemes ellátogatni Menorca két nagyobb városába. Cuitadella és Maó a sziget két végén található, ezeken a településeken él a lakosság háromnegyede. A helyiek spanyolul és katalánul beszélnek, és nagyon segítőkészek a külföldiekkel. A bolti eladótól kezdve a pincéren át a hajón dolgozó matrózig mindenki érdeklődött, hogy honnan jöttünk, igyekeztek velünk angolul kommunikálni. A szigeten egyébként elég sok brit, francia és német él állandó jelleggel, főleg az idősebb korosztály körében népszerű nyaraló- és pihenőhely.


A sziget fővárosa, Maó - ahol a repülőtér is található - a legjobb értelemben vett kisváros, zegzugos utcákkal, csodás régi épületekkel, kilátókkal, minden sarkon előbukkanó hangulatos éttermekkel és ínycsiklandozó illatot árasztó pékségekkel. Maó főleg halászatból él, és valóban együtt lélegzik ezzel az életmóddal, hiszen az egész város jóformán egy nagy kikötő. Este hat körül már élesben figyelhettük, ahogy beérkeznek a halászhajók, és kirakodják a halakat, ahogy a halászok tekerik fel a hálókat a napi fogás után, és viszik a zsákmányt az éttermekbe, hogy akár már aznap este frissen kerüljenek a vendégek tányérjára, mondjuk a spanyoloknál népszerű homárragu vagy paella formájában.

A fővárosból lehetőség van kisebb hajókirándulást tenni, mi egy üvegfenekű katamaránon utaztunk. Míg a felszínen megcsodálhattuk a környék épületeit - régi, a György-kori Angliát idéző és egészen új luxusházak is bőven sorakoznak a part mentén -, addig a hajó aljában lehetőségünk volt pár percre bepillantani a tenger élővilágába.



A nyugalom szigete

Tényleg nem túlzás ez a jelző Menorcára, bár sok a turista, ez mégsem jelent tömeget, mindig rábukkanhatunk egy-egy nyugodtabb partszakaszra. Persze a nagyobb városokban minden évben vannak több látogatót vonzó rendezvények, fieszták, lovasbemutatók - ez utóbbiaknak nagy hagyományuk van itt, a lovak fontos szereplői a nemzeti ünnepeknek, sőt, még saját lófajtája is van Menorcának, a menorquin.

Az egész szigeten, a világítótornyok mellett két dolog maradt számomra különösen emlékezetes. Az egyik egy egyszerű naplemente a part mentén, amelyre összegyűlt a környék összes lakója, turistája, és együtt nézték, ahogy a nap lebukik a tengerbe, a végén még meg is tapsolták, mintegy megköszönve a látványt. Személyes kedvencem ezenkívül a Binigaus nevű strand volt, ahol a part mentén egy kőkerítésen túl lovak legeltek, a tengerben fürdőzve pedig nehéz volt eldönteni, hogy a vizet nézzem, vagy a part felé fordulva a háttérben húzódó hatalmas erdőben gyönyörködjek.

Mindent összevetve, ha valaki szeretné a nyaralás alatt stresszmentesen kipihenni magát, sokat túrázni, jókat enni, és közben nem veti meg a Földközi-tenger megnyugtató látványát sem, akkor Menorca tökéletes választás.

A menorcai szandál

A sziget leghíresebb terméke - bár sajtkészítésben is jeleskednek - kétségtelenül a menorcai szandál, amely nem csak afféle reklámfogás, tényleg mindenki ezt viseli. Szinte minden sarkon kapható, különféle pompázatos színekben, és teljesen mindegy, hogy tősgyökeres helyi lakosról, turistáról, nőről vagy férfiról van szó, az emberek nagy része le sem veszi a nyaralás alatt ezt a kényelmes, bőr lábbelit.






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás