2017.05.23. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Én úgyis rossz vagyok!

Mit tehet a szülő, ha a gyerekére az óvodában, majd az iskolában is mindenki azt mondja, hogy rossz? A Családi Lap pszichológusa válaszol.

Sebestyén Eszter pszichológus
2017.03.17  14:40   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Kedves Eszter!

Tízéves kisfiam (akit hathetesen fogadtunk örökbe) és a család problémája miatt fordulok magához. Óvodáskorában sokat panaszkodtak az óvónők, hogy a fiam rossz volt, noha én semmi kirívót nem találtam a viselkedésében. Négyévesen a pedagógiai szakszolgálat elé kellett vinnem, mert mint mondták: „túl feszesek az izmai, és nem tud tíz percig sem megülni", de nem állapítottak meg semmit. Nagycsoportban figyelemzavart diagnosztizáltak, amit valószínűsítettek, hogy a gyerekem koraszülöttsége miatt van. Mostanában már az iskolába menetelt nagy hisztik előzik meg, nem szívesen megy, úgy érzem, bekerült a rossz gyerek skatulyába, a tanárok és a gyerekek is így kezelik. Szerintem sokszor csak azért csinál dolgokat, hogy ezt be is bizonyítsa, folyton azt hajtogatja, hogy „én úgyis rossz vagyok". Hogyan segíthetnék a fiamnak?

Kedves Ildikó!

Kérdése igen összetett, ha nem is tudok minden részletére válaszolni, megpróbálok segíteni.

Örökbeadott gyerekeknél gyakori a „rossz szerep" felvétele, és az abban való bennragadás. Nem könnyű érzés neki sem, és nyilván maguknak sem, hiszen joggal érzik azt, hogy mindent megtesznek a kisfiukért, mégis mintha ő ezt nem érezné. Nem szabad elfelejteni, hogy neki az első élménye az életben az elutasítás, hogy ő nem kellett. Gondolom, azóta, hogy magukhoz vették, próbálják ezt az élményt jóvátenni, ám ez hosszú és nehéz folyamat. És ha olykor megoldódni látszik a probléma, akkor is időnként vissza-visszatér. Nem hiszek a problémás gyerekekben, nem hiszem, hogy van olyan, hogy problémás gyerek. Azt gondolom, csupán olyan gyerek van, akinek problémái vannak. Minél többet kezelnek egy gyereket problémásként, annál valószínűbb, hogy ennek megfelelően fog viselkedni. Úgy működik ez, mint egy önbeteljesítő jóslat.
A legfontosabb most ebből az önbeteljesítő jóslatként funkcionáló szerepből kimozdítani a fiát. Szüntelenül dicsérjék, hangsúlyozzák az erősségeit, azokat a dolgokat, amikben jó, a jó tulajdonságait. Ez azonban még önmagában nem feltétlen lesz elég.


A koraszülöttsége, az esetleges figyelemzavara és a múltja miatt nagyon jónak tartanék egy Ayres-terápiát, szenzoros, integrációs terápia néven lehet még utánanézni. Ez a módszer az egész idegrendszert stimulálja úgy, hogy semmilyen feladatjellege nincs, nem kell elvárásoknak megfelelni, így ez egy olyan közeg lehet, ahol sosem kell éreznie, hogy nem elég jó. Az ottani játékok, eszközök a lelki sérülésére is jó hatással lennének, hiszen rengeteg benne a ringató, billegő játék.
Mindemellett elkerülhetetlennek tartom, hogy pszichológushoz forduljanak. Rengeteg játék és módszer létezik arra, hogy a kisfia önbizalma megerősödjön, és az újszülöttkori traumáját fel tudja dolgozni. Ezután lehetne véglegesen kiszállni a rossz gyerek szerepből. Ha egy terápia során a traumája feldolgozásra kerül, az ördögi körből kiutat találhat. Az ördögi körön azt értem, hogy bizonyítani akarja a rosszaságát, hogy folyton a „nem vagyok elég jó" érzést okozó helyzetekbe kerül, és ezeket ismétli. Ha ez egy terápia során megoldódna, akkor ez kiterjed más társas helyzetekre is, a gyerekekkel és tanítókkal való kapcsolatra is. Egyszerűen elmúlna benne a folyamatos bizonyítási igénye annak, hogy ő úgyis rossz, úgysem elég jó. Olyan pszichológust lenne érdemes keresni, akinek van tudása, tapasztalata, jártassága az örökbe fogadott gyerekekkel, így tudna önöknek is javasolni olyan dolgokat, melyekkel a fiukat segíthetnék. Miután megismerné a kisfiút, látná közelről, milyen hiányai, sérülései, problémái vannak, milyen a személyisége, mik az erősségei, hol áll a traumája feldolgozásában, ezeket magukkal együtt átbeszélve tudnák közösen segíteni őt.





A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás