2017.10.22. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Nőnek lenni... - női vallomások nőnap alkalmából

Összeállításunkban négy nő és egy férfi valla hölgyekről.

Iliás-Nagy Katalin
2017.03.08  14:20   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Nőnapon körülöttünk forog a világ. Virágot kapunk, felköszöntenek minket, figyelnek ránk. Aztán elmúlik a nap, és az év maradék 364 napján ugyanúgy nők maradunk az örömeinkkel, bánatainkkal, kételyinkkel és vágyainkkal. De mit is jelent valójában nőnek lenni? Vagy talán pontosabb a kérdés úgy, hogy kinek mit jelent hölgyként élni.
Habár nem szeretjük, ha skatulyába zárnak bennünket, mi most mégis ezt tesszük, és megpróbálunk jól elkülöníthető kategóriákat felállítani, és különböző élethelyzetben élő nőket kérdezni arról, számukra mit jelent nőnek lenni. Egy családanya, egy egyedülálló anya, egy nagymama és egy karrierista nő osztja meg velünk a gondolatait. És persze megkérdeztük a másik nem egyik képviselőjét is.

Erika (37), olvasószerkesztő, három gyermek édesanyja: Nem vagyunk se többek, se kevesebbek

Nem jobb vagy rosszabb nőnek lenni, mint férfinak, csak más. Szerintem, amitől könnyebb vagy nehezebb, azt már a társadalom teszi. Tőlem alapvetően nem áll távol a „hagyományos" szereposztás, de hogy ez jól tudjon működni, ahhoz kell a támogató környezet és a megfelelő kommunikáció. Anya vagyok, úgyhogy a kérdésre nem is tudok máshogy tekinteni. Hogy nőnek születtem, abban egyértelműen az a legjobb, hogy életet adtam, a szó fizikai értelmében.

De van munkám is, olyan, amely szellemileg kielégít, sőt, amely a hivatásom, vagyis jóval több egyszerű munkánál. Számomra ez azért is fontos, hogy meglegyen bennem az egyensúly. Hiszen egy mentálisan ép anya már önmagában főnyeremény egy gyereknek, a mentálisan ép feleség pedig a férjnek. Hiszen amellett, hogy édesanya vagyok, amikor csak módom nyílik rá, próbálok a férjem mellett nő lenni.
Betegség, iskolai szünet, intéznivaló esetén általában elvárás, hogy a nő/anya oldja meg a feladatokat. Ez alapvetően érthető és jogos is szerintem, hiszen egy kisgyermeknek az anya a fő „kapaszkodója" az első szoptatástól kezdve. Egy vérvétel közben a kisgyerek szívesebben bújik inkább az anyjához. Ez kódolva van, fölösleges társadalmi szinten küzdeni ellene. A munkahely azonban már más lapra tartozik, „nem szeretik" a gyerek miatti hiányzásokat. A gyerek nem a jövő letéteményese ebben az esetben, hanem potenciális problémaforrás. Törvény kötelezi a munkáltatót elég sok mindenre, kivéve a benti légkör támogató voltára. Tehát elengednek, persze, csak utána a nő érzi magát kínosan. Nálunk ez valamiért még nem igazán működik.
Hogy milyen az ideális nő? Szerintem olyan, aki meg tudja találni az egyensúlyt magában, hogy egyszerre lehessen önálló, alkotó, tevékeny szellem, egy család „tűzhelye", és édesanya. És ha bármelyik, akár szabad választásából, akár a körülményekből adódóan nem teljesül, akkor sem érzi magát kevesebbnek, de ha mind teljesül, akkor sem többnek (a szó ide vágó értelmében) senkinél.

Marika (59), a szupernagyi: Az ideális nő képe számomra változó

Nyugdíjas nő vagyok, három gyermek édesanyja, hat unoka nagymamája (három a párom unokája). Háromszor váltam, mert sokszor ígérgettek és kihasználtak, én pedig hittem, türelmes voltam, aztán változtattam. Nagyon profi költöző és újrakezdő vagyok. Összesen 41 évig dolgoztam idősgondozásban, szociális munkásként és családkonzulensként. Tanulmányaimat munka és család mellett végeztem, második diplomámat 2012-ben szereztem meg. Most is folyamatosan tanulok, csak nem iskolarendszerben, hanem autodidakta módon. Az unokáim szerint szupernagyi vagyok, de nem vagyok igazán öreg, mert azoknak rövid, ősz hajuk van, és lassan járnak. Nekem viszont hosszú, szőke hajam van, amelybe ugyan már ősz szálak is vegyülnek, de gyakran futok és túrázok, több mint három éve boldog párkapcsolatban élek. Jelenleg is dolgozom félállásban, hiába, nem tudok leállni...

Hogy miért jó, hogy lánynak születtem? Mert játszhattam fiús játékokat is, ellentétben a fiúkkal, ők nem játszhattak lányos játékokat. Ha fára másztam, ha bunkert építettem, akkor azt mondták, hűha, milyen életre való kislány! Ahogy nőttem, lehettem sírós, vihogós, toporzékolós, okoskodó, butáskodó, szép vagy „érdekes arcú", mert lánynak, nőnek szabad kifejeznie az érzelmeit! A határozottságomat előnynek éreztem, fenn hordtam az orrom, de jólesett, ha egy nekem tetsző fiú utánam szólt. Jó nőnek lenni, mert gyermekek növekedhettek a testemben, mert anyunak, nagyinak szólítanak, mert rengeteg gyengédséget kaphatok, ha kérek. Egyszer éreztem csak hátrányát annak, hogy nő vagyok, amikor egy házépítésnél az öcsém eltanácsolt a betonkeverő gép mellől. Azt mondta, rossz nézni, ahogy belelóg a hajam.
Az életem során többször is átalakult számomra az ideális nő képe. A fő irányt azonban mindig is a lezserség és a sportosság mutatta. Voltam hippi, alig tanuló, mintagyerek, bevállalós, meggondolt, munkamániás, hűséges családanya, tudásra éhes, kitartó párkereső, konvencionális, szupernagyi... szóval az ideális nő számomra változó, és nem is foglalkozom igazán ezzel a meghatározással.

Gréti (29), a karrierista: Egy nőnek legyen perspektívája!

Négy éve tanácsadóként és trénerként dolgozom, imádom a szakmámat. Szeretem, hogy segíthetek cégeknek megoldást találni a problémáikra, hogy sokat utazok, hogy a munkám kreatív és szellemi kihívást jelent. Rengeteg hosszú távú célom van, próbálom tudatosan élni az életem, boldog párkapcsolatban élek, de a családalapítás nincs nálunk napirenden. Hogy miért jó nőnek lenni? Én a kérdést inkább úgy tenném fel, „Miért szeretsz Nagy Gréta lenni?". Ugyanis nőnek vagy férfinak lenni nem jobb vagy rosszabb. Legalábbis nem kéne, hogy az legyen.
Mégis, szerintem a legtöbb olyan élmény, amit a nők átélnek, de a férfiak nem, az inkább negatív. Nehezen vesszük észre, de a lányoknak pici koruktól fogva meg kell felelniük implicit vagy akár nyíltan kifejezett elvárásoknak. A nőknek például sokkal jobban beleszólnak az öltözködésükbe: túl rövid a szoknya, a melegítő túl fiús, a rövid haj nem nőies. Ezek mind-mind arról szólnak, hogy egy bizonyos nőideálnak megfeleljünk. Ha pedig ennek nem tudsz megfelelni, akkor attól szenvedni fogsz. Rengeteg olyan helyzet is van, amikor egy nő nem viselkedhet férfiasan, rossz szemmel nézik, ha ellenvéleménye van, ha dühöt fejez ki, ha makacs, vagy fontos neki a karrierje. Míg professzionális környezetben egy férfiról rögtön feltételezik, hogy intelligens, és ért a munkájához, addig egy nőnek előbb be kell bizonyítania, hogy ért hozzá. És persze ott van az a bizonyos „karrier vagy családalapítás" dilemma.
Ha mindezek ellenére mégis meg kellene fogalmaznom, hogy milyen az ideális nő, akkor azt mondanám: boldog. Persze nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy minden nőnek, minden pillanatban szeretnie kell magát és a környezetét. De szerintem az mindenképp fontos, hogy egy nőnek legyen perspektívája, hogy lássa, merre halad, és hogy juthat el odáig. Tudom és elfogadom, hogy sok nőnek fontos „megélni a nőiességét", de nem biztos, hogy értem ezt a fajta „nőiséget". Szerintem nem jó ez a megfogalmazás, mert ez általában valami lágyat, valami rejtélyeset jelent, amivel hiába vagyok nő, mégsem tudok azonosulni. Ha pedig mindenkinek mást jelent a nő, akkor miért definiáljuk?

Niki (32), egyedülálló anyuka, gyógypedagógus, zeneterapeuta: Nem lettem cuki vattapamacs

Szerintem mi nők túl érzékenyek vagyunk és túlbonyolítjuk a dolgokat. De ezt meg is fordíthatjuk, és mondhatjuk azt, hogy éppen azért jó is nőnek lenni, mert érzékenyek vagyunk, és annyira más dimenziókban tudunk mozogni, mint a férfiak.
Kislánynak én egyébként nagyon rossz voltam, nagyszájú, öntelt, aztán lázadó, ki ha én nem típus, amihez sokszor adták is alám a lovat. Én sosem láttam magam igazán nőies nőnek, és volt idő, amikor ez igencsak zavart. Voltak próbálkozásaim ez ellen, de hamar kidobott a „cuki és finom vattapamacs leszek" rendszer. Aztán persze rájöttem, hogy a nő nem csak egyféleképpen lehet nő, úgyhogy nekem sem kell gyorsplasztikán átesnem.

Az egy jó kérdés, hogy milyen a nagybetűs nő, és hogy kinek milyen az ideális nő. A környezetemben és a baráti körömben azt látom, hogy az ideális az, aki trendi, nagyon kellemes, szép kiegészítőket hord, apró órácskát, fülbevalót, magas sarkúban tipeg, feszül rajta a nadrág, és parfümillat lengi körül. Tehát, akiket ezek a finomságok jellemeznek. Valamilyen szinten szerintem is ilyen lehet az ideális nő, ha a külső jegyeket helyezzük előtérbe, de ezek (szerintem) csak másodlagos dolgok. Hiszen lehet, hogy a kirakatban minden csillog-villog, és élére vannak vasalva a ruhák, aztán bemész a boltba, és a gyűrött darabokat kapod. Szóval a nőiesség és az ideális nő fogalma számomra máshonnan ered. Külső jegyekben sokkal jobban tetszenek a keleties vonalak, a sötét bőr, az olyan ősasszonyságok, akiknek a csupasz természetességükben is van egyfajta bájuk, és ehhez a bájhoz nem kell naponta fodrászhoz és manikűröshöz járni, meg menő ruhákat hordani.
Jelen pillanatban, egyedülálló anyaként azt érzem, hogy nagyon nehéz néha nőnek lenni, mert nagyon sok szintéren és dimenzióban meg kell állni a helyünket. A nőkben benne van az ösztön, hogy ha gyermekük van, akkor ez hajtja őket előre, dolgoznak, mindent megtesznek érte. És bizony, sokszor már nem marad idejük figyelni magukra, pedig kellene, hiszen attól, hogy valaki anya, még nem szűnik meg az élete. Szóval a nagybetűs nő helyett talán inkább a hétköznapi hősnők a fontosak. Az anyaságot megélni pedig szerintem egy különleges kiváltság.

Schiffer Miklós stílustanácsadó: A nagybetűs nő elbűvöli a férfit

Mindig megfogalmaznak nagy bölcsességeket azzal kapcsolatban, hogy milyen a nagybetűs nő, és ez minden korban más, és persze mindenkinek mást jelent. Mást jelent egy fiatal férfinak, egy középkorúnak és egy idősnek, és mást jelent maguknak a nőknek. A külső és belső tulajdonságok ebből a szempontból nem elválaszthatóak, de ne legyünk képmutatóak, a legtöbb férfi-nő kapcsolat a külső jegyek alapján indul. A férfit megfogja valami a nőben, teszik a személyisége, a fizikuma, ahogy megjelenik, a mosolya, ahogy a haját dobálja, ahogy leül, amilyen a hangja, ahogy szól. Nekem például a törékeny, magas, hosszú hajú nők tűnnek fel először, de nem szeretem ezeket a kliséket.
Szerintem a nagybetűs nő az, aki elbűvöli a férfit. Van benne valami kaland, valami megfoghatatlan, valami mindig utolérhetetlen, állandó kihívás. Számomra fontos, hogy a nőben, a mosolyában, a tekintetében, legyen egy kis titokzatosság. Hogy ne tudjam mindig kiszámítani, hogy mire gondol, vagy mit fog tenni. A másik, ami szerintem fontos egy nőben, az az időtlenség. Egy nő akkor érdekes, ha a kora ellenére időtlen. Ha az életkorát nem egy állapotnak és nem egy tehernek fogja fel. Az időtlenségben is van egyfajta titokzatosság. Egy negyvenes, ötvenes vagy akár idősebb nő is lehet érdekes, izgalmas, vágykeltő, és egy huszonöt éves is lehet unalmas, ha nincs meg benne ez a varázs. Ehhez pedig nem elég csinosnak lenni, igenis fontos, hogy egy nő is legyen tájékozott, okos, érdekes, legyen fogalma a világról.
A magyar nők többsége még mindig nem mer személyiség lenni. Egyéniségnek lenni pedig azt jelenti, hogy felvállalni valami másságot. Stílusában, megjelenésében, viselkedésében legyen egyéniség, és lépjen ki a klisékből. Sokan még mindig sémákat követnek, és ezzel most Olaszországban is szembesültem. Az olasz nők az utóbbi évtizedben rettentő egyformák lettek. Mert ne keverjük össze: lehet valaki feltűnő, vagy lehet olyan, aki a bájával nyomot hagy. Sokan még mindig a feltűnést választják. Engem például nem azok a nők érdekelnek, akiket azonnal észreveszek, hanem akikre emlékezem. Sokkal többet ér el egy nő, ha sejtet, mint ha megmutat, mint ha feltár. Ezt még szerintem nem mindenki látja be.


cimkék:
, férfi, nőnap




A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás